21.-22.-23. Fejezet

 

Huszonegyedik fejezet

 

Willow

 

Fordította: Sweety

 

Mosolyogva ébredtem másnap reggel. Kinyújtóztam, élvezve a megfelelő helyeken jelentkező fájdalmakat. Azok a helyek alig várták, hogy újra játszadozzanak velük. Már ahogy Trey-re gondoltam az ágyban, azonnal benedvesedtem. Kielégítettem volna magam, tudván, hogy csak este érezhetem magamban Trey-t, csakhogy hirtelen Dive rontott be az ajtómon.

Azonnal az orromig rántottam a takaróm. – Hallottál már a kopogásról, te köcsög pöcs?

– Azt hittem, jobb kedved lesz, miután tegnap este elintéztek – vigyorgott az ajtókeretnek támaszkodva.

A szememet forgatva válaszoltam: – Az lenne, ha valaki nem törné rám az ajtót. Akarsz valamit, Dive?

– Nem – kacsintott rám.

– Dive – nyöszörögtem.

– Ó, várj! Mégis. Most beszéltem az embereddel. Azt akarja, hogy a nője vele és a gyerekekkel reggelizzen.

Felkönyököltem, és szélesen elmosolyodtam.

– Tényleg?

Dive felnevetett. – Igen, asszony. Kelj fel és öltözz! Tíz perc múlva indulunk.

– Mi?

– Low, ha azt hiszed, hogy kihagyok egy lehetőséget a kajára, akkor tévedsz.

– De itt is van kaja – mondtam neki, miközben már csukta az ajtómat.

– Igaz, de akkor nem láthatom együtt a szerelmespárt. Az szórakozás és kaja egyben. – Nevetve csukta be az ajtóm.

Mámorban úszva keltem ki az ágyból. Aztán megálltam. Mit gondolnak majd a gyerekek a nagybátyjukkal való kapcsolatomról? Reméltem, hogy nem lesz ezzel bajuk. Nem akartam, hogy bármi is közéjük álljon, mivel Tex kezdte már elengedni magát a társaságában, és önmaga lehetett.

Csak egy módon tudhattam meg a választ. Tudnom kellett, hogy Trey és én hogyan fogjuk megközelíteni ezt a dolgot, ezért felöltöztem, és elindultam.

Úgy tűnt, nincs miért aggódnom. Amint Dive-val a konyhába értünk, egy kislány csapódott nekem. Rommy szorosan megölelte a derekam. Amikor lenéztem, hogy megnézzem, jól van-e, ragyogó mosollyal nézett fel rám.

– Ez annyira király, hogy te és Trey bácsi barátok vagytok! Csomó lányos dolgot fogunk együtt csinálni! Mindig is tudtam, hogy beléd van zúgva. Az volt a furcsa, hogy le sem vette rólad a szemét. Mindegy, ez annyira király! – Sikoltva elengedett, majd megölelte a nevető Dive-ot. – Szia, Dive bácsi! Trey bácsi szalonnát és tojást sütött. A tűzhelyen van.

– Nagyszerű, kölyök! Együnk!

Tex leült az asztalhoz, én pedig mellé lépve a vállára tettem a kezem. Odahajoltam hozzá, és megkérdeztem: – Rendben vagy ezzel?

– Teljesen, Low.

– Király, kisöreg! – Elmosolyodtam, és megpusziltam az arcát, amit gyorsan letörölt. Mielőtt Trey keresésére indultam volna, öntöttem magamnak egy kávét.

Már elmondta nekik. Trey tényleg nem vacakolt. Megjelölt, felcímkézett, és minden értelemben igényt tartott rám.

A szobájába lépve hallottam, hogy zuhanyozik. A gondolattól a meztelen pasimra, lüktetni kezdett a csiklóm, és a szívem kihagyott egy ütemet. Pillangók kezdtek röpködni a gyomromban. Lassan és halkan kinyitottam az ajtót, és rögtön megláttam az üvegen keresztül. A feje lehajtva, a szeme csukva volt. Egyik kezével a csempének támaszkodott, a másikkal a farkát fogta, miközben a hátán végigfolyt a víz.

Nyilván nem hallotta, hogy beléptem, mert a kezét folyamatosan fel-le csúsztatta a farkán. Ami segített elnyomni a közeledésemet, az a ventilátor hangja volt, amely kiszívta a feje fölött kavargó párát – yippee! Úgy döntöttem, hogy helyet foglalok a csukott vécéülőkén, és élvezem a műsort. Megnyaltam a kiszáradt számat, majd belekortyoltam a kávémba.

Élő pornó. Pontosan az, amit egy nő látni akart.

Egy nyögés hagyta el a száját. Összefontam a lábaimat. Azt akartam, hogy bennem legyen, ami a kezében volt. Nedves és vágyakozó voltam.

– Bassza meg! – morogtam, amire felpattan a szeme. Észrevett a szeme sarkából, és olyan gyorsan kapta fel a fejét, hogy megtántorodott.

– Willow – mondta halkan, a tekintete felforrósodott és birtokló pillantást vetett rám.

Mosolyogva mondtam: – Csak élvezem a reggeli műsort. – Megvontam a vállam, mintha minden nap előfordulhatna, hogy bemegyek egy mosdóba, ahol egy férfi épp kiveri a farkát. – Tényleg be kéne zárnod az ajtót. Sosem tudhatod, milyen perverzek sétálhatnak be.

Meglepődtem, amikor felnevetett. A farkára mutatva mondtam: – Folytasd, kérlek! – Majd belekortyoltam a kávéba.

– Ez most komoly, asszony?

– A francba, igen! Annyira nedves és felajzott vagyok most, hogy már attól is el tudnék élvezni, ha csak nézlek.

– Ne tedd!

– Mi van? – kérdeztem zavartan.

– Ne élvezz el! Az az én kibaszott dolgom.

Felvontam a szemöldökömet. – Ugyanezt mondhatnám én is neked.

– Rendben. – Rám hunyorgott. – Természetesen befejezem az örömödre.

Kuncogtam. – Természetesen.

– De ma este az én örömöm lesz, miközben nézem, ahogy elélvezel.

A lélegzetem elakadt. A fülem csengett, és a vér az arcomba szökött. – Ööö, oké?

Kuncogott, de kijózanodva beljebb lépett a tágas zuhanyfülkében, és újra kézbe vette a farkát, fel és le, újra és újra. Istenem, hipnotizáló látvány volt. Összeszorított fogain keresztül nyögte: – Imádom, ahogy a kibaszott sóvárgó szemeiddel nézel.

– Imádom nézni, ahogy magaddal bánsz. A legizgatóbb érzés.

– Biztos vagyok benne, hogy ez megváltozik, amikor újra játszunk – vigyorgott.

A szavakat is elfelejtettem, ahogy a kezét figyeltem, a lehunyt szemeit, a megfeszülő nyakát és karját, miközben kényeztette magát. Egyre nehezebben vettem a levegőt. Legszívesebben a ruháimat letépve csatlakoztam volna hozzá, letérdelve, hogy elintézzem. Megnyaltam az ajkam, mert eszembe jutott az íze.

– Jézusom, kismadár! – sóhajtotta közvetlenül azelőtt, hogy a csempézett padlóra lőtte az ondóját. Tovább néztem, amíg az utolsó csepp is el nem tűnt a vízben. Fel-le hullámzott a mellkasa, és én megdermedve néztem, ahogy megtisztogatta magát, elzárta a csapot, és kilépett. Egy törölközőt csavart a dereka köré. Megragadta a csuklómat és magához rántott.

– Vigyázz a kávémra! – panaszkodtam. Az értékes kávét nem szabad kilötyögtetni.

Kuncogva kivette a bögrét a kezemből. Dühös pillantást villantottam rá, amikor a mosdókagylóra tette. Nem törődött vele, és amint a szája az enyémhez ért, már én is elfelejtettem, hogy egyáltalán volt valaha kávém.

Attól a pillanattól kezdve, hogy beléptem a fürdőbe és megláttam a zuhany alatt Trey nedves testét a kezével a farkán, nagyjából minden fontosat elfelejtettem.

Felziháltam, és hátralöktem. Nem igazán sikerült, mert szorosan ölelte a derekam. – A gyerekek!

– Mi van velük?

– Hogy is felejthettem el? Már régóta itt vagyok, és valószínűleg azon tűnődnek, hogy mit csinálunk. Ó, hoppá! Tex már abban a korban van, hogy pontosan tudja, mit csinálunk. – Kipirult arcom a még nedves mellkasának nyomtam. – Borzalmas vagyok!

– Low, ez nem olyan, mintha keféltünk volna.

A mellkasára csaptam, és morcosan néztem rá. – Nem ez a lényeg! Nem csinálhatjuk ezt, amikor a gyerekek a házban vannak! – Magamban bólintottam. – Oké, akkor ez eldőlt. Nem lehetünk kettesben, amikor a gyerekek itt vannak.

– Bassza meg! – Megrázta a vállam. Döbbent arcot vágott, mintha azt mondtam volna neki, hogy férfi vagyok. – Asszony, tudják, hogy járunk, és elég idősek ahhoz, hogy megértsék, mivel jár a randizás. Kurvára nem fogom titokban tartani a kapcsolatunkat, és sok mindent a zárt ajtók mögött fogunk csinálni! Ezt a dolgot nem hagyom annyiban. Azt akarom, hogy minden fasz tudja, hogy az én nőm vagy!

– De...

– Nincs de, nincs ha, nincs viszont, nincs semmi! – Megfordított, megpaskolta a fenekemet, és hozzátette: – Most pedig tűnj el innen, mielőtt megduglak!

– Trey – horkantam fel, de aztán elhúztam, mert tudtam, hogy komolyan gondolja.

 

* * * *

 

A reggel mozgalmassá vált. Miután visszatértem a konyhába, vártam a gyerekek sunyi vagy csalódott pillantásait. De nem láttam semmit. Mintha észre sem vették volna, hogy eltűntem. Hála Istennek! Az egyetlen sunyi pillantást és kacsintást Dive-tól kaptam, ami érthető, hisz ő egy kanos kutya volt.

Dive a Harley-ján ment dolgozni, míg mi Trey-vel elvittük a gyerekeket az iskolába. Ez volt életem legédesebb pillanata. Különösen, amikor kitettük Rommyt, és visszahajolt, hogy megpuszilja a nagybátyja arcét, majd hozzám fordulva nekem is adott egy puszit. Elolvadtam, sőt, meg is könnyeztem. Még mindig döbbentem ültem, amikor Rommy után fordulva megláttam Tex ellágyult tekintetét. Tudta, hogy ez mit jelentett nekem, és értékelte.

– Rendben – mondtam előre fordulva. – Most pedig irány a gimnázium, hogy fontos dolgokkal töltsd meg az agyadat! – Trey a fejét ingatta, de elindult.

Az út nem volt hosszú Rommy iskolájától. Útközben hallgattam, ahogy Trey és az unokaöccse hétköznapi dolgokról – sportról, motorokról, munkáról és iskoláról – beszélgetnek. Amikor megálltunk, Tex megemelte az állát és a nagybátyjával összekoccintották az öklüket, míg nekem megszorította a vállam.

Ismét könnybe lábadt a szemem.

Mielőtt újra elindultunk volna, Trey kuncogva mondta: – Dilinyós vagy.

Nem válaszoltam. Ebben a pillanatban bárhogy nevezhetett volna. Semmi sem tudta kipukkasztani azt a szeretet buborékot, amit a gyerekek iránt éreztem.

 Amikor megálltunk a telephely előtt, az már nyüzsgött a vásárlóktól és a dolgozó testvérektől. Én azonban Trey felé fordulva megszólaltam: – Azt hiszem, amíg még új köztünk ez a dolog, addig továbbra is a Dive-nál kellene maradnom. Hamarosan itt a karácsony, és biztos vagyok benne, hogy a gyerekek örülnének az első karácsonynak, amit csak a nagybátyjukkal tölthetnek. És különben is, mi lesz, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy terveztük, és végül szakítunk? Az nem lenne jó a gyerekeknek. Nem mintha valaha is elfelejteném őket. Remélem, ha bármi történne, akkor is megengednéd, hogy lássam őket. Ők nagyszerű, csodálatos gyerekek. Mégis... – Dühösen bámult rám. – Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha, ööö, Dive-nál maradnék, és egy ideig csak randiznánk. Elmehetnénk a kocsmába, vagy moziba. Úgy értem...

– Fogd be! – csattant fel Trey mély hangja, az összeszorított fogai közül. Igen, dühös volt. – Ma este beköltözöl! Ne beszélj szakításról, mert nem járunk, baszd meg! Te a nőm vagy! Én pedig az embered vagyok, és ennyi! Nem járok moziba, de ha mégis elmegyek, nem nézek meg semmilyen romantikus szart! Elmehetünk egy kocsmába, de az sem randi lesz. Csak én és a nőm elmegyünk szórakozni, és élvezzük egymás társaságát.

Nekem nagyon úgy hangzik, mintha randiznánk.

– De ha annak kurvára vége, hazamegyünk, a kibaszott házunkba, ahol a gyerekek is ott lesznek, és miután kifizettem a bébiszittert, a kibaszott ágyunkba viszem a nőmet, és keményen megdugom. Azután, amikor eljön a kibaszott karácsony, együtt ébredünk, és együtt élvezzük a kibaszott karácsony reggelt a gyerekekkel. – Sok kibaszott volt a mondatban, ami azt mutatta, hogy több mint dühös – nagyon mérges volt. Majd így folytatta: – Aztán főzöl nekünk, amíg olyan szarságokat rakok össze a gyerekeknek, amiket utálok. – Megállt, farkasszemet nézett velem, miközben vicsorgott: – Megegyeztünk?

Bár a szívem ellágyult, amikor kijelentette, hogy ezt mind mg akarja velem osztani, mert ez egy nagy valami, mégis elöntött a bosszúság. Elvárta, hogy mindenben egyetértsek vele, mintha nem lenne beleszólásom.

Ehelyett egy vállrándítással válaszoltam: – Majd meglátjuk.

– Willow! – figyelmeztetett, a hangja kemény és ijesztő volt. De tény, hogy nem ijesztett meg. Egyszer sem ijesztett meg, még akkor sem, amikor azt mondta, hogy embereket ölt. Tudtam, hogy biztonságban vagyok vele. Tudtam, hogy a kezében tartja a szívemet, és tudtam, hogy a durvaságával együtt, teljes szívemből szeretem őt.

Éppen ezért elégedett voltam azzal, hogy önmagam lehettem. És amikor önmagam voltam, akkor bosszantott, amikor parancsolgatott nekem, és kijelentette, hogyan akarja a dolgokat, anélkül, hogy bármit is figyelembe vett volna abból, amit mondtam.

Mosolyogva adtam neki egy gyors puszit, és kinyitottam az utasoldali ajtót, mondván: – Mennem kell dolgozni. Legyen szép napod, drágám!

– Kismadár – szólt utánam rosszkedvűen. Csakhogy becsuktam az ajtót, és berohantam az irodába.

Szerencsére tudtam, hogy a délelőttje teljesen be van osztva, így nem kellett aggódnom, hogy betoppan folytatni a beszélgetésünket. Ehhez most nem volt kedvem.

Ingerültségem ellenére is mosolyogtam.

Mert annyira szerettem ezt a férfit, az emberemet!

 

Huszonkettedik fejezet

 

Dodge

 

Fordította: Sweety

 

Az enyém a segge! Esküszöm a kibaszott Krisztusra, hogy viszket a tenyerem, hogy a seggére tegyem, és megleckéztessem.

Tudtam, hogy készül valamire. Egész nap olyan édes volt, mint a pite. Nem húzódott el, amikor meg akartam csókolni, vagy amikor átöleltem a testvéreim előtt. A következő lépés az lett volna, hogy szerzek neki egy klubmellényt, amin az áll, hogy a tulajdonom, hogy minden kívülálló tudja, hogy igényt tartok erre a nőre. A testvéreim tudták. Azonnal szétkürtölték a hírt, és befejezték a Willow-val való flörtölést, megszilárdítva az irántam érzett tiszteletüket. Ehelyett úgy bántak vele, mint a nőmmel, aki volt.

Játékosság helyett nagy tisztelettel beszéltek vele. A pokolba is, amikor néhányan még mindig flörtölni próbáltak, a nőm nagyon gyorsan visszavágott, ami kurvára beindított.

Amikor a nap végén indulnom kellett a gyerekekért, bementem az irodába, ahol Low-t ellepték az iratok. De le se szartam. Azt mondtam: – El kell mennem a gyerekekért. Hozd a táskád és induljunk!

Dühös tekintettel nézett fel. – Nem lehet. Ezt még mind be kell fejeznem.

– Low, ha én megyek, te is jössz!

– Trey, ha azt mondom, hogy maradok, akkor maradok!

– Kismadár – sóhajtottam.

– Nem, bébi, kérlek, ne parancsolgass nekem megint! – duzzogott. – Ez a munkám. Szeretem a munkámat. Szeretem csinálni, mert nemcsak a klubnak segít, hanem az itteni családodnak is. Nem fogom tűrni, hogy ide gyere, és azt mondd nekem...

– Oké – mondtam mosolyogva.

Felkapta a fejét. – Oké? – suttogta.

– Igen, bébi. Ha maradni akarsz és befejezni, maradj. Később otthon találkozunk. Majd én elkészítem a vacsorát. Szerinted mikorra végzel?

– Ööö, nem tudok veled vacsorázni. – Gyorsan félrenézett. Ekkor tudtam, hogy készül valamire.

– Willow?

– Megígértem Josie-nak, hogy ma este nála vacsorázom és iszunk pár pohárral. Később értem jön.

Látni akartam, hogy mire megy ki a játék, mert tudtam, hogy rohadtul élvezni fogom a büntetését, így csak sóhajtottam, és végigsimítottam az arcomon. – Oké, kismadár. Az egyik fiú majd hazahoz hozzám. Majd találkozunk.

– Um, oké, bébi.

Bassza meg!

Azt mondta, hogy nagyszerű színésznő, és én hittem neki, amíg rá nem kapcsolt és elkezdett hazudni, mint a vízfolyás, na, akkor veszítette el a szerepét.

Vigyorogva lehajoltam, adtam neki egy emlékezetes csókot, és kisétáltam a kocsihoz hogy induljak a gyerekekért.

Miután összeszedtem őket, és hazaértünk, még a házi feladat készítés előtt leültettem őket, hogy beszélgessünk.

– Szeretnék kérdezni tőletek valamit – kezdtem, miközben mindannyian leültünk a konyhaasztalhoz.

– Mi a helyzet, Trey bácsi? – kérdezte Tex. Kurvára büszke voltam, hogy a kölyök már kibújt a burkából, és megmutatta, milyen fantasztikus személyiség. Gondoskodott a húgáról, okos és ügyes volt a sportban és a csavarkulccsal is. Imádtam, hogy mindketten velem élnek. Szerettem velük lógni és beszélgetni. Az élet nélkülük kurva unalmas lenne.

– Tudnom kell, mit gondoltok arról, ha Low velünk lakna.

– Alhat a szobámban – szólalt meg Rommy.

Jézusom! Ebbe pont belesétáltam.

– Rom – nevetett fel Tex –, Trey bácsi szobájában aludna, mert ő az asszonya.

– Ó – elkomorult, majd elmosolyodott. – Nem számít, hol alszik, Low fantasztikus, és nagyon jó lenne, ha lenne még egy lány a házban. Kifesthetnénk egymás körmét, és ó, ó, ó, megcsinálhatná reggelente a hajamat – felsóhajtott –, mert sajnálom, Trey bácsi, de te nem végzel jó munkát!

Ekkor kitört belőlem a nevetés. Megborzoltam Rommy haját, és azt mondtam: – Nekem megfelel, drágám. – Texhez fordulva kérdeztem: – Neked megfelel?

– Igen. – Elmosolyodott. – Ahogy Rommy mondta, tényleg jó fej.

– Akkor rendben – mosolyodtam el. – Házi feladat! – Mindketten felnyögtek, de elindultak a könyveikért. Tudták, hogy ezt is meg kell csinálniuk, mielőtt lazíthatnának. Legalább ezt úgy tehették meg, hogy közben zenét hallgattak és falatoztak.

Miközben a házi feladatukat csinálták, bementem a szobámba, és felhívtam Picket. – Szia – válaszolt.

– Tesó, a nőm nálad van?

– Nem, miért? – A hangja éles volt.

– Ne stresszelj, csak szórakozik velem. Lefogadom, hogy akkor Dive-nál bujkál.

Nevetni kezdett. – Hadd találjam ki, megparancsoltad neki, amit akarsz.

– Uh, baszd meg, igen.

– Tesó – sóhajtotta. – Gondoltál arra, hogy megkérdezd őt, hogy mit akar?

– Miért? Ő most már az én nőm.

– A francba! Mikor volt utoljára nőd? És most nem valami random csajról beszélek, akit megdugtál.

– Nem tudom, talán úgy tizenkét éve.

– Tesó, csak egy jó tanács. Majd meghálálja. Bár valószínűleg tetszett neki, hogy a házadba akartad őt, de utálja, hogy utasítottad erre. Főleg azzal a vérmérséklettel, ami az asszonyodnak van.

– Bassza meg!

– Igen. Végre felfogtad.

– Azt mondta, hogy ma este hozzátok megy. Ha mégsem, akkor tudom, hogy játszott.

– Készülj fel! De úgy vélem, a játéknak vége, ha azt mondta, hogy ma este idejön.

– Sejtettem. Egész nap kedves volt.

Pick nevetésben tört ki, mielőtt letette volna a telefont.

Adok neki időt, hogy megnézzem eljön-e hozzám. Ha nem, a segge akkor is az enyém. Még ha tudtam is, hogy ezt most elbasztam, az istenit, a nőm volt! A házamban akartam, nem pedig a testvéremnél, aki állandóan láthatja. Tudtam, hogy nem rég óta vagyunk együtt, de a pokolba is, tudtam, hogy ő az igazi, és minden erőmmel küzdeni fogok, hogy ezt be is bizonyítsam neki.

A gyerekek vacsorájának elkészítése előtt, még el kellett intéznem egy telefonhívást.

A telefon kétszer csörgött, mielőtt Talon felvette: – Mondd!

– Egyedül vagy? – kérdeztem.

– Nem, velem van még a szobában Blue, Griz, Killer és Stoke.

Krisztusom! Persze, hogy ott voltak azok a faszkalapok.

Sóhajtva azt mondtam: – Hangosíts ki!

– Tiéd a pálya – mondta Talon.

– Én egy punci vagyok – jelentettem ki, és a vonal másik végén felharsant a nevetés. Bassza meg! – Büszke vagyok, hogy olyan testvér lehetek, akinek a golyóit a markában tartja a nője.

Esküt tettem, rohadtul megesküdtem, hogy soha nem leszek szerelmes, és egy este, részegen fogadást kötöttem a testvéreimmel, hogy ha ez megtörténik, pontosan ezekkel a szavakkal kell felhívnom őket.

– Üdvözöllek a csapatban, testvér! – horkant fel Talon.

– Sok szerencsét, testvér! – tette hozzá Killer.

– Igen, szükséged lesz rá! – kuncogott Griz.

– Különösen az alapján, amit Low-ról hallottunk. Egyébként köszönöm a pénzt. Pick bevett a fogadásba. Én voltam a legközelebb ahhoz, hogy kitaláljam, mikor követeled a nődet – jegyezte meg Blue. A testvéreim felnevettek.

Jézusom! Kurvára elfelejtettem azt az átkozott fogadást.

– Alig várom, hogy találkozzam vele, Dodge – mondta Stoke. – A nőmmel hamarosan indulunk, hogy meglátogassuk Naryt.

– Jól hangzik, testvér. – Úgy vigyorogtam, mint egy kibaszott bolond. – Mindannyian baszódjatok meg! – tettem hozzá. Mielőtt letettem volna, ismét felharsant a nevetés.

Miután ettünk, és a gyerekek már rég lefeküdtek, álltam a nappalimban, ahol a sarokban csak egy kis lámpa világított. Nem jött, és nem vette fel a telefonját. Itt az ideje a játéknak.

A fülemhez emeltem a telefont, és vártam. – Prez – szólt Dive mosollyal a hangjában. – Elég sokáig tartott, mire felhívtál. Mit akarsz, mit tegyek?

– Hozd ide! – vakkantottam.

Elnevette magát. – Na, ezt látnom kell!

 

* * * *

 

Willow

 

Éppen az ágyban feküdtem, amikor felpattant az ajtó. Sikoltva ledobtam magamról a takarót és felpattantam az ágyon. Arra számítottam, hogy egy dühös Trey jött, de nem ő volt az. Az ajtóban Dive vigyorgott.

– Dive? – kérdeztem.

– Nem, semmivel sem tudsz elvarázsolni, hogy meghallgassalak. – Tényleg egyre szélesedett a mosolya, miközben közeledett az ágy felé?

– Dive, mit csinálsz? – kérdeztem, miközben hátráltam a párnámig.

– Amikor meséltél a játszmádról, tudtam, hogy a prez nem fog bedőlni ennek, és igazam volt.

– Dive – nyöszörögtem, amikor megállt az ágy mellett.

– Nem akartam belekeveredni, még akkor sem, ha úgy gondoltam, hogy hülye vagy.

– Dive! – csattantam fel, majd csípőre tett kézzel, dühösen meredtem rá.

– Low – sóhajtotta. – Hülye vagy! – Felemelte a kezét, amikor meg akartam szólalni. – Ahogy ő is az. Nem utasítania kellett volna, hanem megkérdeznie téged. De nem érted, édesem, a motorosokat? Mi azt kapjuk, amit akarunk. Mi motorosok elérjük, amit akarunk. Követelt téged. A testvérem soha nem csinált még ilyet, amióta ismerem. Lát benned valamit, amit senki másban nem látott. Most pedig ne legyél már ilyen szarházi, hanem húzd oda a segged!

– De...

– Nem érdekel! – Átdobott a vállán és kivitt a szobából. Hála Istennek, ruhában feküdtem le. Valójában Trey bokszeralsóját és pólóját viseltem. Dive egyenesen kisétált a házából, miközben én a vállán vergődtem és káromkodtam. Átugrott a kerítésen, amitől a hasam a vállába csapódott, és egy pillanatra elakadt a lélegzetem, de csak ment tovább Trey ajtaja felé. Mintha tudta volna, hogy nincs bezárva, lenyomta a kilincset és belépett. Dive leeresztett a talpamra, majd megpördített, hogy szembe álljak a mogorva Trey-vel. Némán, a hasamat dörzsölgetve a férfira sandítottam.

– Kösz, tesó! – mondta Trey, egy merev állemelés kíséretében Dive-nak.

Dive kuncogott. – Bármikor! – Aztán becsukva maga mögött az ajtót, távozott.

– Kismadár – morogta halkan. Trey felé fordultam a távozó Dive figyeléséből. Tetszett, hogy a lépcsőn állva magasabb voltam, mielőtt beléptem volna a nappaliba.

Keresztbe tettem a karjaimat a mellkasomon, és vártam, hogy folytassa. Nem akartam bocsánatot kérni... vagy lehet, hogy kellene, mert talán igaza volt Dive-nak. Szarházi voltam. De utáltam, ha az, akit a legjobban szerettem, parancsolgatott nekem.

A karomat az oldalam mellé eresztve mondani kezdtem: – Én...

De félbeszakított: – Sajnálom! Béna vagyok ebben a szarban! Soha nem szerettem a változást, és soha nem féltem. A kurva életbe, rettegésben tartom és szétbaszom az embereket a klubomért! De most az egyszer kibaszottul megijedtem. Low, nem szoktam félni, de most igen, amikor már két gyerekről kell gondoskodnom, és van egy nőm, akit bármelyik pillanatban elvehetnek tőlem. Bár nem hagyom, hogy ez megtörténjen, mégis eleget láttam már ahhoz, hogy tudjam, bármi történhet, amit nem tudok megállítani. Kijelentettem, hogy a nőm vagy. Ez azt jelenti, hogy senki nem nyúlhat hozzád, különben megfizetnek. Szóval az, hogy te még mindig a szomszédban akartál aludni... basszus, nem esett jól, mert én kiadtam magam, és úgy éreztem, mintha visszavágtad volna az arcomba.

– Trey, én soha...

– Tudom – sóhajtotta. – Nem a te hibád. Te csak önmagad vagy, és én kurvára rosszul csináltam. Meg kellett volna kérdezzelek, ahelyett, hogy parancsolgatok. Olyan pöcs voltam, mint a te kibaszott...

– Ne csináld! – parancsoltam. – Kérlek, ne hasonlítsd magad senkihez! Tudom, hogy ez az egész új és ijesztő neked, de nekem is az. Soha nem voltam még kapcsolatban. Nem tudom, hogyan kell csinálni a dolgokat, és felhúztam magam valami butaság miatt, ahelyett, hogy elmondtam volna mit érzek. Az, ahogyan parancsolgattál nekem... nos, nem tetszett. De tudom, hogy helyesen akartál cselekedni, és így is tettél, Trey. Tényleg azt csináltad. Soha senki mással nem éreztem úgy magam, mint veled.

– Ez azt jelenti, hogy beköltözöl?

– A gyerekek...

– Beszéltem a gyerekekkel. Nem bánják. Szerintük jó fej vagy.

Lehajtott fejjel elmosolyodtam. – Oké.

Incselkedve felsóhajtottam. – Rendben, összeköltözöm veled!

Vigyorogva néztem fel rá, amikor boldog, megkönnyebbült mosoly öntötte el az arcát. Csodálatos. A szemében melegség és még valami más is volt. A következő szavai elárulták, hogy mi volt az a valami: – A büntetésed nem marad el, a mai játszadozásod miatt!

– Milyen játék?

– Kismadár! – mondta figyelmeztető hangon.

A szememet forgatva mondtam: – Oké, csak rajta!

Kuncogott. – Örömmel!

– Reméltem is – tettem hozzá, aztán felziháltam, amikor a vállára dobott. Végigsétált a folyosón a szobájáig, bement, és ledobott az ágyra.

– Játssz magaddal! – parancsolta. Ez nekem nem igazán tűnt büntetésnek, így boldogan engedelmeskedtem. Lerántva magamról a bokszerét, széttártam a lábaimat, hogy az ágy végében állva láthassa a már duzzadt, nedves puncimat. – Húzd végig az ujjaidat a nedveden, Low! – mondta, majd a fogain keresztül felszisszent, amikor megtettem. Csak bámulta a puncimat, miközben becsúsztatva két ujjamat, ki-be mozgattam őket.

– Trey – suttogtam.

– Élvezed, kismadár?

– Igen – nyögtem, és a hüvelykujjammal végigsimítottam a csiklómon. – Ó, Istenem, már nagyon közel vagyok!

– Állj! – követelte.

– Tessék? – kiáltottam.

– Állj! – dörmögte. Előrehajolt, és leszorította a kezem az ágyhoz.

Oké, tényleg meg akart büntetni. Azt parancsolta: – Ha még egyszer magadhoz nyúlsz, egész éjjel nem engedlek elélvezni!

– Trey! – nyafogtam.

– Nem, kismadár! – Elmosolyodott, ismét felegyenesedett, majd az oldalánál megfogva, letolta a farmerjét. Az emberem kommandóst játszott, nem volt rajta bokszer. – Láttam, milyen éhesen néztél, amikor magamhoz nyúltam – mondta, és végigsimított a kezével a farkán. Rá meredtem, miközben ő csak kuncogott. Lenézett, én pedig követtem a tekintetét. A mutatóujját végigfuttatta a farkának a hegyén, majd a kezét a szájához emelve lenyalta.

Teljesen. Kész. Vagyok!

Ez nagyon dögös volt.

– Nem is olyan rossz az íze, Low. Fogadok, hogy megkóstolnád!

Igen. Igen, megkóstolnám! Bólintottam, miközben a lábaim közé csúsztattam a kezem.

– Ne nyúlkálj! – figyelmeztetett.

– Trey! – kiáltottam, de közben elvettem a kezem.

Ő elmosolyodott, és simogatni kezdte magát. – Nézz csak! Nem tudod levenni a szemed rólam. Kurvára imádod!

Tényleg imádtam.

– Jó érzés, Low. Kurva jó.

– Kóstold meg újra! – suttogtam.

– Nem!

– Kérlek! – nyögtem, és összedörzsöltem a combjaimat. Istenem, a vágy, hogy elélvezzek, egyre erősödött, és még csak meg sem érintettem magam. Talán az én hihetetlen emberem látványa, ahogy magához nyúlt, elég lesz ahhoz, hogy elélvezzek.

Olyan átkozottul dögös volt.

– Gyere ide! – követelte. Felültem, és az ágy végéhez húzódtam. Közelebb lépett, megmarkolta a hajamat, és azt parancsolta: – Szopj le!

Igen, kérlek!

Elvette a kezét, én pedig a számba vettem a kőkemény farkát. Megnyaltam és megkóstoltam az előváladékát, mint egy kiéhezett nő. Aztán végigsiklottam az ajkammal a hosszán. Ő helyeslően felnyögött. – Szopj erősebben! – parancsolta. Nyomást gyakorolva az ajkammal, erősebben szívtam a farkát, éreztem, ahogy megduzzad. Tudtam, hogy közel áll az elélvezéshez, és alig vártam, hogy elöntse a számat.

– Állj! – préselte ki magából.

Csapjatok agyon! Felnyögtem és hátradőltem.

– Jó kislány! – mosolygott rám. – Állj fel és fordulj meg! – Kész voltam felrobbanni. Nem szerettem, hogy visszatart az élvezettől, de mégis annyira beindított.

Amint megfordultam, a hátam közepére tette a kezét, és lefelé tolt, hogy a kezem az ágyon támaszkodjon.

– Akarod a farkamat?

– Igen.

– Mondd, mennyire!

– Nagyon. Kérlek, Trey! – A farka helyett az ujjait csúsztatta belém, amitől felnyögtem.

– A kurva életbe, olyan kibaszott nedves vagy! – Panaszosan felnyüszítettem, amikor kihúzta az ujjait. A vállam fölött hátra pillantottam, amikor mögém térdelt. Felziháltam, amikor az ujjaival széttárta a redőimet, és nyelvével végignyalt a nedvességemen.

– Igen, bébi! – sóhajtottam, és a puncimat a szájához nyomtam. A gyomrom megsüllyedt. A csiklóm remegett, készen állva, hogy az arcára élvezzek – amikor abba hagyta. – Trey! – morogtam, kétségbeesetten többre vágyva.

– Ma este a farkamra élvezel el, kismadár.

– Igen – suttogtam. Megfogta a csípőmet, és a farka hegye a bejáratomhoz bökött. Aztán egy gyors lökéssel már bennem is volt, amitől mindketten felkiáltottunk.

– Imádom a puncidat! Bassza meg, az ízét, az illatát, az érzetét. Mindez kibaszottul az enyém – mondta, miközben gyorsan és keményen belém hatolt.

– Én, igen, ó... én... – Minden összezuhant bennem. Annyira felizgatott, hogy amint belém tolta a farkát, másodperceken belül elélveztem.

– Jézusom! Bassza meg! – nyögte, majd belém élvezett.

 

Huszonharmadik fejezet

 

Dodge

 

Fordította: Sweety

 

Egy istenért nem lehetett levakarni az arcomról a mosolyt. Mosolyogtam, pedig tisztában voltam vele, hogy egy köcsög vadászik a nőmre. Tudtam, hogy valami történni fog. Éreztem. Olyan érzés, mintha egy pitbull belülről rágta volna a gyomromat, de muszáj volt mindent félretennem, és kiélvezni az együtt töltött időt a nőmmel és a gyerekekkel.

Már egy hónapja, hogy Low beköltözött, és olyan volt, mintha mindig velünk lett volna, mintha nekem és a gyerekeknek teremtették volna. Szerették őt és a társaságát. Lucia néhányszor felhívta, és a gyerekek azt gondolták, hogy egy őrült. Megosztottunk minden felelősséget, segítettünk egymásnak a ház körüli feladatokban és a gyerekekkel. Az egyik délután, Tex pocsék hangulatban volt. Felvettem az iskolánál, és mondtam neki, hogy jobb lenne, ha összeszedné magát, mielőtt hazaérünk. Nem mondta el, mi a baja, így segíteni sem tudtam neki. Amikor belépett az ajtón, és Low üdvözölte, azt mondta neki, hogy hagyja békén. Aggódva nézett rám, de aztán kihúzta magát, és így szólt: – Tarts ki, kishaver!

Tex megállt a folyosón. De nem fordult meg. Rommy mellettem állt, a merev testtartásából és a szeméből aggodalom sugárzott. Krisztusom, reméltem, hogy nem arra gondolt, hogy Low megüti Texet a viselkedése miatt. Tudtam, hogy ez lehetetlen, de valószínűleg az anyjuk ezt tette volna.

– Fordulj meg, Tex! – mondta Low, és amikor a fiú megfordult, megkérdezte. – Ki pisilt bele a Cheetosodba ma reggel?

Egy horkantás buggyant ki belőlem. Lenéztem Rommyra, aki a száját eltakarva kuncogott. Texre pillantottam, akiben kissé alábbhagyott a düh.

– Senki – válaszolta.

Low a szemét forgatta. – Texas, mondd el, mitől akadtál ki! Tudnom kell, hogy egy gyereket kell összevernem, vagy egy tanárral kell kiabálnom. Ebben a családban senki sem bánt senkit!

Basszus, de gyönyörű volt.

A mellkasom büszkeségtől dagadt. Meg akarta védeni a gyerekeket, és tudtam, hogy meg is fogja tenni, még ha ez azt is jelenti, hogy meg kell vernie egy gyereket.

A tekintetem a nőmről Texre vándorolt, aki épp a kézfejével törölte a szemét. – Semmi olyan, amit ne tudnék kezelni!

– Tex – mondta, és tett egy lépést felé. – Hé haver, hát nem érted!? Tanuld meg, hogy semmit sem kell egyedül megoldanod! Mindannyian együtt vagyunk ebben. Minden csatát együtt vívunk meg. Ezt teszi a család és a barátok.

Megtörölte az orrát, és lehajtotta a fejét. – Egy srác a suliból. Csak szívatott, hogy... a fenébe is, hogy fekete vagy, és hogy a nagybátyánkkal vagy és...

– Elég! – morogtam.

Low felsóhajtott. – Sajnálom, hogy egy di... – Rommyra nézett, és ’díszfasz’-ról ’dinoszaurusz’-ra módosította a szót.

Megrázta a fejét. – Nem érdekel, mit mond rólam! Nem érdekel. Csak az érdekel, hogy baromságokat mond rólad!

Low tekintete ellágyult.

– Megoldjuk, Tex! – mondtam, mire a nőm sírni kezdett. – Holnap Dive elviheti Rommyt az iskolába, és Low-t a munkába, én pedig téged viszlek. Majd mi elrendezzük.

Bólintott. – Oké.

Este felhívtam a testvéreimet. Másnap reggel felültettem a motorom hátuljára Texet, és Pickkel, Billyvel, Memphisszel, Saxonnal, Beasttel és Muffal a nyomunkban az iskola parkolójába hajtottunk. Tex rámutatott arra a punkra, aki szarságokat mondott a nőmről. Mellettem a kölyökkel, mögöttem pedig Pickkel és Billyvel odasétáltam a pöcshöz, aki a haverjaival lógott. A szemétláda végzősnek nézett ki.

– Te vagy az a kis pöcs, aki szarságokat mondott a nőmről? – kérdeztem a mellkasom előtt keresztbe font karral. A kölyök Texre nézett. – Rám nézz! – morogtam. – Válaszolj a rohadt kérdésemre!

– Igen, én voltam – mondta fintorogva.

– Elég férfi vagy ahhoz, hogy az unokaöcsém helyett az én szemembe mondd!?

– Én csak hülyéskedtem! Nem gondoltam, hogy beköp a nagybátyjának.

Közelebb léptem hozzá, ás lenézve rá, megláttam a bizonytalanságot a szemében. – Nem akarta elmondani. De mi kiszedtük belőle, mert a Hawkshoz tartozik, és mi gondoskodunk a sajátjainkról. Szóval, ha rájövünk, hogy baszakszik valami pisis kisgyerek az egyik testvérünkkel, akkor mi kiállunk érte. Jobb, ha békén hagyod – figyelmeztettem, és egészen közel hajoltam hozzá, hogy más ne hallja. – Ha mégsem így lesz, akkor ellátogatok hozzátok. Apádnak semmi esélye nem lesz ellenem, és nem csak őt fogom szétbaszni. – Hátrahúzódva megkérdeztem: – Megértettél?

Az arca elsápadt, és bólintott.

– Szavak, kölyök, szükségem van rá, hogy kimond!

– Megértettem.

– Örülök, hogy érted. – Hátat fordítva neki, megkérdeztem Texet: – Jól vagy?

Szélesen elmosolyodott. – Igen, Trey bácsi. Tökéletesen.

– Király! Induljunk, testvérek!

Tex aznap este hazaérve közölte velem, hogy a kölyök nem szívatta tovább. Nagy ívben kikerülte a barátaival együtt, amikor Tex szembe jött velük. Szégyenlősen arról is tájékoztatott, hogy nemcsak új barátai vannak, de néhány lány is felfigyelt rá.

A kurva életbe!

Tizennégy éves volt; én tizenhárom évesen dugtam először. Megkérdeztem, hogy tisztában van-e a védekezéssel. Elpirult, és azt mondta, hogy ezen a téren minden oké.

Hála a fasznak!

 

* * * *

 

A Venom elnökével már három hete találkoznom kellett volna; közvetlenül előtte felhívott és kérte, hogy halasszuk el a találkozónkat. Úgy tűnt, hogy családi problémái vannak. Mondtam neki, hogy addig rendben, amíg egyik testvére sem baszakodik azzal, ami Hawksé. Nagyon gyorsan beleegyezett, ami elgondolkodtatott, hogy mi történhetett.

A találkozót holnap estére tettük át, így ma bulit rendeztünk. A telephelyen voltam a nőmmel. Éppen a chipseket pakolta az asztalokra. Azt mondta, nincs buli rágcsák nélkül. Mondtam neki, hogy adok én neki valami nasit. Rám nézett, miközben Lucia kuncogott, aki épp segített kipakolni, aztán visszasétáltak a konyhába.

Kinyílt az ajtó, és felharsant a kiáltás: – Megérkezett a buli!

Az istenit! – Lőjetek le! – könyörögtem az asztalnál ülő testvéreknek, Picknek, Billynek, Dallasnak és Viciousnak.

– Akkor minket is le kell lőni – mondta Dallas. Felállt, és gyorsan eltűnt, éppen akkor, amikor besétált Julian, Mattie, Josie, Nary, Vadmacska, Talon, Mocskosszáj, Griz – Krisztusom, az egész istenverte ballarati család!

Felálltam, az asztalt megkerülve széles mosollyal, állemeléssel és kézfogással üdvözöltem az összes testvéremet.

– Hol van ez a Low madár? – kérdezte Mocskosszáj. – Találkozni akarok azzal a nővel, aki térdre kényszerített téged! Még azon is gondolkodom, hogy emléktáblát készítek neki – mosolygott.

– Húzz a picsába, asszony!

– Hercegnő – figyelmeztette Griz.

Mögöttem zihálást hallottam, majd azt: – Ó, bakker! Itt van Zara és a punciosztag. Lucia, gyere, ismerkedj meg velük! Imádni fogod ezeket a ribancokat.

– Már most kedvelem őt – mondta Mocskosszáj.

– Hé, édesem, előbb gyere és ölelj meg! – vigyorgott Julian széttárt karokkal. Low gyorsan odasétált hozzá és megölelte, épp amikor Lucia kijött a konyhából.

– Húúúúú, ennyi jóképű faszfej egy szobában! Mindjárt egy mini orgazmusom lesz – sóhajtott Lucia.

A kurva anyját!

– Ő is nagyon tetszik – nevetett Mocskosszáj.

– Julian, vedd le a kibaszott kezed a nőm seggéről! – vicsorogtam. Julian keze leesett, és hátrébb lépett.

– Nyugi, boglárka, még mindig meleg vagyok! Ez nálam egy szabály, hogy megfogdosom a nőket.

– Nem az én házamban!

– Ünneprontó! – duzzogott

Míg a testvérek üdvözölték a többi testvért, én a nőm nyakát átkarolva mellette maradtam, miközben a nőknek töltögetett. Velük ivott, nevetett, és sokszor elmondta, hogy mennyire szereti a családomat. Az viszont nem tetszett, hogy Lucia és Mocskosszáj látszólag nagyon jól egymásra találtak.

– Hé, Josie – kiáltott Dive a szoba túlsó végéből. – Hol van Simone?

Josie a bátyámra pillantva mondta: – Elfoglalt.

Egy állemeléssel visszafordult a beszélgető partnereihez. Mi volt a testvérem és Simone között? Tudtam, hogy akarták egymást, amit sikeresen elbaszott, de mégis úgy tűnt, hogy valami másról is szó van.

A tekintetem végigsiklott a szobán. Láttam, hogy Vicious és Nary a sarokban szóváltásba keveredtek – elég durva szóváltásba, ahogy elnézem. De nem én voltam az egyetlen, aki észrevette. Stoke sólyomként figyelte őket, és tudtam, hogy szükség esetén közbelép. De erre nem volt szükség, mert Vicious otthagyta Naryt, amikor az ajtók ismét kinyíltak, és...

Bassza meg!

Besétáltak a klubkurvák.

– Mi. A. Franc. Folyik. Itt? – zihálta Zara.

– Cica – figyelmeztette Talon. – Nem a mi dolgunk!

– Nem te vagy az elnök?

– Igen, asszony, de hogy mi folyik itt, az Dodge-ra tartozik.

Dobjatok az istenverte busz alá.

Mindenki rám bámult.

Teljesen ledöbbentem, amikor a nőm – az én gyönyörű, kibaszott erős, magabiztos nőm – azt mondta: – Semmi baj. Beszéltem velük. Tudják, hogy ha egy foglalt fickóval dugnak, akkor nagyon sokáig nem fog működni a puncijuk. Talán még járni se tudnak majd. A ribancok maradhatnak a szingli testvéreknek. Nekik is jól kell érezniük magukat, mint ahogy én kis, mert a párom mellettem van.

Ha kint lettünk volna, még a tücskök ciripelését is hallanánk. Beletúrtam a hajába. Hátrahúztam a fejét, és amikor felnézett rám, megcsókoltam. Huhogás és éljenzés visszhangzott a helyiségben.

– Cica – sóhajtotta Talon. Amikor felnéztem épp a karjába vette a nőjét.

– Jól vagyok. Csak a terhességi hormonok.

– Zara – szólította Low.

– Eddig erre nem gondoltam, de igazad van. A szingli testvéreknek is jár a szórakozás. – Talonra nézett. – Oldd fel a szajhák tilalmát!

– Cica – mosolyodott el. – Kibaszottul kizárt. Megértem Low gondolkodását és ez nagyszerű. De nem akarom, hogy kurvák legyenek ott, amikor a gyerekeink eljönnek a telephelyre.

– Egyetértek – mondta Low, és felém fordult. – Nincs kurva, amikor tudod, hogy a gyerekek jönnek.

– Ugyanaz – tette hozzá Zara, és a lányok összenézve vihogtak.

– Hát ez nagyszerű, hogy összebarátkoztunk a kurvák miatt – tapsolt Julian. Mindannyian újra felnevettek.

Később aznap este gondoskodtam róla, hogy a nőm érezze, mennyire nagyra értékelem.

Én voltam a klub elnöke, de kibaszottul nekem volt a legjobb nőm, aki velem együtt vezette ezt a klubot.