12.-13.-14. Fejezet

 

Tizenkettedik fejezet

 

Dodge

 

Fordította: Sweety

 

Jézusom, bassza meg! Jézusom, bassza meg!

Már majdnem az enyém volt. A farkam olyan rohadt közel volt ahhoz, hogy elérje az édes célpontját, amit már ő is alig várt. Akart engem. Azt akarta, hogy a farkam benne legyen, és a pokolba is, vissza akartam vinni a szobába, hogy ez kurvára meg is történjen. A farkam olyan kemény volt, hogy esküszöm, frusztráltan morgott a végén lévő résen keresztül. Kurvára meglepődtem, hogy a golyóim nem váltak kezekké, és nem ugrottak ki a farmeromból, követelve, hogy Low gondoskodjon a sajgó farkamról.

Ez az egész az ő hibája volt.

Amikor bementem a szobájába, bassza meg, majdnem megfulladtam a saját nyelvemtől. A lábai szétterpesztve a vékony takaró alatt, valahogy csak tudtam, tudtam, hogy mit csinált. És amikor nem tagadta le, hanem kiakadt, hogy félbeszakítottam, már nem bírtam tovább. Valami jobbat akartam mutatni neki, mint az ujjai.

Hülye, kibaszott Dive!

Bassza meg! Baszódjon meg Low barátnője is!

Ha nem jöttek volna, már tök mélyen benne lennék a tökéletes puncijában.

Szinte sírni tudnék.

Igazából sírva hisztizni, mint egy kétéves gyerek.

Akár akarta, akár nem, azonnal a testébe fog fogadni, amint az átkozottak kikerülnek a házból.

Kinyílt a bejárati ajtó. Dive vigyorogva lépett be, utána a másik csaj, akit a boltban láttam. Akkor nem vettem észre őt, csak Willow-t láttam. A nő nagyjából egykorúnak tűnt Low-val, azaz huszonkettőnek nézett ki, mint az kiderült a múlt héten. A nőm csak huszonkét éves volt. Úgy éreztem, mintha bölcsőrabló lennék, de a nőm idősebbnek tűnt a koránál, ami a sanyarú élete miatt volt. Saját magát védte egész életében.

Lucia bőre szinte fekete volt, rövid bozontos hajjal, sötét szemekkel és karcsú alakkal. Csinos volt, de meg sem közelítette az én kismadaramat.

– Te! – zihálta Lucia, amikor a tekintete megakadt rajtam. – Te vagy az a dögös srác az áruházból.

Hmm, úgy tűnt, Willow nem mondta el neki, hogy kinél lakik.

– Az a szerencsés ribanc! – mormogta Lucia, inkább csak saját magának. Ennek ellenére mindketten hallottuk, és Dive nevetni kezdett.

– Szia, Csajszi! – Még időben megfordultam, hogy lássam Willow ragyogó mosolyát a barátnője láttán. Felém pillantott, és elpirult. Jobb, ha nem szégyenlősködik, és nem visszakozik attól, hogy kapjak egy darabot belőle.

– Ó, te csak ne ’szia, Csajszizz’ itt nekem, amikor a legfontosabbat elfelejtetted velem közölni, hogy hol laksz! Barátnőm – rám mutatott –, Mr. Nyami, komolyan? Nem tudom eldönteni, hogy megüsselek, vagy inkább megcsókoljalak a szerencsédért!

Odalépett Willow-hoz, és szorosan átölelte. Willow viszonozta az ölelést. A nő Low fülébe súgott valamit, amitől a kismadárkám felkacagott.

Miután hátralépett, Lucia tetőtől talpig végignézett Low-n, majd szélesen elmosolyodott, és azt mondta: – Ragyogsz! Megkaptad?

– Lucia! – csattant fel Low.

Dive nevetésben tört ki, majd hozzátette: – Még nem, azt hiszem, valójában éppen megzavartunk valamit.

Lucia Dive-ról rám, majd Willow-ra nézett. – Hát a fenébe is, akarod, hogy később visszajöjjek? Vagy itt is várhatok, amíg ti ketten egymásnak estek. Ígérem, hogy nem fogok hallgatózni... sokat! – kacsintott rá.

Low a szemét forgatta, és azt mondta: – Nem, jól vagyunk.

Jól vagyunk?

Basszus, én nem voltam.

Rá akartam tenni a kezem a domborulataira. Magam alatt akartam a kis testét, a farkamat pedig átkozottul a nedves puncijába vágytam temetni.

El kellett tűnjek onnan a picsába, mielőtt teljesen ősemberré válnék, és megdugnám az emberek szeme láttára.

– Testvér, konyha! – morogtam.

– Hé, várj csak, nagyember! – lépett felém Lucia kinyújtott kézzel. – Lucia vagyok, és te ki vagy?

– Dodge – dörmögtem.

– Oké – húzta ki magát. – Most pedig mondok valamit Dodge! Remélem, hogy a végén nem fogsz bántani. De ha átbaszod, azok után, amin keresztülment, fegyverrel fogok utánad jönni!

– Már értem, miért vagytok barátok Low-val. Mindketten túl hevesek vagytok – jegyeztem meg.

– Hé! – csattant fel Low.

Közelebb hajoltam Luciához, mire a szemei tágra nyíltak. – Itt biztonságban van. Nem fogom Low-t semmilyen módon átbaszni, talán csak megbaszni...

– Trey! – kiáltotta a kismadaram.

– Ő most a Hawkshoz tartozik, ami azt jelenti, hogy így vagy úgy, de mindig biztonságban lesz. Lehetsz része az új életének vagy nem, de az új élete mindannyiunkkal együtt jár. – Felálltam és felvont szemöldökkel kérdeztem: – Elég jó neked?

Az okostojás az állához koppintva az ujját, úgy tett, mintha kurvára elgondolkodna. Nevettem volna, ha nem lennék olyan istenverte frusztrált.

– Azt hiszem – sóhajtotta. – Legalább szemet gyönyörködtető vagy.

– A barátnőd foglalt? – kérdezte Dive Low-tól.

– Igen – mosolygott a fivéremre.

– A francba!

Lucia Dive felé fordult. – És ki mondta, hogy hagyom, hogy megkapd a seggemet, fehér fiú? Nem vagy elég férfi ahhoz, hogy elbírj velem!

Jézusom! Nem tudta, kivel beszél. Dive, mivel ő Dive volt, ezt kihívásnak vette.

– Ó, bébi! Megráznám a világodat. Nyilvánvaló, hogy a pasid nem bánik jól veled, különben kevésbé lennél nyűgös. Hadd mutassam meg, mire képes egy igazi férfi!

Vigyorogva úgy fogta meg az ágyékát, mintha valami Michael Jackson-imitátor lenne. Legközelebb a kibaszott moonwalkkal fog próbálkozni.

Lucia a szemét forgatta. – Úgy látom, ott nincs sok fogni valód, kisember, hogyan taníthatnád meg nekem, mit tud egy igazi férfi, ha nincs hozzá felszerelésed!?

– Lucia – figyelmeztette Low.

De már rohadtul elkésett.

Dive letolta a farmerját, és csak állt, megmutatva a családi ékszereit.

– Jézusom, Dive, tedd már el! – morogtam.

– Nincs sok, mi? – gúnyolódott Dive Luciával, miközben a csípőjét forgatta. Basszus, ahogy a farka lengett, az bárkit megbabonázott volna. A kurva életbe, még én is bámultam.

Jézusom! Kiégett a szemem.

– Ó – sóhajtott fel Willow. Felé fordulva észleltem, hogy mindkét nő Dive kacatját tanulmányozza. Odaléptem hozzá, a kezemmel eltakarva a szemét, a hátát a mellkasomhoz szorítottam.

– Kurvára ne nézz oda! – morogtam a fülébe, és éreztem, ahogy a teste megborzong.

– Csinálhatsz róla egy képet – ajánlotta fel Dive Luciának.

A nő bólintott, és a vállán lógó táskájába nyúlt. – Ne vedd rossz néven, ha megteszem.

– Lucia, van pasid – rótta meg Willow.

– Ó, igen! – kuncogott. – Jó műsor, fehér ember.

– Miért takartad el Low szemét, testvér? Félsz, hogy inkább engem fog üldözni? – viccelődött Dive, és megmarkolta a farkát. Az epe felszökött a torkomban.

– Baszd meg...

– Ez nem fog megtörténni – szakította félbe Low, eltolta a kezemet a szeméről, majd felém fordult. – Te sokkal nagyobb vagy nála. – A mellkasom dagadt a büszkeségtől.

– Takarodj innen a picsába! – kiáltotta Lucia.

– Hé – morgott Dive. – Az én farkamra pályázz, ne az övére, te nő!

A fejemet rázva kérdeztem: – Nem találja bárki ezt az egész helyzetet elbaszottnak?

Senki sem válaszolt. És én meg azt hittem, hogy Vadmacska és a csapata furcsa. Low-ra pillantva láttam, hogy pajkosan ragyog a szeme, lehajoltam, gyorsan az ajkához érintettem az enyémet, mire válaszul felnyögött. De nem ez lesz az első igazi csókunk, miközben emberek vesznek körül. Mert amint a nyelvem a szájába kerül, többet akarnék. Ehelyett elhúzódtam, a tenyeremet a nyaka oldalára tettem, és kicsit megszorítva azt mondtam: – Köszönöm, hogy megvédted a farkamat! Kiviszem a konyhába a tökfejet, hogy nyugodtan beszélgethess a barátnőddel.

– Oké – zihálta.

Újra a szájához érintettem a számat, majd elhúzódtam tőle, és elindultam a folyosó felé.

– Gondolod, hogy most már el tudnád tenni a francba!? Soha többé nem akarom látni! Ha mégis, esküszöm az istenverte mocimra, hogy letöröm azt az cuccot!

– A francba, milyen nyűgös vagy, ha nem kapsz puncit! – mondta Dive, miközben felhúzta a farmerját a konyha felé sétálva.

– Még egy szó, és felhívom Juliant, hogy masszázsra van szükséged – figyelmeztettem.

– Hűtsd le magad, testvér!

 

* * * *

 

Egy üveg sörrel a kezemben ültem a konyhaasztalnál Dive-val, és a héten már századszorra is elgondolkodtam azon, vajon helyesen cselekszem-e. Egész héten küzdöttem magammal, hogy távol maradjak Low-tól, hogy ne próbálkozzak semmivel... de mindez szertefoszlott, amint megláttam a szobájában a kezével a bugyijában.

Megérné a kockázatot?

Jézusom, fogalmam sem volt róla, és úgy éreztem magam, mint egy nyámnyila faszfej, amiért egyáltalán eszembe jutott. De Willow lehet, hogy másmilyen. Lehet olyan, mint Vadmacska Talonnal, az ő egyetlenével. A pokolba is, a testvéreim Ballaratban boldogok és büszkék voltak arra, hogy a tökeiket elkapták a nőik, és bizonyos értelemben meg is tudtam érteni őket. Azok a nők egyedülállóak voltak. Mind különlegesek voltak.

Willow is az volt?

Basszus, nagyon különleges volt. Édes volt, pokolian szexi és nagyon csábító.

A pokolba!

A picsába!

A kurva anyját!

Meg akartam próbálni. Még egyszer kockázatot vállalni, és beengedni őt. Teljesen beengedni.

Ha a szívem meghasadna, akkor nekem is végem lenne.

– Gondolod, hogy át tudnám csábítani Low barátnőjét a fehér oldalra? – kérdezte Dive. Nyilvánvalóan teljesen másképp gondolkodott, mint én, de néha elgondolkodtam a testvéremen, hogy vajon teljesen normális-e.

– Tesó, pasija van.

Megvonta a vállát. – És?

– Még én is tudom, hogy nem vagy olyan, aki ellopja egy másik férfi nőjét. Soha nem süllyednél ilyen mélyre.

– Csak van benne valami.

– Ezt mondtad Simone-ról, Josie barátnőjéről is.

– Igen, de az végül elcsesződött, nem igaz? – Így volt, de csak azért, mert elbaszta, miközben a lányt üldözte. Türelmetlen lett, mert a lánynak nem volt ideje megismerni őt, ezért elment, és megdugott egy random csajt. Simone rájött. Arra jutott, hogy ha Dive teljesen komolyan gondolta volna kettejük dolgát, akkor nem dug meg mást, ami jogos volt.

– Talán ha a farkadat a nadrágodban tartanád, másképp alakulnának a dolgok.

A szemét forgatta, hátradőlt a székben, és elvigyorodott. – Hol van abban a móka?

Tele van szarsággal. Akárcsak én, ő is már túl volt azon, hogy olyan puncikba dugja a farkát, amelyek nem számítanak.

Csörögni kezdett a telefonom a farmerom hátsó zsebében. Előhúzva láttam, hogy Dallas hív, és megnyomtam a gombot. – Igen?

– Elkaptuk – sziszegte.

– Tessék?

– A besúgót. Felvette a kamera, tesó.

A gyűlésen mindannyian meglepődtünk, amikor egyik pöcs sem leplezte le magát. Eluralkodott rajtam a bűntudat, miután be lett jelentve, hogy én lettem az elnök. Mindegyik kis szarházi nyugodtan ült az asztalnál, és gratulált nekem. Nem mintha lett volna választásuk, hiszen ez Talon döntése volt. Mégis, azt hittem, hogy a besúgónak kiszáll a vér a pucájából a hirtelen főnök váltás miatt. Nem volt ilyen szerencsém, Dallas hívásáig.

– Jövök – morogtam, majd befejeztem a hívást, és az asztalra csaptam a telefont.

– Dallas megtalálta a besúgót.

Dive elmosolyodott. – Megyünk szórakozni?

– Ó, igen – kuncogtam.

– Mi lesz Willow-val és a barátnőjével?

– Bekapcsoljuk a riasztót, és idehívjuk Beastet, hogy kint őrködjön. – Ezután mosolyogva felálltam az asztaltól. Készen álltam, hogy bármi módon kiszedjem az információt a köcsögből, és tudtam, hogy élvezni fogom, ha ezzel hamarabb eljutunk ahhoz a rohadékhoz, aki azt hitte, hogy Low az övé.

 

 

Tizenharmadik fejezet

 

Willow

Tíz perccel korábban

 

Fordította: Sweety

 

Luciával néztük, ahogy Trey és Dive a folyosó felé sétálnak. Amikor már nem láttuk őket, Lucia felém fordult, és elmosolyodott. A szája elé kapta a kezét és bele visított, miközben egyik lábáról a másikra ugrált. Nevetve forgattam a szemem, megfogtam a kezét, és a kanapéhoz vonszoltam, hogy leüljünk.

– Tudod milyen szerencsés vagy, csajszi? Amikor minden, de tényleg minden a legnagyobb szarrá vált az életedben, akkor dögös motorosoktól kapsz segítséget. Főleg egy olyantól, aki körülötted lebeg, és öt másodpercenként megszaglássza az ágyékodat.

– Fogd be! – nevettem.

– Komolyan! Istenem, legszívesebben meglegyeztem volna a puncimat attól, ahogy a szemei minden egyes alkalommal megdugtak, amikor rád nézett. – Hála Istennek, ehelyett az arcát legyezte, aztán megfogta a kezemet, és megszorította. – Bébi, tudod, hogy szeretlek, de jobb, ha tudod, hogy ez a férfi teljesen be van gerjedve rád.

Megráztam a fejem, és azt mondtam: – Tudom. Mi... ööö... majdnem, mielőtt megérkeztél.

– De... tudom, hogy van ott egy ’de’, te nő!

– A pillanat hevében történt, főleg neki. Rajtakapott, ahogy éppen magam simogatom, és a dolgok rögtön felgyorsultak. Azonban... – vigyorodtam el –, én… – Elkezdtem, de nem tudtam befejezni.

– Érzel valamit iránta. – Szomorúan elmosolyodott.

– Igen. Hogy is ne tenném? Vele élve az elmúlt egy hétben, a vágy valami mássá változott, valami olyanná, amit a zsigereimben, a fejemben és a szívemben érzek, és ez megrémít. Meg akarom ismerni őt teljesen. Azt akarom... – Felsóhajtottam. – Furcsa, mert még csak egy hét telt el, de azon kapom magam, hogy soha többé nem akarok elmenni mellőle.

– Akkor hajrá! – jelentette ki Lucia.

– Tessék? – halkítottam le a hangomat.

Két kezébe fogta az arcom és mélyen a szemembe nézve mondta: – Csináld. Tovább! Megérdemled, és én egyszerűen tudom... a csontjaimban érzem, hogy ez így helyes. És ha jó lesz, akkor majd meg kell hívnod egy drága vacsorára. Azt akarom, hogy megvendégelj, ribanc! – Összenyomta az arcom, majd egy nagy puszit nyomott a számra.

– Épp jókor jöttünk – mondta Dive.

Lucia elengedett, és felnevetett.

– Kár, hogy nem maradhatunk – jegyezte meg Trey vigyorogva.

Felálltam. – Muszáj menned?

Az arcomat tanulmányozta, és bármit is látott rajta, az tetszett neki. A szeme megtelt melegséggel, és a vigyora édes mosollyá változott. – Igen, kismadár, de nemsokára visszajövök.

– Oké – bólintottam. Rám kacsintott, és az ajtóhoz sétált, Dive pedig követte. Mielőtt kilépett volna, még visszaszólt: – Kapcsold be a riasztót, amint kilépünk! – Bólintottam.

– Örülök, hogy megismertelek, Lucia! – mondta Trey.

– Én is, haver! – Elmosolyodott. – És téged is, ding dong! – Dive rákacsintott, felfelé billentette az állát felém, és már el is tűntek. Egyenesen a riasztóhoz mentem, és élesítettem.

 

* * * *

 

Nem jött vissza egyhamar. Kezdetben bosszús voltam, de Lucia velem maradt, hogy ne legyek egyedül. Amikor meghallottuk, hogy egy Harley állt meg az utcán, az ablakhoz szaladtunk, hogy megnézzük, ki az. Csakhogy nem Trey volt az, hanem Beast. Már találkoztam vele párszor. Csendes típus, akárcsak Dallas, de Dallas még morcos is volt.

– Behívjuk? – kérdeztem.

– Á, ne! Az embered nem mondta, hogy bárkit is behívhatunk. – Miközben Beastet figyeltük, egy autó állt be Trey kocsifeljárójára. Amikor Beast nem reagált, próbáltam lelassítani a szívverésemet. Aztán láttam, hogy Josie száll ki egy másik nővel a kocsiból, és a szívem visszazökkent a megszokott tempójára.

Kikapcsoltam a riasztót, majd kinyitottam a bejárati ajtót. Intettem Beastnek, és cserébe egy állemelést kaptam, majd félreálltam az útból, hogy Josie besétálhasson a barátnőjével együtt. Az elmúlt hét során Josie a barátnőm lett. Ő valami más volt. Amin keresztülment, az szívszorító, de hogy mennyit haladt előre, az elképesztő volt. Josie és én szilárd barátságot kötöttünk, és ez a barátság soha nem szakadhat meg. Harcolnék Josie-ért, bármilyen csatában, és a lelkem mélyén tudtam, hogy cserébe Josie is bármit megtenne értem. Ő egy csupa szív nő volt, és szerencsés, hogy volt két férfi, aki a magáénak tekintette, akik meglátták a szívét, és igényt tartottak rá. Billy és Pick voltak a legjobb dolog, amit Josie találhatott, és én örültem neki, annyira örültem, mert mindezek után megérdemelte a boldogságot. Megérdemelte az egész világot.

– Szia, drágám! – mosolygott rám.

– Barátnőm! – mondtam, és arcon pusziltam.

– Ő itt Nary. Egy barátnőm otthonról, most költözött ide, és berendezkedik, mielőtt jövőre elkezdi az egyetemet. – Az otthona Ballaratban volt, az innen egy órányira lévő kisvárosban. Abban a városban, ahol az anyja, a fivére és a nővére éltek még mindig a családjukkal. Naryre pillantva észrevettem, hogy elképesztően csinos, még a szája szélétől az arccsontjáig húzódó heggel együtt is. Semmi sem tudta megfosztani a szépségétől. Vállig érő, selymes világosbarna haja volt, és lenyűgöző teste. Magas volt és karcsú, de a megfelelő helyeken gömbölyű. De ami igazán széppé tette, azok a zöld szemei voltak, amelyek az enyémhez hasonló színűek voltak, és izgatottan csillogtak.

Josie mesélt nekem Nary költözéséről, és arról, hogy már alig várta a változást, hogy kikerüljön a szülei házából és szabályaik alól. Ő is alig várta, hogy újrakezdhesse. Mindezt látni lehetett a szemében. Nagyon reméltem, hogy Caroline Springsben megtalálja, amit keresett.

– Hé, csajszi! – Elmosolyodtam, és Luciára mutattam, aki ismét a kanapén ült. – Ő a barátnőm, Lucia. Édesem, ők itt Josie és Nary.

– Sziasztok – szólt Lucia egy integetéssel.

– Hoztam ellátmányt – vigyorgott Josie, és meglengetett egy szatyrot maga előtt, amit eddig nem vettem észre. Értetlenkedő pillantásomra hozzátette: – A srácok nincsenek itthon, úgyhogy gondoltam, megünnepelhetnénk Nary első itt töltött estéjét néhány ital mellett.

– Óóó, bébi, te vagy az új legjobb barátom! – tapsolt Lucia. Majd megpaskolta a kanapét maga mellett, amitől Nary és Josie is felkacagott.

Josie a kanapéhoz lépett, Nary pedig közelebb jött. Felé fordultam, és kacsintva mondtam: – Isten hozott Melbourne-ben, csajszi!

Elvigyorodott. – Köszi, jó itt lenni. – Miután intettem Beastnek, becsuktam a bejárati ajtót, és újra élesítettem a riasztót.

– Édesem – szólt Lucia, tekintetét Naryre szegezve. – Mondd, hogy elkaptad azt a szarházit, aki ezt tette veled? – Nary arcára mutatott.

– Lelőttem – mondta Josie, miközben műanyag felespoharakba töltötte az alkoholt, amiket a szatyrából húzott elő.

A szobában csend lett, ahogy mindannyian rábámultunk. Aztán elkerekedett szemmel Naryre néztem, aki csak bólintott.

– Mit mondtál, te nő? – suttogta Lucia.

– Ez egy hosszú történet – ismerte el Josie. Tudtam a múltjában a nővére halott exférjéről, de azt soha nem említette, hogy lelőtt valakit.

– Öhm – kezdtem, aztán felhajtottam a felest, amit az előbb nyomott a kezembe. – Azt hiszem, van időnk.

– Ráadásul – vigyorgott Lucia –, mi lehet jobb egy szaftos sztorinál, ami lövöldözésről szól, miközben iszogatsz? Gyere Nary, ülj le, és igyál velünk!

Miután három feles is lecsúszott, Josie mesélni kezdett a zaklatójáról, arról, hogy megjelent az apja virrasztásán, hogy elrabolja őt. Amikor Nary felsikoltott, próbálva figyelmeztetni az embereket, lelőtték. Josie-t elvitték, amíg elege nem lett, miközben eluralkodott rajta a gyász, mert azt hitte, Picket is megölték, és nem tudott tovább megbirkózni vele. Azt mondta nekünk, hogy soha életében nem fogja megbánni, hogy felvette azt a fegyvert és lelőtte azt az fickót.

További öt feles után Nary elmesélte, hogy az anyja Ballaratban él. Azt is, hogy Stoke, a Hawks testvér, akivel még nem találkoztam, hogyan követelte magáénak az anyját. Saxonról is mindent megtudtunk.

– Bassza meg – szögezte le Lucia. – Nem éri meg, ha így bánik veled.

– De...

– Bassza meg! – jelentette ki újra.

Én nem voltam ebben olyan biztos. Saxon nyilvánvalóan törődött vele. Úgy tűnt, mindig a megfelelő helyen van, amikor Narynek szüksége van egy megmentőre. Például amikor majdnem megerőszakolták az iskolában, és a reakciója, amikor meglőtték, elég egyértelművé tette ezt. A kórházban maradt, amíg a lány fel nem ébredt. Ezt nem kellett volna tudnia, de az anyja mégis elmondta neki. Ott volt minden műtétnél. Megint csak nem kellett volna tudnia, de tudta. Szóval megértettem, hogy miért védte őt. Nagy érzéseket táplált iránta, és minden, amit a férfi érte tett, azt mutatta, hogy ő is érzett valamit, csakhogy nem tett semmit. Kerülte őt, amikor a lány a közelében volt. Megszakadt a szívem, amikor elmondta, hogy a férfi azt mondta, hogy túl éretlen hozzá, és hogy egy igazi nőt akar. Olyat, aki tudja, hogyan kell használni a testét, és ez azután történt, hogy a lány megpróbálta megcsókolni, de nem sikerült. Ez még a balesete előtt volt.

Az egész olyan zavaros volt.

Fájdalom sugárzott az arcáról, amikor róla beszélt, de az érzései mélysége és a remény, amit iránta táplált, minden egyes szónál kirajzolódott a vonásaira.

Attól féltem, hogy egy nap megtörik, és a lány továbblép. Ha ez bekövetkezne, a fickó nyomorultul érezné magát. Senki sem ment el olyan messzire, hogy megvédjen valakit, ha nem érzett semmit a másik iránt.

Narynek is meg kellett oldania a saját gondjait, és úgy döntöttem, hogy ha szüksége van rám, ott leszek neki. Boldog voltam, annyira feldobott, hogy a lányok a házban voltak, ittunk, beszélgettünk és megosztottuk a történeteinket. Ők az én csajaim voltak.

– Mindegy! – kiáltottam, látva, hogy Narynek elege van Luciából és a tanácsaiból.

– Igyunk a barátságra, mert lányok, őszintén mondhatom, hogy úgy szeretlek titeket, mintha a nővéreim lennétek egy másik szülőtől!

– Egészségünkre! – duruzsolták. Felvettük a felespoharainkat, és felhajtottuk a piánkat.

 

* * * *

 

Órákkal később valahogy rábeszéltük Beastet, hogy jöjjön be a házba. Nos, inkább Nary és Lucia győzte meg, hogy be kell jönnie, míg Josie és én az ajtóban álltunk és a hasunkat fogva röhögtünk. Miután bejött, leült a kanapéra, és nézte, ahogy nevetünk, beszélgetünk, és táncolunk, amikor Lucia bekapcsolta a zenét – fantasztikusan éreztük magunkat. A konyhából a nappaliba visszérve, a csajaimat valami szójáték közepén találtam, és arra gondoltam, milyen szerencsés vagyok, még akkor is, ha az életem rossz irányba indult.

Mióta az unokatestvéremhez költöztem, Lucia közel állt hozzám. Mindig is összetartottunk, de most két újabb barátnővel találkoztam. Áldott voltam. Talán a szerencsém változott, és végre mázlim volt.

Trey... Istenem, Trey csodálatos volt. Az, hogy befogadott az otthonába, és segített, amikor szinte semmim sem volt, még pénzem se, megmutatta, hogy milyen ember.

Hűséges.

Erős.

Gondoskodó.

Kedves, ha úgy akarta.

Emellett ijesztő, birtokló és gonosz, amikor csak olyan kedve szottyan.

Mindent egybevetve, tökéletes volt.

Még Josie-hoz is elment, pénzt adott neki, és megkérte, hogy vegyen nekem ruhákat és minden olyan lányos szarságokat – az ő szavai –, amire szükségem van az újrakezdéshez.

Igen, tökéletes.

Már a gondolat is mosolyt csalt az arcomra. Izgatottan vártam, hogy lássam, amikor hazaér. Feltámadt bennem a vágy, mert ott akartam folytatni, ahol korábban a hálószobában abba hagytuk a dolgokat. Ha a melleim énekelni tudnának, akkor most dalra fakadnának.

Hogy lefoglaljam magam, amíg nem látom azt a hatalmas férfit belépni az ajtón, a nappaliba indultam, lehúztam egy újabb felest, és a karjaimba kaptam Naryt, hogy riszáljunk együtt. Kuncogott, ahogy pörögtünk. Átöleltem, és egymás mellett ringatóztunk.

Arra viszont nem számítottam, hogy megbotlok a mögöttem lévő Beast lábában, és a seggem az ölében landol... történetesen pont akkor, amikor Dodge besétált – nem, berontott – a házba.

 

 

Tizennegyedik fejezet

 

Dodge

Néhány órával korábban

 

Fordította: Sweety

 

A telephelyre érve, egyenesen besétáltunk. Saxon már Dallas szobája előtt várt. Állemeléssel üdvözölt bennünket, aztán kinyitva az ajtót besétált, mi pedig követtük. Billy, Pick, Memphis, Lan és Dallas már bent ültek, vagy álltak, ki hol talált helyet.

– Még azt hihetné valaki, hogy orgiát tartunk itt bent – mormogta Dive. Mire tarkón vághattam volna, Memphis megelőzött.

– A kamerák Dallas számítógépére vannak kötve, te pöcs – dörmögte.

Dive a szemét forgatta. – Csak vicceltem.

– Nincs most erre idő – mondta Pick, és fejével a számítógép felé biccentett, ami előtt Dallas ült. Az egérrel rákattintott a videó lejátszására. Handle és Slit volt a garázsban. Úgy tűnt, mintha záróra után lenne. Már csak ők maradtak, de a szavaik – nem a tetteik, hanem a szavaik – pezsdítették fel a véremben az erőszakot.

– Mi a faszt jelent az, hogy kiszállsz? – köpte a szavakat Slit, majd hátralökte Handle-t. – Most már nem szállhatsz ki, faszfej! Nemcsak téged ölne meg, hanem a csajodat is.

– Ez az egész egy szarság! Mindvégig ezt mondtam – vicsorogta Handle. – Csak azért szálltam be, hogy fedezzelek, testvér. Te és az elcseszett, meggazdagodási terveid! Hova jutottál vele? Van már pénzed? Nem, mert egy ilyen pöcs nem pénzben fizet.

– Most már nem a pénzről van szó! Ezt te is tudod. Alig várom, hogy lássam Dodge arcát, amikor darabokra szedjük az életét. Azt hiszi, ő a nagy legény most, hogy ő lett az elnök. Nem ijedek meg tőle!

– Pedig kellene. Csak nincs hozzá elég eszed.

– Ezzel azt akarod mondani, hogy félsz?

– Bassza meg, igen!

– Be fogod köpni a saját húsodat és véredet? – kérdezte Slit.

Szent Isten, ők igazi testvérek.

Handle felsóhajtott, és a bakancsára nézve, keresztbe fonta a karjait a mellkasán, majd bosszúsan a testvérére nézett. – Már nem kell.

Résnyire szűkített szemmel nézett vissza rá. – Hogy érted ezt?

– Kamerák vannak itt. Épp most mondtál el nekik mindent, amit tudniuk kell.

– Mi a fasz? – háborgott Slit, majd kilendült a garázsajtó, amin Dallas rontott be felemelt fegyverrel, őt pedig a szintén fegyveres Saxon követte.

– Ha megmozdulsz, kurvára lövünk – kiáltotta Dallas.

Slit a fivérére nézett. – Épp most öltél meg!

Handle összerezzent, de a szemeiben nem volt bűntudat. Nem, azok még mindig bosszúra szomjaztak. – Megölted a nőmet! – mondta. – Egy hete vitte el. Azért vitte el, hogy tovább folytasd, amit most is csinálsz neki. Kurvára elvitte a házamból! – harsogta. Fájdalom és veszteség rajzolódott ki a vonásain. – Elvitte, tönkretette, aztán... baszd meg, baszd meg, tegnap este jöttem rá, testvér – köpte. – Megölte őt. Megölte a nőmet miattad. Saját kezűleg akartalak megölni, de azt hiszem, sokkal élvezetesebb lesz, hogy Dodge bánik el veled.

– Kurvára nem szóltál róla! Visszaszereztem volna! – kiabálta Slit.

Handle undorodva felhorkant. – Baromság! – üvöltötte. – Tudtad! Kurvára tudtad, te beteges fasz! Tudtad, hogy nála van, hisz azért mentél oda hozzá, mert aggódtál, hogy kiszállok a picsába, és nem segítek a szállításban! Láttam a felvételt, tesó. Láttam, és amikor közölte, hogy elviszi a nőmet, te bólintottál. Akkor írtad alá az ő halálos ítéletét.

Eldördült egy lövés. Láttuk, ahogy Slit a combját markolva a földre zuhan. Mielőtt Dallas kikapcsolta volna a felvételt, még Saxon felé fordult. Ahogy a terem elcsendesedett, Saxonra néztem, aki megvonta a vállát, és azt mondta: – Megmozdult.

Bassza meg!

A kölyök testvérnek született, akárcsak én.

Dallasra pillantva megkérdeztem: – Hol vannak?

– Lent a pincében. Muff őrzi Handle-t. Knife pedig Slit szobájában van.

– Rendben. Pick, Billy és Dive. Szükségem van rátok! Ki kell derítenetek mindent, amit Handle tud.

– Akárhogy? – kérdezte Pick.

– Szívás, hogy a nőjét megölték, és azért van ebben a szarban, mert a vér szerinti testvérét védte, de ha úgy gondolod, hogy kihagy valamit, szedd ki belőle, bármilyen módon! – válaszoltam. – Dallas, Saxon és én meglátogatjuk Slitet.

– A kölyökkel? – kérdezte Memphis.

Saxonra néztem, akinek összeszorult az állkapcsa, ördögi volt a tekintete, és még én is láttam, hogy már nem gyerek többé. Lehet, hogy tizenkilenc éves, közeledik a húszhoz, de már egyáltalán nem gyerek volt.

– Igen, Vicious velünk jön.

– Vicious? – kérdezte Saxon.

– A klubneved. Nem tetszik?

Elmosolyodott. – Nekem teljesen megfelel.

Lan megköszörülte a torkát. – Itt az ideje, hogy lelépjek.

– Rendben, testvér. Majd később telefonálok és tájékoztatlak a fejleményekről. – Kifelé menet még visszaintett a válla fölött. Jó zsaru volt – bassza meg, nyomozó – és tisztességes. Éppen ezért valószínűleg ki kellett volna küldenem a szobából, mielőtt kiosztottam volna a szerepeket. Nem mintha túlságosan zavarta volna. Tudta, hogy megy ez a mocskos testvérekkel, és ő is így tesz majd, ha egyszer megtalálják a testületen belül a mocskos faszfejet. Bár ahhoz, hogy tiszta maradjon, lehet, hogy minket kell hívnia, hogy megszabaduljon a problémájától.

Mi pedig meg fogjuk csinálni. Ő fedezte a hátunkat, mi pedig az övét. Sokszor bizonyított már. Még akkor is, amikor a jogi pályán volt, látta, hogy a Hawks jó, és tiszta. Nem üzleteltünk puncival, droggal, fegyverrel vagy más hasonló szarsággal. Tisztességes és becsületes emberek voltunk. Tetszett neki, amilyenek voltunk, és tudta, hogy bármit megtennénk, hogy igazságot szolgáltassunk azoknak a faszfejeknek, akik ártottak nekünk. Még ha ez azt is jelentette, hogy szemet kellett hunynia bizonyos dolgok felett.

Visszafordultam Memphishez, miután Lan elment.

– Azt akarom, hogy elterjedjen a hír! Ültesd le őket, ha kell, de mondd el a testvéreknek, mi folyik itt! Volt egy besúgónk. Elintézem ezt, és ha végeztem, vidd a testvéreket abba a szobába, hogy lássák, mi történik velük, ha cseszekednek a Hawksszal. Ez a testvériség nem a besúgásról szól. Nem arról szól, hogy átbasszuk egymást, vagy játszadozzunk. Ez a hűségről, és a bizalomról szól. A családról, a barátokról és a kemény szexről. Belevaló életet élni és megtalálni a békénket. A Hawks maga a biztonság. Emlékeztesd őket erre, miután megnézték a szobát.

– Meglesz – mondta Memphis.

– Akkor lássunk hozzá, hölgyeim – vigyorodott el Dive.

 

* * * *

 

Knife látta, hogy jövök, és kinyitotta előttünk az ajtót, mire odaértünk. Állemeléssel mentem el mellette, a szobában Slit egy széken ült, a karjai a háta mögött, a bokái pedig a székhez kötözve. Lehajtott fejjel ült, de vigyorogva emelte fel, amikor hallotta, hogy valaki belép. Megvártam, amíg Saxon és Dallas is belép mögöttem, és az ajtó becsukódik, azután Slit elé léptem. Hátrahajtotta a fejét, így egymás szemébe néztünk.

– Bármit is teszel, az semmi lesz ahhoz képest, amit ő tenne velem.

Megvontam a vállamat. – Majd meglátjuk. – A lábára pillantva észrevettem a fehér kötést a combján, ahol Saxon meglőtte. – Akarsz beszélni?

– Nem! – Rám nézett.

– Gyorsabban végeznénk, ha beszélnél. Kevesebb szenvedéssel járna – ajánlottam fel.

– Baszódj meg!

Az öklöm az arcán, a hasán, és a sérült combján csattant. Fújtatott, lihegett és sikoltozott, de nem álltam le, újra és újra megütöttem.

Senki sem baszakodhat a Hawksszal!

Hirtelen megálltam. A légzése elnehezült, hallottam minden egyes lélegzetvételét. Lassú volt, fájdalmas. A szemei már kékes feketék voltak, de még nem végeztem vele. Elővettem a fegyveremet a farmeromból.

Válaszokra volt szükségem, válaszokra, amiket csak ő adhat meg. Rá kellett vennem, hogy elmondja nekem mindazt, amit rejtegetett, miközben elárulta a klubját. Fölé hajolva ismét felajánlottam: – Ez könnyebben is mehet.

Slit szemében felvillant a vereség. De volt a pöcsben akarat.

A szemétládának muszáj elmondania, amit tud, még ha bele is döglik. Rám köpött, vérrel borítva a pólómat és az arcomat. Izzadt a tenyerem a kezemben lévő pisztolytól. Felálltam, letöröltem a véres köpést az arcomról, és baljósan rávigyorogtam. – Utolsó esély!

Lefelé nézett, nem vett rólam tudomást. Feljebb emeltem a fegyvert. A még ép szemével követte a mozdulatomat a bal lábfejéig, amely még mindig oda volt kötözve.

Vigyorogni kezdtem. Lőttem. Fájdalmas arccal felüvöltött. Sikolyok törtek fel a torkán. Én csak tovább vigyorogtam.

Senki. Nem. Baszakodik. A. Hawksszal!

– Folytassuk? – kérdeztem. Hevesen rázta a fejét ide-oda. Itt volt az ideje, hogy válaszokat kapjak a kérdéseimre. Aztán megadhatom neki, amire szüksége volt. Egy kétméteres lyukat a földben, ahol férgek rágják majd, hogy azzá a szarrá váljon, ami amúgy is volt.

– Nem érted! Azt tettem, amit tennem kellett, és újra megtenném, csak hogy elcsesszem az életed! Azt hiszed, túl jó vagy, érinthetetlen, de nem vagy az! El fog jönni érted! Tönkre fogja tenni az életedet, amíg semmid sem marad, és már alig várom ezt!

A fejemet rázva kérdeztem: – Ki ő? Hová viszi a nőket?

Gonosz nevetés harsant a felrepedt ajkán. – A legrosszabb rémálmod! – Gondolkodás nélkül megcéloztam a másik lábát és lőttem. Újra felsikoltott. – Állj, baszd meg, elég! Ő Baxter Davis, más néven Blade, és tudod mit, te rohadék? Rohadt csúnya dolgok fognak az utadba állni. El fogja kapni azt a fekete ribancot! Tönkretesz téged és a Hawksot, hogy semmi se maradjon belőled, mielőtt elveszi az életed. – A hangjában fájdalom és elégedettség keveredett.

Mi. A. Fasz!?

Baxter Davis.

Ismertem azt a köcsögöt még évekkel korábbról, amikor még illegális bunyókban vettem részt.

Újra. Mi. A. Fasz!?

Slit az ép szemével felnézett rám. Már tudta. Eljött az ideje. Tudtam, hogy nem fog többet mondani, így csak ennyit kapok. A szemétláda hat láb mélyre fog kerülni. Fáradtan lehajtotta a fejét, alig lélegzett. Zsebre tettem a pisztolyom, és mögé sétáltam. A nadrágom hátsó zsebéből előhúztam a késemet. A pengét a nyakára szorítottam. Már nem harcolt. Meg sem mozdult.

Igen, tudta. – Találkozunk a pokolban, spicli! – suttogtam, majd végighúztam a pengét a nyakán. Vér ömlött a ruhájára, majd a padlóra csöpögött.

– Nem hagytál nekünk semmit – panaszkodott Dallas.

Igazából el is felejtettem, hogy egyáltalán bent voltak.

– Tudod, hogy kiről beszélt? – kérdezte Saxon.

– Igen – kezdtem, miközben felálltam, és a combomnál a farmeromba töröltem a kés pengéjét. – Ballaratból jött. Mielőtt találkoztam Talonnal, illegális bunyókban vettem részt. Az egyik ellenfelem volt. Nem bírta elviselni, hogy legyőztem. Veretlen volt, amíg fel nem bukkantam. Utálta, hogy elvettem tőle a dicsőséget. Akkoriban a barátnőjét is lenyúltam. Gondolom, a köcsög sosem tette túl magát rajta. – Megráztam a fejem, és megragadtam a törülközőt, amit Dallas felém dobott. – Már akkor is egy beteg fasz volt. Örültem, hogy elvehettem a nőjét. Láttam rajta a zúzódásokat, amiket tőle kapott. De bassza meg, eladni a nőket rabszolgának, és a Hawksszal szarakodni? Nem csak egy beteges fasz, hanem elmebeteg, aki bosszút akar állni, egy évekkel ezelőtti elvesztett bunyó miatt, amire már kurvára nem is emlékszem!

– Mi a terv? – kérdezte Saxon.

Mosolyogva válaszoltam: – Megtalálni a rohadékot, és likvidálni.

– Elkezdem a háttérellenőrzést – szólt Dallas.

– Minden információra szükségem van arról a faszfejről, mégpedig gyorsan. Ez az utolsó alkalom, hogy hallani akarom annak a köcsögnek a nevét, és az utolsó alkalom, hogy azt hiszi, játszhat a Hawksszal.

 

* * * *

 

Ahogy kiléptem az ajtón, megcsörrent a telefonom. A kezemet a törölközőbe törölve kihúztam a farmeromból, és így válaszoltam: – Igen?

– Mr. Monroe? – kérdezte egy női hang.

– Igen? – mondtam, tovább sétálva a folyosón, fel a lépcsőn, majd a közös helyiségbe.

– Mr. Monroe, sajnálattal közlöm, de a nővére autóbalesetet szenvedett, és elhunyt.

– Ki beszél? – vakkantottam.

– Itt Jennifer Lucas. A gyermekvédelmi szolgálatnál dolgozom. Őszinte részvétem a veszteségéért, de azért hívtam, hogy a nővére gyerekeiről beszéljünk.

Bassza meg! Kibaszott Krisztus! Majdnem tizenhat éve nem láttam a nővéremet. Mielőtt elköltöztem volna a mostohaapám házából, ő már elment. Kilenc évvel volt idősebb tőlem, és valami lúzerhez ment férjhez. Túl sokáig maradt azzal a lúzerrel, mielőtt elhagyta volna. Két gyereke született tőle, és amennyire tudtam a minimális telefonbeszélgetéseinkből, nem volt utána más az életében.

– Mr. Monroe, ott van még?

A francba! Meghalt a nővérem.

A pokolba! Utált engem, mert motoros voltam, szóval nem álltunk közel egymáshoz, de a veszteséget a zsigereimben éreztem. Erre gondolt Slit? Rossz dolgok fognak történni. Megölték a nővéremet?

Nem! Bassza meg, ez nem lehet! Valami másra gondolhatott, mert senki sem tudta, hogy van egy nővérem. Senki sem tudott az életemről, mielőtt Ballaratba költöztem, és Talon rám talált. A nevem nem volt közismert. Mindenki Dodge-ként ismert, és ennyi.

Szóval, a francba! Bassza meg! Krisztusom!

A nővérem meghalt.

– Mr. Monroe, ott van még? – kérdezte Jennifer türelmetlenül.

– Elnézést, hogy időbe telik, amíg kurvára feldolgozom a nővérem halálát – sziszegtem a telefonba.

– Igen, nos, elnézést! – Felsóhajtott. – De beszélnem kell a holnapi napról.

– A temetéséről?

– Mr. Monroe, nem hiszem, hogy hallotta az előbbi megjegyzésemet. A gyermekei miatt telefonálok. Önt jelölte ki gyámjuknak. El kell jönnie Sydney-be a gyerekekért, alá kell írnia néhány papírt, és segítenie kell gondoskodni a temetésről.

Az agyam üres volt.

Semmi.

Abszolút kibaszott semmi.

– Mr. Monroe?

– Rám bízta a gyerekeit? – nyögtem.

– Igen. A nővére volt, igaz?

– Igen.

– Dodge! – Felnézve Picket láttam. Intettem neki, hogy „ne most”, de ő továbbra is felém tartott.

Jennifer újra beszélni kezdett. – Amennyire tudom, nincs más. A mostohaapja egy éve meghalt, és maga az egyetlen élő rokon. De ami a legfontosabb, a végrendeletében ön szerepel Texas és Romania kizárólagos gyámjaként.

Texas és Romania.

Mi a faszt gondolt, hogy így nevezte el a gyerekeit?

Tudtam, hogy voltak gyerekei. Ajándékot küldtem, amikor megszülettek, de visszaküldte őket.

Miért hagyta volna rám a gyerekeket, amikor kurvára utált?

– Mr. Monroe, számíthatok önre holnap?

– Igen. Küldje el a címet, és jelzem, ha be tudok menni. – Lehunyt szemmel kérdeztem: – Miért nem hívott a rendőrség?

Amikor kinyitottam a szemem Pick előttem állt, és a vállamra tette a kezét. Megvontam a vállam, miközben Jennifer válaszolt: – Amennyire én tudom, hívták. Nem tudták elérni, de úgy tudom, hogy hagytak üzenetet.

Hagytak üzenetet.

Üzenetet hagytak, hogy közöljék velem, hogy a nővérem meghalt, és most két gyerekről kell gondoskodnom.

Picsába!

Azt sem tudtam, hogy hány évesek. – Hány évesek?

– Kik?

Elvicsorodtam a hülye kérdésre. – A gyerekek – sziszegtem.

– Ó... – Hallottam a papírok zörgését. – A fiú, azaz Texas, tizennégy éves, és a lány, azaz Romania, most töltötte be a hetedik életévét.

A francba! A kurva életbe! A pokolba is, mit fogok csinálni egy 14 és egy 7 éves gyerekkel? Én nem foglalkozom gyerekekkel. Alig tudok magamról gondoskodni. Mit esznek? Meg tudnak egyedül fürdeni, bassza meg? Elmennek egyedül a vécére?

– Rendben, Mr. Monroe. Küldök egy sms-t. Kérem, szóljon, ha leszállt! A gyerekek örülni fognak, hogy látják önt.

Ezt kurvára kétlem.

Letette a telefont. Lassan engedtem le a kezem, és a telefont bámultam.

A nővérem halott volt.

Rám bízta a gyerekeit.

Most nekem kellett a gyerekekről gondoskodnom.

A francba!

– Dodge? – szólt halkan Pick. – Minden rendben?

– Hm? – kérdeztem rápislogva.

– Testvér, mi a fasz történik?

Megdörzsöltem az arcom, próbáltam összeszedni magam, mire megszólaltam:

– Mondd meg Memphisnek, hogy küldje be a testvéreket. Dallas majd megadja a szükséges információkat. Nekem mennem kell.

– Hova? – kérdezte Billy mikor odaért.

– A nővérem autóbalesetet szenvedett. Meghalt. El kell mennem a gyerekeiért, meg kell szerveznem a temetést, és ide kell hoznom a gyerekeket.

– Hogy veled éljenek? – kérdezte Pick döbbenettel a hangjában.

– Igen... bassza meg! – Kettőjükre néztem. – Most már én vagyok a törvényes gyámjuk. Egy tizennégy éves fiú, és egy hét éves lány. Mi a faszt fogok csinálni?

Pick kihúzta magát. – Adj egy percet, beszélek Memphisszel, aztán eltűnünk innen és megszervezzük. A nők majd tudják, hogy mit kell csinálni a gyerekekkel. Először is le kell zuhanyoznod, és le kell mosnod magadról a kibaszott vért.

A francba! Igen, egy zuhany jót fog tenni.

Gyerekek.

Sydney-be kell mennem a halott nővérem gyerekeiért.

Bassza meg, fájt a mellkasom.

 

* * * *

 

Amint beléptem a házba, dührohamot kaptam. Látva, hogy Low Beast ölében ül, kurvára felhúztam magam. Elég szar szakadt a nyakamba anélkül is, hogy egy ribanccal kellene foglalkoznom, aki másnak is felajánlja magát. Nem kapta meg ma a farkamat, szóval úgy tűnt, máshol keresi.

Jól van. Bassza meg! Rendben!

A kurvák mind egyformák voltak.

Kibaszott kurvák!

Tudtam, hogy semmi jó nem származhat ebből.

– Trey! – Mosolyogva állt fel.

– Takarodj a picsába! – ordítottam a bejárati ajtóból.

– Dodge! – figyelmeztetett Pick.

– Testvér! – csattant Dive.

– Bassza meg! – káromkodott Billy.

Tudták, hogy mi hangzott el Slittől a szobában. Tudták, hogy Baxter még mindig a nyomában van, ezért Hawks-emberek lévén még mindig védték őt.

– Trey – suttogta Low.

– Ide figyelj, te faszfej... – kezdte Lucia.

– Nem, egyáltalán nem kell meghallgatnom a szarságaitokat, amiket ti ribancok beszéltek! Akármi is az, úgyis kurvára el lesz baszva. Takarodj a picsába a házamból, most azonnal! – követeltem. – Dive, átmehet hozzád! Azt akarom, hogy eltűnjön innen, éspedig most azonnal!

– Trey! – Ezúttal már nem suttogott. Nem, hanem dühösen rám förmedt, még a gerince is kiegyenesedett. Bármikor felállt volna rá a farkam, de most nem. Túl dühös voltam mindenhez.

– Low, ez nem az, ami... – próbálkozott Dive.

– Dive! – morogtam, mielőtt befejezhette volna. – Vidd innen a kurvát a picsába! Most! – parancsoltam, és a folyosó végén lévő szobámba vonultam, becsapva magam mögött az ajtót.

Össze kellett csomagolnom egy bőröndöt. A gépem két óra múlva, hajnali ötkor indult. A repülőút csak másfél óra volt, aztán leszállni a gépről, és elindulni a nővérem házába, hogy megszervezzem a temetést. Ha nem hagyom magam kizökkenteni, és mozgásban vagyok, talán majd nem azon jár az agyam, hogy mit fogok csinálni két gyerekkel, akkor minden rendben lesz. Elfelejthetném Willow látványát, egy kibaszott testvér ölében.

Hála a magasságosnak, hogy nem mártottam a farkam a ribanc puncijába.

Ha megtettem volna, még jobban belekerülök a hálójába, és a farkam egy újabb szükséges vészhelyzetbe vezetne.

Krisztusom!

A pólóm kicsúszott a kezemből, amikor meghallottam a zokogást a fürdőszobám túlsó oldalán lévő szobából. Lehunyt szemmel hajtottam le a fejem. Az állam a mellkasomhoz ért, miközben hallgattam a következő szavakat.

– Mind egyformák! – morogta Low a sírásán keresztül. – Még azt sem hagyta, hogy megmagyarázzam. Nem érdekelte. Bassza meg! Picsába ezzel a szarral! Nincs szükségem senki segítségére!

– Csajszi – nyögte Lucia.

– Nem! Nem csináltam semmit, Lucia! Semmit, csak megbotlottam, elestem, és valami fickó ölében landoltam, és Dodge erre így reagál. Kibelezett. Üresnek érzem magam. Fáj a szívem. Csak azt akarom, hogy vége legyen ennek az egésznek! Azt akarom, hogy békén hagyjanak! – Fájdalmas zokogás, a lelkét átjáró fájdalom, teljes megsemmisülés volt a hangjában. – Nem én kértem ezt az életet, és most már nem is akarok benne lenni!

– Barátnőm, ne...

Felszisszent. – Sajnálom, édesem! Nem kellett volna ezt mondanom!

– Készen állsz? – Hallottam Dive hangját.

Biztosan bólintott, mert a távolodó lépéseken kívül mást nem hallottam.

Pillanatokkal később kinyílt az ajtóm, és Josie lépett be, mögötte Pick és Billy. Leginkább megbántottnak tűnt.

Mielőtt bármit is mondhatott volna, feltartottam a kezem. – Ne mondj semmit! – Bassza meg! Nem bírtam volna ki még egy csapást az előbb hallottak után. Ezért így folytattam: – Tévedtem! Hagytam, hogy az érzelmeim elbasszák a fejem, és egy olyan emberen töltöttem ki, aki nem érdemelte meg. Majd helyrehozom, ha visszajöttem.

– Az arca, Dodge – mondta Josie. – Olyan volt, mintha egy kést döftél volna a szívébe, majd szórakozásból még meg is forgattad volna. – Jézusom, bassza meg! Ez gyilkos volt. Josie szomorúan megrázta a fejét. – Tudom, hogy neked is vannak problémáid, és remélem, ha elmondom neki, mik azok – ami meg fog történni –, az enyhíteni fogja a fájdalmát. De azt már most megmondhatom, hogy jóvá kell tenned, amikor visszajössz. Készülj harcra!

Egy punci voltam.

Egy kibaszott, aljas és mocskos punci.

Mert rajta töltöttem ki a szarságomat, és a félelmeimet.

Tudtam, hogy küzdenem kell majd a bocsánatáért, amire felkészültem. De kurvára el kellett érnem a gépet, két gyerekkel kellett törődnöm, és ez jobban megijesztett, mint az, hogy egy fegyver csöve elé álljak.

Egészen addig, amíg fel nem hívtam Talont, hogy tájékoztassam.

– Mondd! – válaszolt a jellegzetes hangján.

– Baxter Davis – morogtam a telefonba.

– Te most szórakozol velem, baszd meg?

– Nem. Ő az, aki nőket ad el rabszolgának. Ma este megtaláltam a besúgót, és kiszedtem belőle.

– Bassza meg. Az a pöcs eljött hozzám, miután behoztalak a Hawksba, és ő is be akart kerülni. Elutasítottam. Egy mocskos köcsög.

– Gondolom, sosem tette túl magát azon, hogy lekoptattad. Meg azon sem, hogy megnyertem a meccset, amikor még veretlen bajnok volt, na meg, hogy elloptam a nőjét, akit vert.

– A kurva anyját! Tudtam, hogy a fickónak baj van a fejével. Mi a helyzet?

– Dallas keresi őt. De egy időre el kell hagynom a várost.

– Igen, hallottam. Kurva nagy szívás, tesó.

– Minden rendben. Hamarosan beszélünk.

– Ha bármire szükséged van, és úgy értem, kurvára bármire, hívj, hallod?

– Igen, tesó, nagyon köszönöm! Tartsd nyitva a szemed, hátha az a faszfej a környékeden is szart akar kavarni.

– Úgy lesz.

A telefonomat az ágyra dobva gyorsan összepakoltam néhány cuccot egy kézipoggyászba.

Elindultam, hogy összeszedjem a gyerekeket.

A francba!