6.-7.-8. Fejezet

 

Hatodik fejezet

 

Dodge

 

Fordította: Sweety

 

A testemben keményen lüktetett a vér. Legszívesebben kimentem volna, és bántottam volna valamelyik köcsögöt. Nem, meg akartam ölni Willow unokatestvérét, és ha a szülei még életben lennének, őket is elintézném. Ahogy sok általam ismert ember, ő sem érdemelte meg, hogy így bánjanak vele. A pokolba is, gyerekkora óta nem volt senkije. Hogy lehet, hogy egy olyan ember, mint ő, ilyen normális lett, miután elcseszett szülei voltak?

– Jól vagy? – kérdezte Pick, amikor beléptem a hátsó konyhába.

Jól voltam? Persze, nem mintha ez velem történt volna, de akkor miért kérdezte egyáltalán, hogy jól vagyok-e?

A következő mondata megmagyarázta, miért. – Úgy nézel ki, mint aki meg akar ölni valakit.

– Igen – mordultam rá.

– Olyan... összeszedettnek tűnik, még a szar lapok után is, amiket kapott – jegyezte meg Dive, aki az asztalnál ült Pickkel és Billyvel.

– Ami furcsa – mondta Billy. Mindannyian rá néztünk. – Nem arról van szó, hogy nem hiszem el a történetét, de ugyan már, hogyhogy nem borul ki a picsába, amikor velünk van motorosokkal, ha eddig csak szívfájdalmat kapott a családjától?

– Mert erős – mondta Dive. – Mindenki láthatja, a fényt a szemében. Reménykedik egy új életben. Abból, amit mondott, néhányszor megpróbált elmenekülni a szaros családjától, de azok folyton átbaszták. Jobb életet akar, és úgy vélem, hajlandó küzdeni érte.

– Még annyi mindent kell tudnunk, de bassza meg, segítségre van szüksége! Senkit sem szabadna eladni istenverte rabszolgának valami faszfejnek! – morogtam.

– Itt marad? Segítünk neki? – kérdezte Dive hátradőlve a székében.

Pick bólintott elsőként, és azt mondta: – Igen, most már Hawks védelme alatt áll. – Nem tudtam hibáztatni a fickót. Neki is elcseszett gyerekkora volt.

– Szóval itt marad? – kérdezte újra Dive.

– Mire akarsz kilyukadni, te idióta? – kérdeztem a falnak dőlve, karjaimat összefonva a mellkasom előtt.

– Csak arról van szó, hogy nem épp a legkedvesebb ember vagy egy nővel, leszámítva, amikor megdugod. Talán jobban érezné magát nálam. Én legalább kedves vagyok.

Kibaszottul kizárt! Ez nem fog megtörténni!

Billy felhorkant. – Nem fog máshová menni.

– Miért nem? – kérdezte Dive.

– Dodge mellett érzi magát biztonságban. Ő találta meg, és most már nem akarja, hogy bárki más vigyázzon rá – mondta Billy.

– Nem hiszem, hogy ez... – kezdtem.

– Testvér – szakított félbe Pick, és a fejét ingatta. – Kiabált, hogy állítsam meg a kocsit, mert nem látott téged. Ezért kellett félreállnunk, amíg elénk nem jöttél. A szemei egész kibaszott úton rajtad voltak.

A kibaszott kurva életbe!

– Komolyan? – kérdeztem, hátha csak viccelt velem.

– Teljesen biztos, tesó.

Egyik kezemmel az arcomat dörzsölve, feltettem a kérdést: – Mit kéne ezzel kezdenem?

– Nem tudom, de kialakult benne egyfajta kapcsolat irántad, a hősének tekint, vagy valami ilyen szarság. És ha úgy gondolod, hogy akár csak egy kicsit is át akarod baszni őt, akkor most rögtön le kell lépned, és meg kell neki mondanod, hogy hol a fejed.

– Ez a probléma – sóhajtottam. – Nem tudom.

– Ki kell derítened, méghozzá gyorsan – mondta Pick, és felállt, amikor Josie belépett a konyhába.

– Tudna valaki segíteni, hogy Willow-t kivigyem a fürdőszobába? Még nem szeretném, ha a lábára állna.

Dive gyorsan felpattant. Gondolkodás nélkül visszalöktem a rohadékot a székébe.

– Drágaságom…

– Jól vagyok, Caden. – Szomorúan elmosolyodott. – És te? – kérdezte, mire Pick bólintott, és Billyvel mellé sétáltak.

– Segítünk neki – jelentette ki Billy. Josie bólintott, és a férfi mellkasának támasztotta a fejét. Bármi, amin Willow keresztülment, feldarabolná az embert, de Picknek és Josie-nak nehezebb volt az elcseszett múltjuk miatt. Már most látszott a kötelék, ami Josie-t Willow-hoz kötötte. Josie nem az a fajta volt, aki megérintene valakit, még csak nem is beszélgetne, még akkor sem, ha a srácok már kihozták a csigaházából. Jól kijött azokkal, akiket már régóta ismert. Idegenekkel azonban nem. Idegenekkel soha... kivéve Willow-t.

Volt valami a nappaliban lévő nőben, ami mindannyiunkat rohadtul megérintett.

Gondolataimat elhessegetve kisétáltam a konyhából az előszobán keresztül a nappaliba, ahol Willow még mindig a kanapén ülve várt. Az előszobát bámulta, várakozva figyelve, hogy valaki visszajöjjön. Észrevettem, hogy a vállai megereszkedtek... talán megkönnyebbült, amikor azt látta, hogy én jövök.

Krisztusom!

A lélekkel teli szemei valamit tettek velem, felgyorsították a szívverésemet, és arra késztettek, hogy kockáztassak.

Bassza meg, nem teheted, faszfej! Nézd meg, mi történt legutóbb!

A tarkómat dörzsölgetve próbáltam kitörölni a hirtelen támadt gondolatokat a fejemből.

– Szükséged… ööö… lenne egy segítő kézre a fürdőszobáig? – kérdeztem Willow-t, elterelve a figyelmemet. Bólintott, és egy apró mosolyt villantott rám, ami valahogy azt üzente a farkamnak, hogy keményedjen meg.

Bassza meg!

Szó nélkül odasétáltam hozzá, egyik kezemet a lába alá csúsztattam, míg a másik a hátához simult. Könnyedén felemeltem a kis testét, és elindultam a folyosón, miközben a farkam azt hitte, hogy eljött a buli ideje, és még keményebb lett.

Uralkodj magadon, baszd meg!

A fürdőszoba ajtaja már nyitva volt, és hallottam a víz csobogását. Beléptem, amikor Josie épp a víz hőfokát állította be a zuhanyzóban.

Átpillantott a válla fölött, és mosolyogva mondta: – Köszönöm, Dodge! Kérlek, ültesd a vécére Willow-t, innen majd én segítek neki!

Egy pillanatra megálltam, mert tetszett volna a gondolat, hogy én segítsek a zuhany alatt a meztelen kis testének, hogy lemossa a gondjait, de akkor megrándult a farkam a farmeromban. Gyorsan leültettem a nőt a vécére. Felnézett rám, és azt mondta: – Köszönet... mindenért.

– Aha – volt a nagyszerű válaszom. Hülye idióta!

Megfordultam, és Dive-ot láttam támaszkodni az ajtókeretnek. – Hölgyeim, ha segítségre van szükségük, szívesen állok a rendelkezésükre! – Elmosolyodott, de amikor meglátta a pillantásomat, a vigyora kissé lehervadt. Elindultam felé, mire gyorsan hátrálni kezdett, és közben felkiáltott: – Vagy nem! Nem, egyáltalán nem segítek, úgyhogy ne is kérjétek!

Mielőtt kiléptem volna, megfordultam, és Willow-ra pillantottam, aki engem bámult.

– Egy szívességre lenne szükségem – mondtam.

– Persze, bármit.

– Az unokatestvéred címét akarom

A szemei tágra nyíltak, és a torkához kapott. – De...

– Kismadár, ne védd azt a szemetet! Add meg a címét!

– Nem – rázta a fejét –, soha nem védeném őt, nem azután... de bajod eshet! – Idegesen a padlóra nézett. Josie-ra néztem, aki rám mosolyogott, majd visszanézett Willow-ra.

A szavai kibaszottul megdöbbentettek. Aggódott, hogy bajom esik.

– Willow – kezdte Josie –, Dodge-val minden rendben lesz. A testvérei mögötte lesznek. Nem egyedül megy. Ők nem így működnek. – Nyugtatta az aggódó Willow-t, aki még mindig bizonytalannak tűnt, miközben az alsó ajkába harapott és a szemöldökét ráncolta.

– Megígérem, hogy minden rendben lesz! – mondtam.

Felnézett rám, és bólintott, majd közölte a címet. A vér hevesen pumpált az ereimben, amitől a szívem gyorsabban vert. Izgalom futott át rajtam, hogy bánthatom a kibaszott unokatestvérét, és reméltem, hogy elvezet a pöcshöz, aki meg akarta venni.

Államat felemelve mondtam: – Itt biztonságban leszel. Billy és Dive itt maradnak.

– Pick veled megy? – kérdezte Josie.

– Igen, és Dallast is hívni fogja. – Bólintott, én pedig kisétáltam a fürdőből, és hallgattam, ahogy becsukódik mögöttem az ajtó.

 

* * * *

 

Egy háztömbnyire állítottuk meg a Harley-kat, hátha a fasszal ott voltak a barátai is. Csendben akartunk bemenni, hogy lássuk, mi vár ránk – mielőtt szétlövöm az agyát. Dallas balra ment, Pick jobbra, én pedig szemből. Egy autó állt a felhajtón, de azon kívül semmi más. Nehéz volt megmondani, hogy van-e otthon valaki; mert minden redőny szorosan le volt engedve.

Átfutott az agyamon, hogy talán csapda, de nem hátráltam meg. Tudtam, hogy Pick és Dallas a közelben lesznek, ezért a bejárati ajtóhoz mentem, és bekopogtam.

Semmi.

Újra kopogtam, aztán lépteket hallottam.

Az ajtó kinyílt, és ott állt egy sovány, fekete fickó. A szemei tágra nyíltak, amikor meglátta a klubmellényemet. – Bassza meg! – sziszegte.

– Ezt jól mondtad. – Elmosolyodtam, és hátralöktem. Beléptem, becsuktam az ajtót, és felkapcsoltam a villanyt, hogy lássam, Pick és Dallas már a nappaliban állnak. Az unokatestvér megfordult, majd meglátva őket, felsikoltott, mint egy ribanc.

– Nézd, nem tudom, hova tűnt a ribanc! – kiabálta. – Keresem, amilyen gyorsan csak tudom, de ti faszfejek folyton felbukkantok, és csak az időmet vesztegetitek!

Szóval többen is üldözték.

Néztük, ahogy tanulmányoz minket. – Várj... bassza meg, bassza meg, bassza meg! Nektek semmi közötök az üzlethez, ugye?

– Nem, de tudni akarjuk, hogy kivel üzletelsz!

Hátrálni kezdett a falig. – Nem, nem! Nem mondhatom el, különben megölnek!

Közelebb mentem, és előhúztam a nadrágom övének hátsó részéből a késemet.

– És azt hiszed, hogy mi nem fogunk? – vicsorogtam.

Megrázta a fejét. – Nem. – A faszkalap tényleg elmosolyodott. A tekintete a foltomra siklott, majd vissza az arcomra. – Hallottam a Hawks MC-ről. Ti nem szoktatok bajt okozni.

– Tévedsz! – Rajtam volt a sor, hogy elmosolyodjak, mielőtt a falnak szorított csuklójába nyomtam a pengémet. A sikolyát Dallas keze némította el. – A legtöbb tag nem érzi szükségét, hogy balhét csináljon, mert arra ott vagyunk helyettük mi. Hallottál már a klub végrehajtóiról?

Megrázta a fejét. Könnyek csorogtak le az arcán, melyek Dallas kezére csöppentek.

 – Nem? – kérdeztem. – Kár, mert mi azok vagyunk. – Megemelve az állam, jeleztem Dallasnak. Elvette a kezét a srác szájáról, és a falnak támasztotta a mellkasára szorított karjával. A kést a csuklóján tartottam, miközben a vér a padlóra csöpögött.

– M-miért avatkoztok bele? – kérdezte a pöcs, miközben a homlokán izzadság gyöngyözött.

– Nem szeretjük, ha a köcsögök nőket árulnak.

– Kellett a pénz! – kiabálta a fickó. – Kurvára megérdemelte! Valahogy vissza kellett fizetnie, amiért befogadtam!

– Szóval eladtad? – dörmögtem.

– Dodge! – figyelmeztetett Pick.

Mély levegőt vettem, és lassan felfelé mozdítottam a kést, átvágva az izmokat, a bőrt és az inakat. A fickó nyöszörgött kínjában.

– Állj, állj! Megmondom! – Lehunyta a szemét, nehezen lélegzett, de aztán felpattant a szeme. – Várj, te tudod, hogy hol van!

– Mondd meg, ki vette meg! – követeltem összeszorított fogakkal.

Fájdalom járta át a szavait, de még mindig pimaszkodott. – Te tudod, nálad van – mondta.

Kihúztam a kést a csuklójából, és gyorsan a vállába döftem, amitől ismét felsikoltott.

– Válaszolj! – sziszegtem.

– Valaki a Venom MC-től.

Basszus, már sejtettük, hogy benne vannak.

– A neve? – kérdezte Pick.

– Nem tudom! Nem mondta meg. Örültem, hogy kifizettem az adósságomat. Semmi más nem érdekelt.

– Látod – kezdtem, majd megráztam a fejem és hátra léptem. Kihúztam belőle a késemet, és elővettem a farmeromból a pisztolyomat a hangtompítóval. – Ez az, amiért érdekelnie kellett volna. Mert senkinek sem szabadna eladni a kibaszott családtagját, semmilyen áron! – mondtam nyugodtan, aztán céloztam és pont a szemei közé lőttem.

– Bassza meg! – morogta Dallas. – Legközelebb szólj, mielőtt lelövöd a köcsögöt!

Szembefordult velem, én pedig gyorsan eltüntettem a vigyorom. Tele volt agyvelővel és vérrel. – Ellépek az istenverte útból.

– Sajnálom, testvér! – ajánlottam fel.

– Sajnálod, a francokat! Ezért még megfizetsz, faszfej! – morogta Dallas, miközben a pólója aljába törölte az arcát. – Hogy fogjuk megtalálni a Venomból a fickót?

– Majd kitalálunk valamit. Mindig kitalálunk valamit. Egyenlőre szólnunk kell Saxonnak és Lannek, hogy mi történt. Nem akarunk visszavágást ezért a szarságért – mondta Pick, és az állával a földön heverő halott köcsög felé intett. – Egyelőre tűnjünk el innen, és menjünk vissza a nőkhöz.

– Találkoznom kell ezzel a madárral, ha Dodge úgy viselkedik miatta, mint egy őrült.

– Mi a faszról beszélsz!? Én mindig őrült vagyok.

A szemét forgatta. – Igen, ez igaz. Még szerencse, hogy te is annyira szereted az erőszakot, mint én, különben csodálkoznék rajtad. – Elindult a hátsó ajtó felé. – Hazamegyek lezuhanyozni. Találkozzunk nálad, testvér. Hívd oda a többieket!

– Rendben – válaszoltam.

Igen, élveztem az erőszakot, különösen, ha ezzel megakadályoztam, hogy a testvéreimet vagy a családomat baj érje.

Tehát akkor mit jelentett Willow?

Bassza meg, fogalmam sincs!

Hetedik fejezet

 

Willow

 

Fordította: Sweety

 

Amikor Josie besegített a zuhanyfülkébe, szégyen forrósította az arcomat. Utáltam, hogy ennyire sebezhetőnek éreztem magam, de tudtam, hogy nem utasíthatom vissza a segítséget, amikor a legnagyobb szükségem van rá. A valóság az volt, hogy képtelen voltam lemosni magamról a saját véremet. A lábam annyira sebes volt, hogy csak ülni tudtam a zuhany alatt, és hagytam, hogy a víz végigfolyjon a sajgó testemen. Josie, a gyönyörű, kedves nő, akit alig ismertem, belépett a zuhany alá, és gondoskodott a lábamról. Kosz, kavicsok és üvegek pattogtak a zuhanyzó padlójára, miközben grimaszoltam, nyöszörögtem és sírtam, amikor a fájdalom túl sok lett. Viszont tudtam, hogy muszáj megtisztítani, hogy begyógyuljon.

Miközben gondoskodott rólam, beszélt hozzám, vigaszt és figyelemelterelést nyújtott. Elmesélte a szörnyű élettörténetét, és arra gondoltam, hogy ehhez képest az én szomorú történetem csak egy szánalmas ürügy volt. Az övé gyomorszorító és pusztító. Mégis csak én panaszkodtam. Engem nem bántalmaztak vagy vertek meg. Engem egyszerűen elfelejtettek. Sírni akartam miatta, és késztetést éreztem, hogy felálljak és eltűnjek az életükből, mert már eleget szenvedtek. Mégis maradtam, amivel még több szart hoztam a küszöbükre, pont mikor drámaian megváltozott az életük, méghozzá a jó értelemben.

Amikor a két pasija átölelte, az arcára volt írva az irántuk érzett szeretet. Álmodozva elmosolyodott, amikor kettejükről beszélt. Nem tért ki egyikre vagy másikra... Nem, mindkettőjüket teljes szívvel szerette.

Én is ezt akartam.

Sokszor vágytam rá, de sosem jött össze. És soha nem éreztem szükségét, hogy bárkinek is kitárjam a szívemet.

Ettől függetlenül, az agyamban mindig felbukkant egy név: Dodge. El tudtam képzelni, hogy belezúgok; könnyű lenne. Segített nekem, és hajlandó volt vigyázni rám. Ezen kívül még pokolian dögös is volt.

De, nem bízhattam benne, hiszen a saját családom tanított meg arra, hogy a bizalom csak vágyálom.

A bizalom kárt okozna bennem.

És tudtam, hogy Dodge úgy meg tudna bántani, hogy örökre összetörne a szívem.

A zuhanyozás után Josie bekötözte a lábamat, és törölközőt csavart körém. Aztán szólt Billynek, hogy vigyen át az egyik hálószobába, ahol az ágyra fektetett.

– Dive, hozz neki egy italt, valami erőset! Aludnia kell – parancsolta Billy. Körülnézve láttam, hogy Dive az ajtóban áll. Felemelte az állát Billy felé, majd eltűnt a szemem elől.

Amikor Dive visszatért, mohón ittam, élveztem az égető érzést a torkomban és a melegséget a gyomromban. Közben Josie talált nekem egy bokszert és egy pólót, amit felvehettem. Miután megittam az italom, felvettem a ruhákat majd összegömbölyödtem az ágyban a takaró alatt, és lehunytam a szemem.

Csakhogy nem tudtam elaludni.

Színleltem. Ellazultam, hogy a mellettem ülő Josie, azt higgye, alszom. Végül így is lett.

– Édesem? – hallottam Billy hangját a szobában.

Istenem. Istenem, de tetszett ez a lágyság a hangjában, amikor a nőjéhez szólt.

– Jövök – suttogta Josie. Az ágy megmozdult, és egy pillanattal később becsukódott az ajtó. Kinyitottam a szemem, és a redőny réseit bámulva arra gondoltam, hogy legszívesebben kint lennék, és magamba szívnám a napsugarakat.

Jól hangzott a meleg a kihűlt testemnek. Hiába volt meleg nap, hiába volt kellemes hőmérséklete a háznak, mégis halálra fagytam.

Miért? Mert megbántam, hogy Dodge garázsában bújtam el. Sajnáltam, hogy megtalált, és mindennél jobban sajnáltam, hogy bajt hoztam rájuk.

Azt kívántam, bárcsak lett volna bátorságom kiosonni a házból, elszaladni, és saját kezembe venni a világomat.

Bátorságom, hogy visszavágjak.

Az egész elbaszott, kilátástalan helyzet undorító volt, és hányingerem lett tőle.

A zokogás elakadt a torkomban. A párnába szorítottam az arcomat, hogy senki ne hallja meg, mennyire szánalmas vagyok. A tehetetlenségem, hogy képtelen voltam átvenni az irányítást, hogy olyan életem legyen, amilyet szerintem megérdemeltem, mindez együttesen. Szánalmas. És megvetettem magam, amiért így éreztem.

Ha nem tette volna tönkre az életemet a családom... Ettől a gondolattól még frusztráltabb lettem. Vagy az, amit másokkal tettem, azokkal az emberekkel, akik segíteni próbáltak nekem.

Ez nem volt igazságos, egyik sem, mégis itt voltam, túlságosan megijedve ahhoz, hogy bármit is tegyek ellene.

Gyenge voltam.

Semmi.

Nem tudom, meddig bőgtem, csak folytattam. Végül, túl kimerülten ahhoz, hogy bármit is tegyek, mély álomba zuhantam. Tudtam, hogy amikor felébredek, tennem kell valamit, hogy ezt helyrehozzam, és eltüntessem az új szarságot – az én szarságomat – az életükből.

 

* * * *

Dodge

 

Amint beléptem a bejárati ajtón, a tekintetem Willow-t kereste. Nem volt a nappaliban, csak Billy, Josie és Dive ültek ott. Josie tágra nyílt szemmel nézte a kezem, amelyet vér borított.

– Dodge? – kérdezte.

– Minden rendben, nem az enyém.

Ez a kemény nő csak bólintott. Amikor a tekintete megállapodott a mögöttem álló másik férfin, pillanatok alatt leugrott a kanapéról, és a karjaiban landolt.

– A vendégszobában van, alszik – válaszolta meg Josie a fejemben lévő kérdést.

Az ajtóból elindultam a fürdőszobába. Eszembe juthatott volna. Kurvára gondolkodnom kellett volna, mielőtt véres kézzel bejövök a házba. Ha Willow is ott ült volna, biztos kibaszottul kiakad.

Miután megmosakodtam, visszasétáltam a nappaliba, egész idő alatt azzal vívódva, hogy ne keressem meg Low-t.

Amint beléptem, Pick megszólalt: – Hívtam Saxont, Memphist és Lant. Hamarosan itt lesznek.

– Jó – mondtam, megbillentve felé az állam.

– Testvér – hívta fel magára a figyelmem Dive, és egy üveg sört nyújtott.

– Köszi – mondtam, majd a kanapéhoz sétálva leültem, majd egy nagyot kortyoltam a hideg sörből.

– Végeztél? – kérdezte Billy elsőnek.

– Igen. Hívd fel Crackert, jó? Kell egy csapat, mert takarításra van szükség azon a címen.

Josie megköszörülte a torkát. Talán nem kellett volna ezt a szart mondanom, amikor ő is jelen volt, de az arckifejezéséből ítélve nem zavarta, hogy épp most intéztem el egy köcsögöt. Inkább aggódott valami miatt.

– Azt hiszem... nem vagyok benne biztos, de szerintem, elcsesztem Willow-val.

Előrehajolva, a könyökömmel a térdemre támaszkodtam, majd megkérdeztem: – Hogyan?

– Ööö... – kezdte, még mindig Pick ölelésében állva az ajtóban.

Billy közbeszólt, látva, hogy a nője kényelmetlenül érzi magát. – Mesélt Willow-nak a múltjáról, és úgy véli, Willow félreértette a dolgot.

– Így is volt – mondta Josie. – Láttam a szemében, a bűntudatot. Valószínűleg azt hiszi, hogy az ő dolgai nem olyan rosszak, mint amin én mentem keresztül, és azt hiszem, most... azt hiszem, megbánta, hogy a műhelybe menekült. – Átkarolta Pick derekát. – Megpróbál majd elmenni, hogy az ő problémája ne sokáig legyen hatással a miénkre.

– Kicsim – kezdte Billy.

– Ne! Tudom, Eli! Láttam a szemében a bűntudatot, amiért mindannyiunkra zúdítja ezt, és nem érti, hogy a múltunktól függetlenül segíteni akarunk neki. – Rám nézett. – Rajta kell tartanod a szemed, nehogy elrohanjon, és elkapják.

Mereven bólintva mondtam: – Úgy lesz.

Megcsörrent egy telefon. Pick előhúzta a farzsebéből, és megérintett egy gombot, majd a füléhez emelte.

– Hello! – A szeme egy másodpercre elkerekedett, aztán összeszűkült. – Ott leszünk! – sziszegte, és összecsukta a telefont. – Dive és én itt maradunk a nőkkel. De testvérek, gáz van a telephelyen. Mielőtt Memphis és Sax elindultak volna, megjelent egy pöcs a Venomból. Megpróbál üzletet kötni velünk.

– Hülye fasz! – morogta Billy.

– Menjünk! – vakkantottam. – Pick, hívd fel Dallast, és szólj neki, hogy a telephelyre jöjjön!

– Meglesz.

 

* * * *

 

Hála a fasznak, hogy a telephely nem volt messze. Amint befordultunk, megláttuk odakint az egész bandát. Memphis, Saxszel, Handle-lel, Beasttel és Pride-dal a garázs előtt állt, feszültnek és dühösnek tűntek, miközben szemben álltak Blackie-vel, a Venom egyik idősebb tagjával. Vele volt néhány testvére is. Mi a fene folyik itt?

Leszálltunk a motorjainkról, és odasétálva oldalra álltunk. – Mi a helyzet? – kérdeztem.

Blackie Memphisre vigyorgott, majd rám nézett.

– Ránk hívtad a végrehajtódat, öregem? Nem tudod megoldani a saját dolgodat?

– Már milliószor nemet mondtam, baszd meg! Nem hallasz a füleddel, te kis szarházi! – vicsorogta Memphis.

Billy megmozdult mellettem. Oldalra nézve láttam, hogy Blackie egyik testvérét bámulja, akit gyorsan hátrébb húzódott.

– Mit akarsz, Dickie?

– Blackie – mordult fel.

– Bocs, elfelejtettem – vigyorogtam.

– Ti vagytok itt az egyetlen jó szerelők. Mi csak azt akarjuk, hogy valaki átnézze és megjavítsa a motorjainkat. – Kurvára nem akarta. Ez totális baromság.

– Húzz a picsába, faszfej! – mondta Billy kuncogva. – Ez a mi területünk. A kibaszott szabályok szerint nem jöhetsz a városnak erre a felére, hacsak nem akarsz háborút. Szóval, mi a faszért vagy itt valójában?

Blackie felnevetett. – Oké, megfogtál! Nem szeretném, ha bármelyik faszfejetek megdugná a csajomat! – Megemelte az állát Memphis irányába, de közben engem nézett. – Hallottam, hogy ma belecsöppentél egy barátom bizniszébe. Megkért, hogy adjak át egy üzenetet. Maradj ki ebből, különben csúnya dolgok fognak történni!

Megfeszült a testem.

Willow.

Egy lépést tettem felé, de Saxon elém lépett. – Jobb, ha kurvára nem keveredsz bele ebbe a beteges szarba, Blackie, különben elveszem az életed!

– Ó, nem fogok – mosolyodott el. – Viszont valaki, akit ismerek és tisztelek, igen, és nem örül, hogy tönkretetted a terveit a fekete ribanccal.

Ellöktem Saxont az útból, két lépéssel a fickó arcában voltam, és megmarkoltam a pólóját. Közvetlenül az arcába sziszegtem. – Hagyd őt békén, baszd meg! Megértetted?

Hallatszott, ahogy körülöttünk a testvérek mindkét oldalon fegyvert rántanak és kibiztosítják, miközben kiabáltak, de én le sem vettem a szemem Blackie-ről. Elkapta a tekintetemet, és azt suttogta: – Sok pénzt fizetett érte. Az övé a nő, és Dodge, el fog jönni érte.

– Kicsoda? – kiabáltam.

– Nem vagyok olyan hülye, hogy eláruljam neked. Letudtam az adósságom vele szemben. Eljöttem ide, átadtam az üzenetet, szóval megszabadultam attól a szartól. – A mellkasomba bökte az ujját. – De tartsd rajta a szemed!

– Miért figyelmeztetsz?

– Nem tetszik az a sok szar, ami történik. El van baszva, még az én ízlésemnek is. Azok a nők... bassza meg, ember, nagyon megszívták!

– Ha rájön, hogy ezt elmondtad nekem, a seggedben lesz.

– Nem fogja megtudni! – Úgy vigyorgott, mint egy őrült.

– Megbízol a testvéreidben? – kérdeztem.

– Valamennyire. De tudtam, hogy nekem fogsz jönni, miközben a testvéreid lefoglalják az enyéimet.

– Mondd el, hol van a többi lány!

– Nem tudom, hová viszi őket.

– Akkor mondd meg, hogy ki az!

– Nem fog megtörténni – mondta. – Biztonságban kell tartanom a családomat.

– Az elnökötök? – erőltettem.

– Kizárt, nem elég okos – gúnyolódott.

– Honnan tudtad, hogy velünk van?

– Volt valaki a házban, amikor megjelentél a testvéreiddel.

Bassza meg! Hülye húzás volt, hogy nem ellenőriztük az egész kibaszott házat, amikor ott voltunk.

A francba! Kibaszott amatőr húzás, amiből megtudták, hogy velem van.

– Dodge! – kiáltotta Billy.

– Jézusom – vicsorogtam, bosszankodva, hogy nem kaptam meg a kívánt válaszokat. Ugyanakkor megdöbbentett, hogy egyáltalán ennyit is megosztott velem. Erősen visszalöktem Blackie-t. A földre zuhant. – Tartsd magad távol a kibaszott területünktől! Ha még egyszer megjelensz, kinyírlak!

Felállt, majd leporolva magát, azt mondta: – Nekem jó. – Egy csuklómozdulattal intett a testvéreinek és elhagyták a területünket.

Mindannyian végignéztük, ahogy elmennek, mielőtt Memphis Handle, Beast és Pride felé fordult volna, és azt kiáltotta: – Vissza a munkához! A bulinak vége! – Miután elmentek, rám nézett. – Mi van?

– Nem bízol abban a háromban, akiket elküldtél?

– Beastben, igen, a másik kettőben még nem vagyok biztos.

– Szükségünk lesz némi segítségre, talán Beastet is be tudnánk fogadni a nyájunkba. Szívás, hogy a saját kibaszott testvériségünkben is vigyáznunk kell, hogy mit mondunk és csinálunk – morogtam, és megráztam a fejem. – Találkozzunk nálam tíz perc múlva! – tettem hozzá, mielőtt Saxszel és Billyvel elindultunk a Harley-m felé. Éppen kihajtottunk a kapun, amikor megérkezett Dallas. – Hozzám! – mondtam.

– Bassza meg, lemaradtam a mókáról! – Rám nézett, majd megfordult a motorjával, és követett minket.

Túl sok szarság történt. Kibaszottul fura dolgok, főleg Blackie figyelmeztetése, hogy tartsam szemmel Willow-t. Ismerte a fickót, akárki is volt az, és láttam Blackie szemében a rémületet a beteg faszfej miatt. Rosszabb, mint gondoltuk. A gyűlésre mindenképpen szükség volt. Át kellett beszélnünk mindent, hogy kiderüljön, mit hagyunk ki. Az sem tetszett, ahogy Billy a másik fickóra nézett Blackie bandájából.

Kurvára utáltam, kibaszottul utáltam, hogy nem ismertem az összes tényt, amivel helyrehozhatnám a dolgokat, és megöljem, akit csak kell.

Bárhogy is történjen, Blackie a figyelmeztetésével elérte, hogy most már biztosan tudtam... Willow nem mehet sehova.

 

Nyolcadik fejezet

 

Dodge

 

Fordította: Sweety

 

Willow még mindig ki volt ütve, amikor visszaértünk a házamba, de egy új ember ült a nappalimban. Lan felém billentette az állát, amikor beléptem az ajtón.

– Konyha, most – mondtam miközben én is megbillentettem az állam felé, majd elindultam a folyosón, tudva, hogy a testvéreim követni fognak. Lan, mivel alapból a testvéreim közé tartozott, fedezett minket, csak éppen nem viselte a foltunkat.

Én az asztal egyik végére, Pick pedig a másik végére ült. Sax, Dallas és Billy az egyik oldalon, velük szemben Dive és Lan foglaltak helyet, és így még maradt hely Memphisnek és Beastnek, amikor majd megérkeznek. Hála a fasznak, hogy nagy volt a konyhám. Josie biztosan a nappaliban maradt. Tisztában volt vele, hogy a gyűlés nem nőknek való. Ez nem jelentette azt, hogy az emberei nem fogják elmondani neki, mi folyik itt. Mint ahogy azt is tudtam, hogy a ballarati elnökünk, Talon is elmondott minden ügyet Vadmacskának. Aminek így is kellett történnie manapság... hacsak nem valami kurvára erőszakos dologról volt szó. Akkor jobb volt, ha nem tudtak róla, így az embereik megvédték őket az álmatlan éjszakáktól.

– Valamit mindannyiótoknak tudnotok kell – kezdte Lan. Rám nézett, mire bólintottam, hogy folytassa, pont akkor, amikor Beast és Memphis besétáltak a hátsó ajtón. Miután leültek, Lan folytatni akarta, de félbeszakítottam.

– Memphis, ide kellene ülnöd! – Felálltam.

Memphis megrázta a fejét. – Ne légy már ilyen kibaszott hülye! Túl öreg és fáradt vagyok, úgyhogy egyelőre te irányítasz, köcsög, amíg nem beszélek Talonnal.

– Memph…

– Nem, fogd be a pofád! Folytassuk!

Egy merev, döbbent bólintással, a szavait félretéve folytattam. – Beast, Memphis megengedte neked, hogy itt legyél. Ez azt jelenti, hogy bízik benned. Én még nem. Szolgálj rá a bizalmunkra, és mindig fedezni fogunk téged. De még nem bízhatunk. Nem, amikor tudjuk, hogy egy áruló van a Caroline Springs-i telephelyen belül.

– Megteszem, amit kell! Egyetlen kurafinak sem szabad a testvériséggel baszakodnia.

– Egyetértek – bólintottam. – Bármit is hallasz majd, az ebben a szobában marad! Ha megtudom, hogy kiszivárgott bármi, amiről ma beszélgettünk, tudni fogom, hogy te voltál, mert a többiek ennél az asztalnál élvezik a teljes bizalmamat. Ők igazi testvérek, a szívem és a lelkem is az övék.

Mindannyiunkat szemügyre vett, majd megemelte az állát. Megértette. Ha elbassza, akkor el fogjuk intézni őt.

– Nos, Lan, mi volt...

Kinyílt a hátsó ajtó, és Blackie egyik testvére lépett be. Gyorsan felpattantam előrántva a fegyverem, és pillanatok alatt az álla alá szegeztem.

– Látom, nélkülem kezdted – mosolyodott el a kis punk.

– Parker? – sziszegte Pick.

Lan megköszörülte a torkát. – Ahogy mondani akartam, van egy új társam, aki mélyen beépült a Venom MC Clubba.

– Mi a fasz? – fakadt ki Pick.

Hátralépve, leeresztettem a fegyveremet, és visszaültem, látva, hogy a fickó nem jelent fenyegetést. Parker kihúzta a mellettem lévő széket, megfordította, majd szembe helyezkedett velünk. Rávigyorgott Pickre, és Billyre, majd megkérdezte: – Hogy van az édes Josie?

– Ne érdekeljen, baszd meg! Mondd el, mi a fasz folyik itt! – harsogta Pick.

– Nyugodj meg! – mondta Parker. – Ahogy Lan említette, nyomozó vagyok, aki beépült a Venom klub kibaszott poklába.

– Parker? – Josie az ajtóban állt, kétségtelenül hallotta, ahogy az embere leüvöltötte annak az átkozottnak a fejét.

Parkernek széles mosolyra húzódott a szája. Felállt, és Josie felé indult, de Billy gyorsan elébe lépett, és a mellkasára tette a kezét.

– Egy lépést se tovább! – figyelmeztette.

Parker a szemét forgatta, és Billy válla fölött átnézve mondta: – Jó látni téged, édesem!

– Mit keresel itt?

– Megbeszélés, kislány. – Elmosolyodott.

– Drágaságom, menj vissza a nappaliba! Hamarosan beszélünk – mondta Pick.

A nő Pickre nézett, és látta a komoly arckifejezését. Bólintott, intett a szobába a többieknek, majd elindult vissza a nappaliba.

– Pick, Billy, elmondanátok a többieknek, honnan ismeritek ezt a fickót? – kérdeztem.

De Parker válaszolt: – Az enyém a lakás, ahol Josie lakott. Néha még mindig ott lakom.

Hát, bassza meg.

– Rendben, mi lenne, ha mindannyian kibaszottul leülnénk, és rendbe tennénk néhány szarságot – mondtam. Miután Billy és Parker is lerakták a seggüket, megkérdeztem:

– Van valami mondanivalód?

– Nincs meg minden szar. Csak hat hónapja vagyok közöttük. Mivel új vagyok, nekem nem mondanak semmit. Csak annyit tudok, hogy a fickó, aki a rabszolgaüzlettel foglalkozik, korábban a Venom tagja volt. Épp azelőtt lépett ki, hogy beléptem. Ami miatt aggódnotok kell, hogy a Venom elkúrja nektek az üzletet, Hawks srácok. A ti területeteket akarják, a ti üzleteiteket, és még mocskosan is hajlandóak játszani, hogy megszerezzék.

– Bassza meg, pont ahogy gondoltuk!

– Van egy patkányotok. Hallottam, hogy a törzsőrmester telefonon beszélt valakivel a klubotokból. Jó kis információkat kapott arról, hogy ki hol van, meg ilyenek.

– Mondj valami újat, amit még nem tudunk! Épp most szereltünk fel kamerákat a telephelyen. A garázs kimaradt, mert rábukkantunk Willow-ra.

– Szóval, tényleg nálatok van?

– Igen – morogtam. – És most már a Hawks védelme alatt áll. Semmi sem történhet vele. – Vettem egy nagy levegőt, és elmondtam nekik, amit Blackie közölt velem.

– Tényleg ezt a szart mondta? – kérdezte Parker.

– Mi a faszért hazudnék?

– Hmm, akkor szövetséges lehet.

– Azt mondta, hogy meg akarja védeni a családját.

– Igen, egy húg, feleség és két gyerek.

Dallas ököllel az asztalra csapott és felmordult: – Hova a faszba vezet ez az egész? Még mindig van egy rakás dolog, amit meg kell oldanunk. Mi a következő lépés?

– Igazad van – sóhajtottam. – Befejezem a kamerák felszerelését a garázsban. Gyorsan ki kell iktatnunk a besúgót. Memphis, küldd ki az utcára azokat az embereket, akikben megbízol, hátha valaki megtudja, ki lehet a beteg faszfej, és hol van! Willow egyelőre itt marad. Én majd éjjel-nappal vigyázok rá. – Parkerre néztem. – Szükségem van rád, hogy beszélj Blackie-vel. Hajlandó volt ezt a kevés információt megosztani velem. Nézd meg, hátha többet is ki tudsz szedni belőle. Ismeri a köcsögöt, de nem hajlandó beszélni. Mondd meg neki, hogy az információért cserébe támogatást nyújtunk a családja védelmében.

Lanre pillantottam, hogy biztos legyek benne, hogy figyel rám, és azt mondtam: – Willow azt mondta, hogy a faszszopó, aki megvette, lefizette a zsarukat is, úgyhogy mindkettőtöknek vigyáznotok kell a hátsótokra. A Venomnak arra áll fel, hogy szétbasszon minket, és Willow gazdájának is merevedése van. Nem tudom, hogy ez a kettő kapcsolatban áll-e. Meg kell szerveznünk egy találkozót a Venom elnökével.

Annyi minden volt még hátra, de ezt is meg kellett csinálni. Nagyon nagy szükségünk volt rá, hogy mindent befejezzünk, és mindenki biztonságban legyen.

– Bassza meg! Tudtam, hogy valaki sáros a testületből – mondta Lan –, ezért is vagyok hajlandó segíteni neked bármiben.

Parkerre pillantott, aki bólintott. – Megteszem, amit tudok, amíg Lan megtalálja azt a kurvát, aki elárulta a testvéreit a testületben. Nyomozók, zsaruk, mindannyian egyformák vagyunk, és ha valaki ribanckodik, mindannyian ott leszünk, hogy elintézzük.

– Úgy tűnik, nem a mi klubunk az egyetlen, amelyik megtévesztő szarságokkal foglalkozik – mondta Sax. – A Venom nem ismer engem. Hadd merüljek alá én is. Bejutok, és megszerzem a szükséges információkat.

Saxon jó gyerek volt. Épp csak túl volt a próbaidején, de bármikor hajlandó volt megtenni bármit, még akkor is, ha a végén saját magának ártott ezzel. Kurva nagy szerencséje volt, hogy Stoke rátalált. Szerencsés volt azért is, mert vadul védelmezte, és Saxon érdeklődött Nary, Stoke lánya iránt. Nem mintha férfiasan bevallotta volna. Távol tartotta magát tőle olyan okból, amit egyikünk sem ismert.

– Azt hiszed, én nem vagyok képes megtenni – villantott rá Parker egy dühös pillantást.

Saxon előrehajolt a székében, és felmordult: – Fél éve vagy ott, és még sincs semmid, szóval igen, úgy vélem, gyorsabban meg tudom szerezni, mint te.

– Nem – morogtam.

Saxon felém fordult, de az arca kifejezéstelen volt.

– Ma ott voltál Memphis mögött. Valamelyik Venom-pöcs felfigyelhetett rád.

– Ja, túlságosan is szépfiú vagy – kötekedett Dive. Saxon a középső ujját mutatta felé.

Kíváncsi voltam, vajon Saxon tudta-e már, hogy Nary a városba tart. Ez megmagyarázná, hogy miért volt hajlandó olyan gyorsan kivonni magát a forgalomból és belemenni egy veszélyes helyzetbe. Mindenki bűntudatot érzett, amiért Nary golyót kapott az arcába, amikor az a megszállott Cameron-faszfej elrabolta Josie-t. Lelőtte Naryt, amiért az sikoltozni kezdett, hogy figyelmeztesse a többieket. Talán Saxon nagyobb bűntudatot érzett, mert Nary felnézett rá. A lány is nagyon belezúgott, ahogy ő is belé. Meg kellett oldaniuk a dolgaikat egymással. Az észjátékok kurvára fárasztóak voltak.

Nem mintha én bármit is tudnék a kapcsolatokról és a férfias viselkedésről.

Be voltam szarva, mint egy pisis kisfiú, ha szóba jött az elköteleződés.

Kopogás hallatszott a bejárati ajtón. Már felálltam a helyemről, és a konyhaajtónál voltam, amikor megdermedtem, és visszafordultam a testvéreim felé. Fájdalmas tekintet jelent meg az arcomon, amikor mindannyian hallottuk: – Hellooo, szépségem. Mondd meg, hol vannak a dögös, rosszfiús motoros pasik!?

– Bassza meg! – nyögtem fel.

– Krisztusom! – mondta ugyanolyan meggyötört hangon Pick.

– Megnyílt a pokol kapuja – sóhajtott fel Dive.

– Az istenverte kurva életbe! – mondta Billy.

– Én lelépek innen – próbálkozott Dallas, de amikor keményen ránéztem, nem mozdult. Memphis a fejét a tenyerébe hajtotta, és megrázta.

– Ez meg ki a faszom? – kérdezte Parker.

Felugrottam, amikor egy hang a hátam mögött felsikoltott: – Megtaláltam őket! Ó, te jó ég! – Julian a szívére tette a kezét. – Erről most az első alkalom jutott az eszembe, amikor berángattak Zara házába, és ki voltam szolgáltatva egy morcos-patkányokkal teli háznak. – Ragyogott. – Ki ad ennek a mamának egy puszit, hogy üdvözölje?

Széttárta a karját, és felénk fordított csókra igazított száját. Gyorsan visszahátráltam a konyhába, és a legtávolabb mentem Juliantól. – Ugyan már, kell egy kis motoros édesség. Tudom, hogy mindannyian hiányoltátok a gyönyörű seggemet – billegtette a mutató ujját.

Ha ő itt volt, akkor a másikuknak is itt kell lennie.

– Matthew, gyere be ide a picsába, és fékezd meg a pasidat! – harsogtam.

Julian a szemét forgatta. – Semmi baj, emberek! Tudom, hogy mindannyian szerettek, nem kell kimutatnotok. – A tekintete végigsiklott rajtunk, és megállt Parkeren. Julian megindult felé a konyhába. – Óóóóó, te új és csillogó játékszer vagy. Szia, szépfiú! Julian vagyok, a következő nedves...

– Julian! – csattant fel Mattie az ajtóból. – Sziasztok, csak átkocsikáztunk meglátogatni a testvéremet. Elnézést a zavarásért! – Josie is megjelent Mattie mellett, és átkarolta a derekát. Mattie átölelte a vállát.

– Te vagy a bátyja és ő a társad? – Parkernek tátva maradt a szája.

Igen, mi egy kibaszottul különleges család vagyunk.

– Persze – mosolyodott el Mattie. – A nevem Matthew, de az emberek csak Mattie-nek szólítanak.

– Honnan tudtad, hogy mindannyian itt vagyunk? – kérdeztem.

Julian elvigyorodott. – A vonzerőmet használtam a telephelyen... bár szerintem csak azért mondták el ezt az információt, hogy megszabaduljanak tőlem. – A szemei elkerekedtek, és a fejét ingatta. – Nincs ízlése pár embernek. Szóval, mi folyik a rosszfiúk világában? – kérdezte.

– Semmi olyan, amiről tudnod kellene, Julian – mondtam.

Parker felállt az asztaltól. – Én leléptem. Josie, mindig öröm számomra találkozni veled. Lan, rajtad keresztül fogok üzenni. Majd jelentkezem, srácok! – Aztán gyorsan kisétált a hátsó ajtón. Valószínűleg aggódott, mint mi is, hogy Julian ki fog egy nagy darabot harapni belőle.

– Hozhatok valakinek egy italt? – kérdezte Josie.

Azt hiszem, a kibaszott megbeszélésnek egyelőre vége volt.

– Én kérek egyet – mosolyodott el Julian, és elfoglalta Parker megüresedett helyét. Josie belépett a konyhámba, miközben Mattie bocsánatkérő arckifejezéssel a falnak támaszkodott.

– Dodge, fel kellene hívnod Talont, és tájékoztatnod kellene – javasolta Memphis.

Julian megkocogtatta az asztalt az ujjával, miközben azt mondta: – Ó, nem kell emiatt aggódnod.