24.-25.-26.- Epilógus

 

Huszonnegyedik fejezet

 

Dodge

 

Fordította: Sweety

 

A telephely hátsó irodájában ülve vártam a jelzést, hogy megérkezett a Venom elnöke, Switch. Az előző éjszaka őrületes és kurva jó volt. Az, hogy itt voltak a testvéreim Ballaratból, még jobban feldobta a hangulatot. Úgy éreztem, mintha évek óta nem láttam volna őket, nem pedig csak pár hónapja. Arra gondoltam, hogy elküldöm Ballaratba a gyerekeket a nőmmel. Így megismerhetnék azt a várost, mert még sosem jártak ott.

Megcsörrent a telefonom az asztalon. Anélkül vettem fel, hogy ránéztem volna.

– Igen?

– Dodge – szólt egy férfihang.

– Ki az? – kérdeztem.

– Blackie.

Érdekes. Mi a faszért hívott? – Mit tehetek érted, haver?

– Igazából inkább én tehetek érted valamit. Van néhány információm.

– Elmondod, vagy előbb incselkedsz még egy kicsit a farkammal?

Kuncogott. – Én nem játszom farkakkal, úgyhogy inkább elmondom. Nemsokára megérkezik hozzád Switch. Össze-vissza fog beszélni arról a területről, amit tőletek akar. Kiderült, hogy az egészet Baxter miatt csinálja... Igen, tudom, hogy már tudod. Rábeszélte Switch-et, hogy baszakodjon a Hawksszal. Switch, mivel sose volt egy észlény, azt csinálta, amit mondtak neki. Ő is félt Baxtertől.

Jézusom! Kibaszott Baxter.

– Van még más is.

– Igen?

– Volt egy házon belüli szavazás. Már nem Switch az elnök. Ő még nem tud róla. Most ment el, és amikor visszajön, akkor fog elbukni

Szent szar! – Egyelőre tartsd magad távol ettől az egésztől. Van valamink Switch ellen.

– Meglesz. Ez a legkevesebb, amit tehetek azért a szarért, amit a Hawksszal tett. – Szóval, most ki a főnök?

– Vele beszélgetsz. Jó hírünk van számodra, nem akarjuk a területedet. Rossz hír, hogy nem segítünk neked Baxter ellen. Ő most nem mer a közelünkbe jönni, mert tudja, hogy nem hagyom magam rábeszélni semmire. De kurvára kimaradok mindenből, mert a családom és a klub biztonsága az elsődleges szempont! – Szünetet tartott. – Megértettél?

– Tisztán és érthetően – mondtam, mielőtt letettem volna. Legalább azt kurva jó volt tudni, hogy a Hawks éppen most került le a Venom szarlistájáról. De tudtam, hogy ettől nem fog néhány testvér lecsillapodni. Eszükbe fognak jutni azok a dolgok, amin keresztül kellett mennünk a Venom miatt.

A francba, szinte szédültem a most kapott információktól. Nem számít, mi történt, Switchnek annyi, és a Venom nem baszogatja tovább a Hawksot.

A telefonom megszólalt az asztalon. Ránéztem. Eljött az idő. Nem tartott sokáig, amíg Billy és Pick bekísérték őket. Nem vettem a fáradságot, hogy felálljak az asztalom mögül. Ehelyett, csak egy állemeléssel üdvözöltem a nagydarab, borotvált fejű, gombszemű pocakos köcsögöt. Ő viszonozta, majd leült velem szemben a székre. Két embere, egy fiatal és egy harmincas évei végén járó fickó sétált be, és mögé álltak. Megvártuk, amíg az ajtó becsukódik, majd Pick és Billy mögém álltak.

– Dodge, örülök, hogy végre találkozunk! Sok mindent hallottam rólad – vigyorgott Switch.

Én a hülyét játszva válaszoltam: – Meg kell mondjam, Switch, én semmit sem hallottam rólad. Azt viszont tudom, hogy túl régóta baszogatod a Hawksot. Mi a terved?

– Egyenesen a lényegre, ezt már szeretem! – Előre dőlt, és a könyökével a térdére támaszkodott. – Az északi és a déli részt akarom.

– Miért?

– Hasznára válna az üzletünknek.

Felvontam a szemöldököm. – Az üzletednek, ami a punci és a drogok?

– Igen.

– Akkor nem – mosolyodtam el. – Valójában erre sosem mondtam volna igent. Ez a mi területünk. Soha nem adnánk fel, és soha nem engednénk, hogy ti faszfejek a mi területünkön űzzétek a kibaszott üzleteteket!

Switch a szemét forgatta. – Igen, tudom. A jó öreg Hawks a tiszta életet választotta.

– Bemocskoljuk magunkat, ha kell, de az inkább a vértől van. Tisztán tartjuk a területünket a punciktól, fegyverektől és a drogoktól. Vegyetek példát a mi módszerünkről, Switch! Állj az élet tiszta oldalára, és tisztességes módon keress pénzt!

Gúnyosan hátradőlt, majd azt mondta: – Hol van ebben a móka?

– Inkább biztonságosabb – ajánlottam.

– Biztonságosabb? – horkant fel. – Ha így folytatjuk, hamarosan háttérbe szorítunk titeket, puhapöcsöket.

Mosolyogva megráztam a fejem, és pillantást váltottam Pickkel és Billyvel. A könyökömet az íróasztalra támasztva szóltam: – Tisztában vagytok vele, hogy mostantól én vagyok az elnök, ugye? – Megvártam, míg mindannyian bólintanak. A férfiak a háta mögött óvatosan néztek. – A testvéreim mögöttem Pick és Billy Kölyök. Új a felállás. Pick a helyettesem, Billy az őrmester, Dallas pedig a végrehajtó. Ismered a múltunkat?

– Én…

– Nem, szerintem nem ismered. Utána kellett volna nézned, amikor a dolgok megváltoztak, Switch! – Felálltam, és elővettem a fegyverem. Pick és Billy követte a példámat. – Nem szeretjük a játszadozást. Nem szeretjük, ha bárki is baszakodik a Hawksszal. Akkor üzletelünk a köcsögökkel, ha a játszadozást választják. Az üzlet alatt pedig azt értjük, hogy kurvára nem félünk most azonnal fejbe lőni téged. A mögöttem lévő testvérekkel együtt, rengeteg vér tapad a kezünkhöz. Többet öltünk már, mint bármelyik nyápic Venom-embered, és mindezt csak azért, hogy megvédjük az istenverte tiszta, biztonságos klubunkat az olyan emberektől, mint te.

– Háborút akarsz? – kiáltotta Switch felállva.

Felnevettem, túlságosan is jól éreztem magam. – Nem lesz háború, Switch. Dallas épp a házad előtt figyel és várja a hívásomat, aztán bemegy, és elmondja a nődnek, hogy pontosan mit művelsz. Ahogy ismerem a megcsalt nőket, már azelőtt börtönbe küldené a segged, hogy megszólalnál. Tinédzserekkel lefeküdni, Switch!? Már ennek a gondolatáért is le kéne lőjjelek! Te beteges fasz – vicsorogtam. – Nem lesz háború! Te és a testvéreid elhúztok a picsába, különben nem csak az otthonotokba, de még a telephelyetekre és az üzletetekbe is betörök, és lelövök minden köcsögöt, akit csak meglátok.

– Bassza meg! – kiáltotta. – Bassza meg!

– Takarodj a picsába, amikor tudod, hogy nem győzhetsz!

– Rendben – ugatott. – Kibaszottul rendben! – Ekkor a mögötte álló kölyök elmosolyodott, azután kilendült az ajtó, és Nary állt ott. A szemei tágra nyíltak. Hála a fasznak, hogy leeresztettük a fegyvereinket.

– Nary? – kérdeztem.

– Ó, öhm... – Zihálni kezdett, amikor megakadt a tekintete a Switch mögött álló Venom kölykön. – Te, te... nem – motyogta, majd kirohant a szobából.

A kölyök utána indult, de az útjába álltam. – Ő egy Hawks. Tartsd távol a kibaszott kezed és a szemed tőle!

– Te ezt nem érted...

– Jerimiah! – morogta Switch, és a kölyök megfeszült. A gonosz pillantás, ahogy Switch-re nézett, tele volt gyűlölettel. – Távozunk – parancsolta Switch. Egy csuklómozdulattal az ajtó felé intett. Én félreálltam az útból, hogy átengedjem őket.

Becsukva az ajtót, Pickhez és Billyhez fordultam. – Mi volt ez a Jerimiah kölyök és Nary között?

– Nem tudom, de rászabadítom a nőnket – mondta Pick.

– Meg kell találnunk Naryt, hogy megtudjuk, miért sétált be egyáltalán.

– Majd én elintézem – ajánlotta Billy. Egyetlen nő sem szakította még félbe a testvérek beszélgetését, és kurvára furcsa, hogy Nary mégis megtette. Stoke-tól ismernie kellett a szabályt. Krisztusom, meg kellene büntetni azért, amiért berontott.

– Ez jól ment – mondta Pick, miközben leült Switch helyére.

Elmeséltem neki Blackie hívását, majd hozzátettem: – Ez csak egy kis móka volt. Látni akartam, ahogy a köcsög vergődik. Túl sokáig idegesített ahhoz, hogy ne csináljak valamit.

– Dallas most a feleségével van?

Vigyorogtam. – Hát persze. A köcsög kétségtelenül börtönbe fog kerülni a bizonyítékokkal, amiket szereztünk.

– Most már csak Baxterrel kell foglalkoznunk.

– Ő egy alattomos fasz. De meg fogjuk találni, és kiiktatjuk a játékból.

– Kaptam egy hívást Switch felbukkanása előtt – kezdte Pick. – Parker kiszállt a Venomból. Úgy tűnik, Blackie őt is tájékoztatta a változásokról.

– Így van. Te is megbízol Parkerben, mint Lan? – kérdeztem.

Pick megvonta a vállát. – Nem vagyok benne biztos, testvér.

Az ajtó kinyílt, és Billy merev tekintettel, összeszorított állkapoccsal tért vissza.

– Vicious, a kis szarházi, valamiért azt mondta Narynek, hogy jöjjön be az irodába, mert kérdezni szeretnél tőle valamit.

– Mi a faszom? Hol van? – morogtam.

– Mindjárt jön. Írtam neki, hogy itt találkozunk. – Alighogy kimondta, az ajtó már nyílt, és belépett egy morcos Vicious.

– Muszáj volt tudnia – jelentette ki az ajtónak támaszkodva, a mellkasán összefonva a karját.

– Tudod mit, testvér? Jobb, ha kurva zseniális az indokod, hogy miért küldtél be egy nőt a tárgyalás közepén. Már elővettük a kibaszott fegyvereinket, te faszfej! Mit művelt volna Naryvel, ha meglátja ezt, a sok szarság után, amin keresztülment azzal az istenverte heggel az arcán.

– Bassza meg! – vicsorogta.

– Igen, bassza meg! Mi a francot gondoltál? – követelte Pick.

– Az a fasz, aki Switch-el jött be.

– A fiatalabbik? – kérdezte Billy.

– Igen. Ő Switch fia. – A felső ajka felhúzódott, a teste megfeszült. – Megismerkedett Naryvel. Nem tudom, hogyan találkoztak. Azt se tudom, hogy megrendezett volt-e. De szemmel tartottam őket, és tudtam, hogy a lánynak fogalma sincs róla, hogy a fiú egy Venom söpredék – vicsorogta.

Jézusom! Ez a féltékeny fasz nagyobb kárt is okozhatott volna, mint amennyi történt.

Kezemmel megdörzsölve az arcom, megkérdeztem: – Eszedbe jutott egyáltalán, baszd meg, hogy csak úgy megmondod Narynek, hová tartozik az a fickó? – Nem szólt semmit, ami mindent elárult. – Nem, mert a furcsa-seggfej szerelmeddel nem akarsz tőle semmit. Mégis itt vagy, és figyelmeztetni akarod, hogy az ellenfél klubjának tagjával fekszik le. – Összeszorítottam a fogaimat. – Az istenit, Vicious! Húzd ki a fejed a seggedből, és vagy követeld őt, baszd meg, vagy hagyd békén a picsába! – Felálltam. – Egyáltalán nem segítesz neki. Krisztusom, tudtad, hogy veszélyes dolgok történhetnek a szobában, mégis beküldted, és ez kibaszottul gáz. Még jobban akarod bántani, mint eddig?

– Én nem...

– Ne csináld! – morogta Billy.

– Legyél már férfi, testvér! Bántod őt – mondta Pick. – Szedd össze magad, és menj az egyetlen nő után, aki nyilvánvalóan felemészti az agyadat!

– Nem tehetem! – kiabálta.

– Mi a faszért nem? – ordítottam vissza.

Lehajtotta a fejét és nem szólt semmit.

Sóhajtva azt mondtam: – Egy hónapig nincs klubkurva. Nincs semmilyen punci. Abban a hónapban a bárban fogsz dolgozni. Ezenkívül a garázsban te fogod takarítani a rohadt vécéket.

Összeszorított állkapcsa elárulta, mennyire kiakadt. Mégsem szólt semmit. Vicious bólintott, és kisétált a szobából.

– Nem hiszem el! – nyögtem, és visszaültem. – Mi van ezzel a fickóval?

– Szerintem az apjával kapcsolatos valami lehet. Amit Vicious csinált, az elbaszottul gáz volt. Több büntetést érdemelt volna, mint amit adtál neki, Prez – mondta Billy.

Bólintva mondtam: – Egyetértek, de szerintem elég pokol lehet neki, hogy megtagadja magától azt, amit jobban akar, mint a következő légvételét. – Mély levegőt véve folytattam: – Váltsunk témát. Ti is észrevettétek a változást Handle-nél?

Handle, mielőtt a fivére miatt szövetkezett ellenünk, állandóan mosolygott és nevetett. Most pedig... halott volt, kívül-belül.

– A testvérek távol tartják magukat tőle. Még nem fogadták vissza, ami érthető – mondta Pick, aki mindenkinél jobban tudta, hogy milyen ez. Ő a legszarabb dolgot művelte Ballaratban a prezzel és a nőjével. Mégis, mindannyian túltettük magunkat rajta, miután bebizonyította, hogy ízig-vérig Hawks.

– Igen, az, de akkor is! Bassza meg, ez a fickó olyan mostanában, mint egy robot.

– A vér szerinti testvére és Baxter miatt elvesztette a nőjét. Ez bármelyik fickót elbaszna. De bosszút akar állni, és ha hozzánk hasonló, akkor a maga idejében le fogja vadászni.

– Szólj Beastnek és Muffnak, hogy tartsák szemmel! – parancsoltam.

– Meglesz – mondta Pick egy állemelés kíséretében.

Jelzett a telefonom. Lenézve, egy magánszámról érkező üzenetet láttam felbukkanni. Megnyitottam az üzenetet, majd lefagytam az elolvasott szavaktól: Tudod, hol van a nőd és a gyerekek?

Az ajtó kinyílt, és egy nehezen lélegző Muff állt ott. Amikor megláttam a riadt tekintetét, felálltam, ahogy a többiek is. – Mi történt? – ordítottam.

– Low, a bolt, rablás – mondta két lihegés között.

– Bassza meg, mi? – üvöltöttem.

– Dive... hívott. Elvitte Low-t és a gyerekeket a szupermarketbe, hogy meglátogassák Luciát – zihálta. – A kocsiban várta őket. Egy éppen zajló rablásba sétáltak be.

– Most hol vannak? – Rám tört a pánik. Átjárt a hideg és hevesen kezdett lüktetni a vér az ereimben. Kizárt dolog, hogy valami pöcsfejű köcsög tönkretegye, amim van. Semmiképpen sem.

– Bassza meg, testvér! Még mindig bent vannak.

A picsába! Nem!

A kurva anyját!

Megkerülve az íróasztalt, odaszóltam Picknek: – Hívd fel Lant! Kell, aki fedez, mert bemegyek a nőmért és a gyerekeimért, és senki sem állíthat meg. – Megmutattam nekik az üzenetet.

– A kurva anyját! – vicsorogta Billy.

Ugyanarra gondolt, mint én. Baxter végre lépett valamit.

Huszonötödik fejezet

 

Willow

 

Fordította: Sweety

 

Az elmúlt hónap boldogan telt Trey-vel és a gyerekekkel. Voltak zökkenők, de semmi olyan, amit ne tudtunk volna elsimítani.

A tegnap este csodálatos volt. Imádtam – mint egy őrült kislány – a ballarati punciosztagot. Fantasztikus volt velük tölteni az időt. Ivy – csak kuncogtam, ha eszembe jutott – méltán kapta a Fecsegő klubnevet. A fenébe is, az a nő imádott beszélni. Bármi kiesett a száján, helyénvaló és illetlen dolgok egyaránt. Mégis, az embere, Killer száz százalékosan rá volt kattanva.

Clary kedves, pimasz és gyönyörű nő volt. Hihetetlen, hogy vak volt. Blue, az embere, az enyémhez hasonlóan nem hagyta magára. Nagyon védelmező volt. A fenébe is, mindannyian azok voltak. Minden Hawks férfi nyíltan kimutatta a szerelmét – amit csodálatos volt látni. Becsülték a nőiket, és bármit megtettek volna értük. Megcsíptem magam, tudván, hogy én is tagja voltam ennek a csapatnak. A punciosztag tagja voltam, és nem is lehetnék büszkébb.

Mocskosszáj kijelentette, hogy Lucia tiszteletbeli tagja a punciosztagnak, még akkor is, ha nem egy rosszarcú motoros férfi a párja. Lucia elég vagány nő volt, hogy a csapat tagja legyen. Griz időnként szórakozva, időnként bosszúsan nézte az asszonyát, Deannát, – klubnevén Mocskosszájat – az éjszaka folyamán. Mondhatnám, hogy elég fárasztónak találta. Mégis, valahányszor mellette volt, állandóan hozzáért, és kinyilvánította, hogy az övé.

Malinda Nary anyukája volt. Ő volt a legkirályabb anyuka, akivel valaha találkoztam. Megkérdeztem, hogy felhívhatnám-e néha tanácsért Tex és Rommy nevelésével kapcsolatban. A legjobbat akartam kihozni a gyerekekből. Igent mondott, egy feltétellel. Megkért engem, engem, hogy vigyázzak Naryre, amíg Melbourne-ben jár egyetemre. Stoke, aki mellette állt, felmordult, majd hozzátette, hogy inkább Melbourne-be kellene mindannyiuknak költözni, hogy szemmel tarthassa a lányát, amit Malinda gyorsan megvétózott. Később elmondta, hogy ennek az az oka, hogy mint minden Hawks-férfi, Stoke is birtoklási vágyat érez az övéi iránt. Ha ide költöznének, akkor Stoke állandóan Nary nyakában lihegne, ami miatt nem tudná megtapasztalni az életet.

Igen, a Hawks férfiak nagyon birtoklóak voltak. Ezt már megtapasztaltam a saját Hawks emberemtől. Ahogy Zara elmagyarázta, ez az őrületbe tudott kergetni minket, de tudtuk, hogy csak a szívükre vigyáznak, amikor a nőkről esett szó.

Az este legjobb része, amikor Trey hazavitt a buli után, és megmutatta, mennyire nagyra becsül. Nem gondoltam, hogy pár kurva megfenyegetése ennyire felizgatja, de nagyon élveztem a jutalmat, amit ezért kaptam.

Trey megszervezte, hogy másnap én menjek Dive-val az iskolába a gyerekekért. Tudtam, hogy sok dolga lesz a Venom elnökével való találkozó miatt, ráadásul amúgy is szerettem a gyerekekért menni. Általában elmentünk fagyizni vagy vásárolni, pedig Dive és Tex utálta. Rommy azonban imádta. Elvittem őket a kosárlabdapályára is, mert tudtam, hogy Tex imádott játszani. Aznap azonban úgy döntöttem, hogy valami különlegeset akarok főzni, ezért megkértem Dive-ot, hogy vigyen el minket a szupermarketbe. Nem mehettem más boltba, csak amelyikben Lucia dolgozott. Így legalább beszélgethettem vele közben.

Dive megállt az első ajtóknál. A környéken nem volt akkora a forgalom, mint szokott. Kiugrottam a kocsiból, a gyerekek pedig jöttek utánam. Tudták, hogy ha segítenek vásárolni, a végén kapnak valami finomságot.

Ha tudtam volna, hogy mi vár rám odabent, a kocsiban hagytam volna őket.

De nem tettem.

Egyenesen belesétáltam a csapdába a gyerekekkel együtt.

Amikor beléptünk, és megláttam Lucia könnyes arcát, már tudtam, hogy valami baj van. Ahogy csapódva becsukódtak mögöttünk az ajtók, hallottam, hogy kulcsra záródnak. Megragadva mindkét gyerek kezét, megfordultam, és magam mögé húztam őket.

Két símaszkos férfi állt az ajtóban fegyverrel a kezükben, amit egyenesen rám szegeztek.

– Csajszi – sírt fel halkan Lucia, az arcán gyötrődés látszott.

– Gyerekek, menjetek Lucia mellé! – parancsoltam, és elkezdtem a nő felé lökdösni őket, mert tudtam, hogy biztonságban tartja őket, ha történne velem bármi.

– Nem! – vakkantotta az egyik, akinek kék volt a szeme. Úgy láttam a másiknak barna volt. – Ott maradnak!

– Oké – mondtam, felemelve magam előtt a kezem. Rommy szorosan átölelte a derekamat, míg Tex az oldalamnál állva, az ujjait a farmerom hátsózsebébe akasztotta. – Pénz kell? Biztos vagyok benne, hogy Lucia odaadja.

– Ez nem a pénzről szól – mondta a kékszemű.

– Akkor miről?

– Csajszi – sóhajtotta Lucia. A vállam fölött összeakadt a tekintetünk. Dühös és rémült volt egyszerre. – Jerryt kiütötték hátul – mondta. – Kényszerítettek, hogy tegyek úgy, mintha mi sem történt volna. Ők...

– Elég lesz! Erik, menj, nézd meg a fickót hátul! – Szóval így hívták a kékszeműt.

– Menj inkább te, Garry! – Erik nyilvánvalóan utálta, ha parancsolgatnak neki.

Mindketten idióták voltak, hogy elárulták a nevüket... hacsak nem tudták, hogy nem jutunk ki innen élve.

Félelem szorította el a torkomat. Küzdöttem, hogy legyűrjem. Most nem borulhattam ki, pedig akartam. Erősnek kellett lennem a gyerekek miatt.

– Bassza meg, te hülye! Ne csinálj semmit, amíg vissza nem jövök! Megnézem a többieket is.

A többieket? Voltak mások is.

Istenem!

– Mindezt pénzért? – suttogtam, inkább csak magamnak.

Erik felnevetett. – Hülye kurva! Ennek semmi köze a pénzhez. Ide rendeltek minket, mert tudták, hogy te is jössz.

– Van egy poloska a kocsidban. Hallották, amikor azt mondtad Dive-nak, hogy jöjjön ide. Megölnek minket, amint Dodge ideér – hadarta gyorsan Lucia, mire Erik figyelmeztetésül belelőtt a pultba. Lucia sikoltva ugrott arrébb. Mindannyian így tettünk.

Tágra nyílt szemekkel karoltam át a gyerekeket. Rémülten néztek fel rám. Ez nem lehet, nem hagyhatom, hogy a gyerekek elveszítsék a nagybátyjukat. De vajon vesztes csatát vívtam? Mert tudtam, hogy Dodge azonnal ide fog jönni, amint megtudja, mi történik velünk. Akárhogy legyen, harcolnom kellett. Tennem kellett valamit.

– Fogd be a pofád! – üvöltötte Erik.

Garry visszarohant a boltba. – Mi a fasz? – kérdezte, és a Lucia előtt a pulton tátongó lyukat bámulta.

Erik Lucia felé intve a fegyverével mondta: – Elmondta a tervünket.

– Bassza meg! – csattant Garry, és frusztráltan túrt az ősz hajába. – Nem kellett volna az első istenverte pillanatban közölnöd vele...

– Hagyhattad volna, hogy rögtön az elején lelőjem, bazmeg!

– Fogd be a pofád! Istenem, menj, ülj le a ribanc barátnőd mellé, és fogd be a pofád! – vicsorgott rám és a gyerekekre Garry. Gyorsan a pult mögé rohantunk, és összebújtunk, miközben Garry és Erik egyfolytában veszekedtek. Mi csak néztük, és vártunk.

Tudtam, hogy mire várunk. Az emberemre.

Ha egyszer megérkezik, ki fog törni a pokol.

– A hűtőszekrény mellett – hallottam Lucia suttogását.

– Tessék? – kérdeztem, a tekintetem le sem véve a férfiakról.

Éreztem, ahogy a tekintete rám szegeződik. – A. Hátsó. Hűtő. Mellett!

Hát persze! Ó, Istenem! A szívem hevesebben kezdett verni, miközben kirajzolódott egy terv a fejemben. Ha bármi történne, a gyerekek legalább biztonságban lennének.

Úgy tettem, mintha csak pihennék, a pultra csúsztattam a könyököm és ráhajtottam a fejem. Garry és Erik beszélgetés közben végig engem figyeltek.

Lassan lecsúsztattam a kézfejem a pult alá, ahol a tollakat és a papírt tartottuk, hogy üzenni tudjunk egymásnak. Istenem, reméltem, hogy megértik majd a gyors firkámat, de gyorsnak kellett lennem, hogy ne vegyék észre a férfiak, amit csinálok. Az okos Tex a vállamhoz hajolt, a karját a karomra tette, így olyan volt, mintha csak átölelne, miközben eltakarta a kezem.

Amikor végeztem, egy pillanatra megfordultam, csak annyi időre, hogy átadjam a cetlit Texnek. Ő bólintott. Visszafordultam, és újra összebújtunk.

– A gyerekek legalább leülhetnének a földre? – kérdeztem.

Erik rám nézett, majd bólintott.

Köszönöm, Istenem!

Tex leült és maga mellé húzta a vonakodó Rommyt. Amikor lepillantottam, Tex épp kinyitotta és elolvasta az üzenetet. Amikor újra lenéztem, rám nézve rázta a fejét.

– Vidd biztonságba a húgodat! – mondtam az összeszorított fogaimon keresztül.

– Trey bácsi el fog jönni értünk – suttogta.

Erre számítottak azok a fickók is. Tönkre akarták tenni az emberemet, hogy a szeme láttára végeznek velünk. Még ha... engem meg is ölnek, tudtam, hogy a gyerekek miatt Trey tovább élne.

– Én nem...

– Texas! – sziszegtem halkan. – Csináld! Most!

Az alsó ajkába mélyesztette a fogait. Könnyek potyogtak a szeméből, miközben feltérdelt és bólintott. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel.

– Nem! – sóhajtotta Rommy.

– Menj a bátyáddal!

Tex felsóhajtott. – Gyerünk, Rom, meg tudod csinálni!

Rólam a bátyjára nézett, aztán végül, végre láttam, hogy aprót bólint. Tex gyorsan és csendesen négykézláb végigvezette a folyosók felé az ijedt húgát.

A bolt tulajdonosa, Jeff, fukar ember volt, és talált egy lyukat a falon, ami az utcára nyílt. Közvetlenül a hűtők mellett volt, hátul, az alsó polcnál, ami tele volt konzervlevesekkel. Kívülről csak egy furnérlap takarta, a legvékonyabb, amit Tex könnyedén kirúghatott, és akkor reményeim szerint észrevétlenül kijuthatnak innen.

Könyörgöm, kérve kérlek, engedd őket biztonságban kijutni!

Lucia erősen megmarkolta a kezemet. Megdermedtem. Mindketten hallottuk a Harley-k ismerős hangját, ahogy a csendes utcán közeledtek.

Ne, Istenem, ne!

Trey egyenesen belesétált a neki felállított csapdába.

Nem a saját életem miatt aggódtam. Amitől rosszul lettem, amitől a gyomrom összeszorult, a kezem izzadt, a testem remegett, az annak a lehetősége volt, hogy elveszíthetem az emberemet, a családomat, a barátaimat.

Nélkülük az életem semmit sem érne.

A motorzúgás elhallgatott az épület előtt.

Szent ég... úgy hangzott, mintha legalább húsz Harley parkolt volna le a bolt előtt. Kíváncsi voltam, hogy vajon a szomszédos üzletekben is észrevették-e. Ha igen, vajon hívnának-e további segítséget... mert ha igen, Trey bajba kerülhet.

Következményei lesznek ennek a helyzetnek.

Akárhogy is, életek vesznének oda, így vagy úgy.

A szám elé kaptam a kezem. Ingatni kezdtem a fejem, amikor a tekintetem megakadt a férfin, aki éppen a tolóajtó előtt állt.

Vagy húsz testvér állta körbe.

Trey lassan lecsúsztatta a tükrös napszemüvegét. A mogorva tekintet a gyönyörű arcán félelmetes volt. Ártani akart ezeknek az embereknek, és tisztában volt vele, hogy el is fogja érni a célját.

De féltem, hogy előbb halok meg, minthogy bármit is tehetne.

 

Huszonhatodik fejezet

 

Dodge

 

Fordította: Sweety

 

Kibaszott nyugtalanság tombolt a bensőmben, miközben a halál felé motoroztam. Ez halál lesz, mert gyilkolni fogok, és élvezettel fogom megölni azokat a rohadékokat, akik azt hitték, hogy szórakozhatnak a családommal.

A börtön gondolata, nem érdekelt. Boldogan mentem volna oda. A pokolba is, még az odavezető utat is kihagynám, ha ez azt jelentené, hogy a családom biztonságban van. Tudtam, hogy a testvéreim gondoskodnának Low-ról és a gyerekekről, ha ez mégis bekövetkezne.

Csak reméltem, hogy Lan előbb lesz ott, mint én, és lesz egy kibaszott terve is. Ha nem, akkor vérfürdőt rendezek, és neki kell bevinnie.

Útközben a visszapillantóba nézve, elöntötte a mellkasomat a büszkeség. A testvéreim fedeztek engem. Amint meghallották, hogy mi történik, mindent eldobtak, és velem együtt a járgányaikra pattantak. Bassza meg, még Handle is.

Remélem, jól van a kismadaram.

Remélem, a gyerekek is jól vannak.

Ha nem...

Ha csak meglátok egy csepp vért is rajtuk, meg fogok őrülni.

És valószínűleg az összes testvéremre szükség lenne, hogy visszatartsanak.

Vagy csatlakoznának hozzám.

Megálltam a bejárat előtt, és leszállva a motoromról Lan és Parker felé mentem, akik már ott vártak.

– Hátul négy emberük van, kettő fickó pedig bent van a nőkkel és a gyerekekkel. Nem tudom, hogy mi a tervük. A vonalakat elvágták, így nem tudjuk felhívni őket.

– Bemegyek – morogtam.

– Bassza meg, Dodge, nem teheted! – Körülnézett. – Túl sok a szemtanú.

Keresztbe fontam a karomat a mellkasomon, és felmordultam. – Csak az időmet vesztegeted a családom megmentésében, és ezt kurvára nem értékelem, Lan! Bemegyek a picsába! – Megkerülve őt és a vigyorgó Parkert, mentem tovább.

– A francba! – káromkodott Lan. – Én hátulról megyek.

– Tedd azt! Muff, Beast, Handle, menjetek vele! – parancsoltam.

Miközben az ajtókhoz közeledtem, Dive lépett elő a semmiből, arcán önváddal.

– Ne csináld! – mondtam. – Ez nem rajtad múlt.

– De...

– Ne tedd! – Megfogtam a tarkóját és magamhoz húzva, a homlokát az enyémhez szorítottam. – Ne hibáztasd magad, testvér!

Bólintott, és mellém lépett.

Az ajtóból megláttam a nőmet. A testét fürkészve nem láttam rajta sérülést. Csak egy másodpercre megkönnyebbültem. Lucia mellette állt, és átölelte a derekát.

Hol a faszban voltak a gyerekek?

Lassan leeresztettem a napszemüvegemet, és végigpásztáztam a boltot.

Két férfi jelent meg az ajtó túloldalán.

– Nyisd ki! – vicsorítottam.

Az egyik elmosolyodott. – Ez nem valószínű. Baxter küldött minket. Üdvözletét küldi, és hogy tudd, még nincs vége. Mindent elvesz tőled, még a klubodat is.

– Nem lesz rá lehetősége! – ordítottam.

– Dehogynem. Mindenütt van szeme.

– Trey, tűnj el! – hallottam Low kiabálását.

A fejemet ingatva a nőmre néztem. Tényleg azt hitte, hogy otthagyom? Néztem, ahogy tátogja a szavakat, amelyeket már régóta hallani akartam: Szeretlek.

Szememet forgatva válaszoltam olyan hangosan, hogy hallja: – Asszony, nem fogom egy kurvára veszélyes helyzetben azt mondani, hogy „szeretlek”, mint valami romantikus regényben. Majd később teszem meg.

A testvéreim felnevettek.

– Nem lesz rá esélyed, faszfej – mondta nevetve a pöcs.

Rájuk nézve imádkoztam, hogy a hátul lévőknek volt elég idejük elintézni a többieket. – Készen álltok? – kérdeztem a többi testvértől.

– Kurvára igen – vicsorogta Billy.

A férfiak szeme tágra nyílt, amikor látták, hogy mindannyian egyszerre mozdulunk. Nekicsapódtunk az üvegajtóknak. Gurultam, majd pillanatok alatt talpra ugrottam. Hallottam, hogy a nők sikoltoznak, de a szemem le sem vettem a célpontomról. A férfiak a fegyvereiket rám szegezve hátrálni kezdtek.

– Gyerünk! – gúnyolódtam.

– Trey! – kiáltotta Low.

– Lőjj! Több lehetőséged nem lesz, mert meghalsz.

– Nem számít, mit teszel velem. Legalább tudom, hogy Baxter szétbasz téged. Csak erre kell gondolnom, amikor meghalok – mondta vigyorogva az egyik, majd szíven lőttem, és a földre zuhant. A tekintetem a halott fickóról a mellette álló másik faszfejre siklott.

– Amit nem mondott nektek Baxter, faszfejek, hogy nem szeretem, ha bárki is szórakozik a családommal és a klubommal. Már amikor rávett erre titeket, tudta, hogy ezért meghaltok. Ti hülye faszok. Azzal a tudattal fogtok meghalni, hogy ezt a semmiért tettétek, mert Baxter nem fog elkapni. Nem jut el a családomhoz, és kurvára biztos, hogy nem jut el a klubomhoz, mert még előtte kivéreztetem.

– Dodge, nem lőheted le! – mondta Lan, aki hátulról jött be.

Én meg felnevettem. – Nem is lesz rá szükség. – Kinézve az ablakon felnéztem a másik épület tetejére. Egy aprót biccentettem, mire az üveg összetört, és Dallas golyója pont a szeme közt találta el a rohadékot.

– A francba! Bassza meg! – ordított Lan.

– Ne stresszelj, nyomozó! – mosolygott Dive, és a fejével Dallas felé biccentett. – A fegyver és a golyó Violeté.

Talon nővére, aki magánnyomozó volt, mindannyiunknak adott tartalékfegyvert a sajátjából, hogyha szar helyzetekbe kerülnénk, akkor fedezve legyünk. Bár nem gondoltam, hogy megúszom a mai nap történteket. A saját fegyveremmel öltem ma meg egy embert. Kizárt, hogy ezt megúsznám.

Legalább a szívverésem kezdett helyreállni, hogy a családomat fenyegető veszély elhárult.

Soha életemben nem féltem még ennyire.

A gondolat, hogy egy nap alatt elveszíthetem a családomat... bassza meg, ezt nem tudnám elviselni. Ettől a gondolattól még mindig forgott a gyomrom.

– Trey – zokogott mellettem. Másodpercek alatt a karjaim között volt. Szorosan magamhoz öleltem, az orromat a halántékánál a hajába fúrtam, hogy beszívjam az illatát.

Béke.

Kibaszottul gyönyörű béke.

– A gyerekek? – kérdeztem, megcsókolva a nyakát.

– Kijutottak. – Még jobban hozzám simult.

Krisztusom!

Úristen!

– Viciousszal vannak – szólalt meg Parker. Egy hirtelen mozdulatával felkeltette a figyelmemet. Odament a lelőtt fickóhoz, és lehajolt a fegyveréért. Megfogta a pólójával, majd maga felé fordítva vállon lőtte saját magát. Fájdalmasan felkiáltott, majd a szemembe nézett. – Önvédelem.

A kurva életbe, bassza meg, bassza meg! Magába lőtt, hogy elvigye a balhét.

Senki sem faggatna egy nyomozót.

Parker a kezével a fegyveremre mutatott. Nem mozdultam. – Ne légy hülye! – vicsorogta. – Neked másokról kell gondoskodnod.

Low kivette a kezemből a fegyvert, és odasétált Parkerhez. A szemébe nézve átnyújtotta neki. Tudtam, hogy látja bennük a hálát, amit én is éreztem. Gyorsan megölelte, és megcsókolta az arcát, azután visszajött hozzám és átölelte a derekamat.

Lan felsóhajtott. Ránézve azt láttam, hogy vigyorog.

– Előbb ért oda, mint én. – A francba, ízig-vérig testvér volt, még ha nem is viselt foltot. Lan folytatta: – Tűnjetek innen a picsába, mielőtt megjelennek a zsaruk!

– És mi van a többiekkel odakint? Ők is látták ezt – kérdezte Low. Megszorítottam a vállát.

– Nem tudják, mi történt itt. Csak annyit mondunk, hogy segítséget hívtunk. Majd megoldjuk. – Lan rákacsintott Low-ra.

– Hálás vagyok – mondtam. – Mindkettőtöknek.

– Csak álljatok készen, ha szükségünk lesz a segítségetekre – mondta Parker.

– Megteszem. Bármit – ajánlottam egy állemeléssel, majd kisétáltam a nőmmel az üzletből. Hátra pillantva azt láttam, hogy Beast épp kikíséri a még mindig sokkos állapotban lévő Luciát.

Ahogy kiléptünk, már hallottuk is a kiabálást: – Trey bácsi! – Még időben megfordultam, hogy elkapjam Rommyt, aki rohanva a karjaimba ugrott. – Low segített nekünk kijutni, Tex pedig kirúgott egy falat, hogy kijussunk. Aztán Mr. Parker azt mondta, hogy várjunk kint Saxonnal, de aztán felhívták Saxont, hogy jöhetünk hozzád. Annyira, annyira, de annyira örülök, hogy mindenki jól van!

– Én is, drágám. – Majd a bátyjára néztem, aki Low kezét fogta: – Nagyon jól csináltad, kölyök!

Elmosolyodtam, amikor megemelte felém az állát.

 

 

Epilógus

 

Dodge

Hat héttel később: Karácsony reggel

 

Fordította: Sweety

 

Tudtam, hogy a Baxter-ügynek még nincs vége. Az utolsó üzenete alapján nemcsak a családomat kellett megvédenem, hanem a testvéreimet is. Véget akart vetni mindennek. Azt akarta, hogy Caroline Springsben ne létezzen többé a Hawks, és elég őrült volt ahhoz, hogy elérje a célját, ha nem állítjuk meg.

A biztonság kiemelt szerepet játszott. Nemcsak a testvérek házánál, hanem a garázsban és a telepen is. Ehhez nem volt elég pár kamera, a legmodernebb biztonsági rendszerekre volt szükségünk, és ezt csak egyetlen emberre bízhattam. Már korábban felhívtam Wardent, és elmeséltem neki, mi folyik itt. Remélte, hogy mielőbb vége lesz ennek a szarságnak, de ha mégsem, akkor jön és segít nekünk. Ő is tiszteletbeli testvér volt, és enyhített a stresszemen, hogy karácsony után pár nappal itt lesz, hogy elkezdhessük.

Aggódtam Low és a gyerekek miatt, a boltban történt dolgok után. De ez szükségtelen volt. Senkinek sem volt rémálma. Még Rommynak is vasakarata volt, és pár estével később jöttem rá, hogy miért.

A kanapén ültem, mellettem Texas. Az Xboxon játszott valami autós játékkal, amikor Rommy besétált a szobába, és rögtön az ölembe ült, a fejét a mellkasomhoz hajtva. Ha még nem szerettem volna ezt a gyereket, akkor most biztos beleszerettem volna.

– Tudnom kell valamit – mondtam.

Tex megállította a játékot. – Mit, Trey bácsi?

– Van bármi gondotok a történtek miatt?

Tex megvonta a vállát, majd megrázta a fejét. – Én jól vagyok.

– Igen, Trey bácsi, minden rendben van – mosolygott rám Rommy. – Texszel beszélgettünk. Nem aggódtunk, mert tudtuk, hogy a kőkemény nagybátyánk eljön értünk. Tudtuk, hogy megállítja azokat a rosszfiúkat, és meg is tette. Te vigyázol ránk.

Jézusom!

Kurvára libabőrös lettem. Egy pillanatra lehunytam a szemem, és amikor kinyitottam, megkérdeztem: – Srácok, ugye tudjátok, hogy imádom, hogy mindketten itt vagytok? – Bólintottak.

Bassza meg, tényleg ki akartam ezt mondani?

Igen, mert minden gyerek megérdemelte, hogy tudja. – Életem legjobb napja volt, amikor idehoztalak titeket, hogy velem éljetek. – Rommy alsó ajkai megremegtek, és éreztem, hogy Tex megmerevedik mellettem. – Lesz még sok szuper nap, amíg együtt vagyunk. De azt akartam, hogy mindketten tudjátok... ti ketten nagyszerű gyerekek vagytok, és rohadtul boldog vagyok, hogy velem lehettek. Ugye tudjátok, hogy szeretlek titeket?

– Énisszeretleeeeek! – kiáltott Rommy, és átölelt.

Tex szeme könnybe lábadt. Az ajkai megrándultak, és bólintott. – Én is, Trey bácsi. Én is. – Kinyújtottam a kezemet, és a tarkójánál fogva magamhoz húztam.

Itt volt az ideje, hogy megosszam ezeket a kurva erős érzelmeket a nőmmel is.

Egy hónap. Ennyi kellett, hogy kihúzzam a fejem a seggemből, és kimondjam a szavakat a nőmnek.

Low mocorogni kezdett mellettem az ágyban. Ébredezett, és én azt akartam, hogy vágyakozva ébredjen. A kezemet végigcsúsztattam a hasán egyenesen a bugyijába, nem vesztegetve az időt. Körbe simítottam a csiklóján. Felnyögött, és lassan kinyitotta a szemét.

– Jó reggelt! – vigyorogtam.

– Jó reggelt! – Elmosolyodott és kinyújtózott. Basszus, de gyönyörű volt. Minden reggel mellette akartam ébredni, és gondoskodom róla, hogy ez így is legyen. Gyors mozdulatokkal levette a bugyiját – utáltam, hogy ebben alszik – és átkarolta a derekamat. Végigcsókolta a mellkasom, és közben motyogott: – Ez most egy jó reggel.

Aztán forró szájába vette a farkamat.

– Bassza meg, asszony! – nyögtem. Már akkor kemény voltam, mikor még fel sem ébredt, pedig csak mellettem volt. Tudtam, hogy nem bírom majd sokáig. Nem akartam a szájába élvezni.

Megragadtam a hóna alatt, felemeltem, mire a szája lecsúszott a farkamról. Panaszkodva dünnyögött, amikor az ölembe emeltem.

– Benned akarok elélvezni! – morogtam.

– Igen – mosolyodott el elégedetten, feltérdelt és megfogta a farkam. Aztán a szűk puncijához igazította, és lassan ráereszkedett.

– Istenem – nyögte.

– Nem tudok betelni veled – mondtam, és végigsimítottam a kibaszott tökéletes bőrén. Néztem, ahogy lovagol rajtam – kezeit a mellkasomra támasztva, csukott szemmel, a fejét hátravetve. Olyan átkozottul gyönyörű volt.

A fejét felém húzva mélyen megcsókoltam. Elhúzódtam, majd kimondtam: – Szeretlek, kismadár!

– Végre! – Elmosolyodott, és elélvezett a farkam körül. Ahogy még mindig fel-le mozgott rajtam, kinyitotta a szemét, és megcsókolt, és közben az mondta: – Szeretlek, Trey Monroe! Dodge. Nagyon. – Ekkor felnyögtem, és beleélveztem a nedves puncijába. A mellkasomra omlott, én pedig még mindig benne voltam.

– Boldog karácsonyt! – tettem hozzá.

Felzihált, majd gyorsan felpattant és rám mosolygott.

– Karácsony van. Karácsony – dúdolta. – Kelj fel, kelj fel! Gyors zuhany, aztán felébresztjük a gyerekeket. Istenem, annyira izgatott vagyok! – Magasba emelt kezekkel, egyhelyben táncolt. – Karácsony van! – Aztán egyenesen a fürdőszobába rohant.

A csajom egy őrült volt. Előző este alig vártuk, hogy az izgatott Rommy végre kurvára elaludjon, csak azért, hogy kirakhassuk a Mikulás ajándékait. Rommy még mindig hitt benne. Texas már elég idős volt ahhoz, hogy tudja az igazat, de Low őt is megajándékozta a nagy kövér fickó ajándékaival. Azt mondta, ő sem maradhat ki, ha a húga kap valamit. Még egy pohár tejet és pár darab süteményt is kitettek a szakállas fickónak, valamint néhány répát a rénszarvasoknak. Amit korán reggel kurvára nekem kellett elrágcsálnom, míg Low megette a sütiket. Kicsit kiloccsantotta a tejet – nem nagyon, mondta, különben túlságosan hamisnak tűnne. Bassza meg, az egész kamu volt, de panasz nélkül belementem.

Bizonyos értelemben megbántam, hogy odaadtam neki a bankkártyámat a karácsonyi bevásárláshoz, de nincs az az isten, hogy betegyem a lábam egy zsúfolt bevásárlóközpontba. Ehelyett Beastet és Dive-ot küldtem vele. Még sosem láttam őket ilyen dühösnek, mint amikor visszajöttek. Persze, kiröhögtem őket.

Mégis örültem, hogy a nőm mindent megtett. Ez volt az első karácsony, amit a gyerekek velünk töltöttek, és mindketten azt akartuk, hogy különleges legyen számukra.

Miután Low lezuhanyozott, gyorsan követtem. Éppen amikor visszaértem egy tréningnadrágban, kicsapódott a hálószobánk ajtaja. Low felkapta a fejét ágyazás közben, és mindketten az ajtóra bámultuk.

– Itt volt! Itt volt a Mikulás! Gyerünk, gyerünk, gyerünk! – visította Rommy, és kiszaladt a szobából. Hallottuk, ahogy Tex ajtaja a falnak csapódik, majd az ágya nyikorgását. Kurva jó lehet arra ébredni, hogy a húgod az ágyadon ugrál.

– A francba, Rom! Kelek már! Kifelé! – morogta Tex. De tudtam, hogy mosolyog.

Low úgy vigyorgott rám, mint egy bolond. – Jobb, ha megyek, és megmentem az ajándékokat Rommytól, amíg odaértek. – Gyorsan kiszaladt a szobából, farmerben és piros karácsonyi pulcsiban.

Jézusom! Miközben végigsétáltam a folyosón, feltűnt, hogy a kismadárkám úgy tett meg egy extra mérföldet, hogy nem is szólt. A padlón fehér poros lábnyomok voltak végig a folyosón és a nappaliban is.

Amikor beléptem, Low odajött és átkarolva a derekamat megszorított. A fa előtt izgatottan várakozó Rommyról a nőmre néztem, és átöleltem a vállát.

– Kismadár, lábnyomok? – kérdeztem suttogva.

Low felragyogott. – Pont úgy néz ki, mintha a Mikulás csizmájáról lepergett volna a hó.

Bassza meg! Valami különleges volt. Hatalmas mennyiségben volt a különlegesség a házamban, és bármit, kurvára bármit megtennék, hogy megvédjem őt és a gyerekeket. Később a telephelyen, ahol az összes testvérem és a családjaikkal együtt voltunk és lazítottunk, tudtam, hogy bármit megtennék az ő védelmükben is. Ahogy azt is tudtam, hogy ők is megtennék értem.

Mert a Hawks a biztonságról, a családról, a barátokról és a kibaszott keménységről szólt. Erőteljes életről és a béke megtalálásáról. Én már megtaláltam, és azt akartam, hogy azok a testvérek, akik még nem találták meg a sajátjukat, szintén megkapják erre az esélyt.

 

Vége