18.-19.-20. Fejezet

 

Tizennyolcadik fejezet

 

Willow

 

Fordította: Sweety

 

Kinyílt a bejárati ajtó, és Pick lépett be először, majd egy tizenhárom-tizennégy év körüli fiú. Szőke haja és kék szeme volt. Azonnal megláttam benne a nagybátyja vonásait. Az édes ajkai, melyek közül az alsó teltebb volt, mint a felső. A kócos haj, a hangsúlyos arccsontok. De aztán, amikor egy szőke kislány szaladt a szobába, magára vonta minden figyelmemet. Hat-hét év körüli lehetett, és ő volt a legaranyosabb Skipper, mint Barbie kishúga, akit valaha láttam. A mosolya ragyogó volt, a szeme izgalomtól csillogott, és az általam kiválasztott ruhákat viselte. Egy édes, virágos rövidnadrágot, amiben valószínűleg fázhatott a lába, hiszen kint fújt a szél, és hozzá egy lila pólót, ami egyáltalán nem illett a nadrágjához. Mégis, mindegy mit viselt, nagyon aranyos volt.

– Sziasztok – köszönt be a szobába. – Romania vagyok, de szeretem, ha Rommynak hívnak. Ő pedig az én Trey bácsikám. – Szinte ragyogott, és a háta mögé mutatott Dodge-ra, aki épp a vállára tette a kezét. A lány áhítattal a szemében nézett fel a nagybátyjára.

 – Ó, és ő a mogorva bátyám, Texas, de jobban szereti a Texet. Trey bácsi azt mondta, hogy a barátaival pizzázunk. Nagyon örülök, hogy megismerhetlek titeket.

Elájulok. Teljesen imádnivaló.

– Rommy – kezdte Dodge. – Otthon találkoztál Pickkel. Ő pedig Billy. A nők Josie és Low.

– Low – kuncogott a kislány.

Előre lépve, kezet nyújtottam Rommynak. Ő tágra nyílt szemekkel megfogta.

– Valójában Willow vagyok – mosolyodtam el, és hozzátettem: – De jobban tetszik a Low.

– Király – vigyorodott el.

– Kismadár! – Trey hangja mély és morgós volt. Megfeszültem.

Kiegyenesedve a bűnös férfira meredtem, aki szexi volt, mint mindig, ahogy Rommy mögött állt. – Dodge – mondtam fapofával.

– Miért hívod őt ’kismadárnak’, Trey bácsi? – kérdezte Rommy a nagybátyjáról rám nézve, majd vissza.

Nem adtam neki esélyt, hogy válaszoljon. A dohányzóasztalhoz sétáltam, és Texhez fordulva a pizzás dobozok felé mutattam. – Szia, Tex! Van mindenféle pizzánk. Melyiket szereted a legjobban?

Megvonta a vállát, és halkan azt mondta: – Igazából mindegy.

– Király, én is így vagyok vele. Szinte bármit megennék, kivéve a csigákat.

Rommy kuncogva sétált oda hozzánk. – Senki sem eszik csigát, butuska! Az undorító.

Bólintva mondtam: – Franciaországban az emberek imádják.

– Tényleg? – suttogta.

– Tényleg – válaszoltam.

Ettől kezdve minden beindult. Mindenki beszélgetett a gyerekekkel, megnevettették őket – bár láttam, hogy Tex egy kicsit jobban visszafogja magát, mint a húga. Amikor Billy és Pick elkezdte piszkálni a nagybátyját, láthatóan ellazult, és nevetett anélkül, hogy úgy érezte volna, hogy figyelik vagy elítélik.

Pizzát ettünk, miközben megbeszéltük, hogy ki mit nem szeret enni. Rommy számára ez a zöldség volt. Josie-nak sikerült rábeszélnie, mondván, hogy, jó ha eszik egy keveset, mert az segít a növekedésben és okosabbá válhat. Mivel Monster Truck sofőr akart lenni, ezért erősnek kell lennie, mert ha ez nem sikerül, akkor kaszkadőrlány akar lenni – az ő szavai szerint. Észrevettem, hogy Dodge szinte elfehéredett a lehetséges jövőbeli állások gondolatára. Tex némi bátorítás után elmondta, hogy utálja a brokkolit. Sikerült mosolyt és kuncogást kicsikarnom belőle, amikor azt válaszoltam, hogy ha a nagybátyja megpróbálná azzal etetni, én máris a segítségére sietnék, mert én is utálom.

Az este simán ment, amíg hülye módon egyedül ki nem vittem a konyhába a szemetet. Éppen a pultra tettem a dobozokat, amikor forróságot éreztem a hátam mögött. Megmerevedtem, és oldalra akartam lépni, de ekkor a konyhapultra támasztotta mindkét kezét az oldalam mellett, amivel körbezárt.

– Dodge! – sziszegtem. – Menj arrébb!

– Még egyszer mondd, hogy ’Dodge’, kismadár, és pillanatok alatt a térdemre fektetlek.

Annyira öntelt volt.

– Persze, Dodge, a gyerekekkel a házban, meg ilyenek.

– Azt hiszed, hazudok? – A hangja elárulta, hogy nem viccel, de én mégis erősködtem.

– Igen.

Miért mondtam ezt? Nem kellett volna, mert felkapott, leült egy székre és egy pillanattal később már a térdén feküdtem.

– Dodge – figyelmeztettem, miközben próbáltam elhúzódni tőle. Azonban képtelen voltam megmozdulni. A kezét a hátamra szorította, és éreztem a farka keménységét.

– Utolsó esély, kismadár! Szólíts még egyszer ’Dodge’-nak, és meglátod, mi történik.

Abbahagytam a küzdelmet, amikor a keze körkörösen simogatni kezdte a fenekemet. – Ne butáskodj, engedj el! A gyerekek bármikor bejöhetnek.

Elnevette magát. – Figyeltem a ma esti játékodat. Mindenkivel beszélgettél, csak velem nem. A gyerekek jó elterelések voltak számodra, Low. De már nem. Josie a testvéreimmel együtt hazavitte őket, hogy beszélgetni tudjak veled. – Miközben beszélt, a keze egyfolytában a fenekemen körözött.

Dübb, dübb, dübb! Miért tetszett ez nekem? Miért tetszett, hogy beszélni akart velem? Miért tetszett, hogy ezt tette?

Akkor is... – Dodge, te egy...

Csatt.

Rácsapott a fenekemre. A hátam ívbe feszült, és felkiáltottam meglepetésemben és... a fenébe is, elöntött a vágy.

– Ne merészeld...

– Befejezted, hogy Dodge-nak szólítasz?

– Ezt nem teheted! Rendesen meg kell beszélnünk! Nem teheted, amit tettél és nem várhatod el tőlem, hogy...

– Nem is tettem. De annak a játéknak, hogy semmibe veszel, most vége! Hajlandó vagy most már felnőttként beszélni a történtekről?

Ez egyszerűen felbosszantott.

Elfordítva a fejem felbámultam rá. – Felnőttként viselkedni? Ahogy te tetted, mielőtt elmentél? Mintha adtál volna bármi esélyt, hogy megmagyarázzam, hogyan kerültem Beast ölébe? Ne legyél már seggfej, Dodge, és ne hidd, hogy...

Csatt.

Egy ostoba nyögés hagyta el a számat.

Ó, Istenem, már ziháltam is. – Ne – mondtam.

– Ne hívj ’Dodge’-nak, és akkor nem csinálom. Bár szerintem tetszik neked...

– Engedj már el! – kiabáltam, és újra nekinyomódtam a lábának.

– Nem! – morogta. Megsimogatott ahol megütött. – Két hét, Low. Két héten keresztül, amíg én az elcseszett nővérem temetésével foglalkoztam, és a gyerekeire vigyáztam, közben vesztesnek éreztem magam, de végig te jártál a fejemben.

Ó, ember, ó, ember! Miért ilyen kedves, amikor én még mindig bosszús és megbántott voltam? Az amúgy is szeszélyes szívem felgyorsult.

– Dodge, ezt most komolyan nem teheted!

Csatt.

Az. Istenit!

Az ajkam megnyalva felziháltam, amikor egyszer csak elállt a lélegzetem, ahogy az ujjai végigsimítottak a puncimon. Szerencsére, úgy emlékszem, farmerban voltam. Mégis éreztem a forró érintését. Éreztem, és túlságosan is tetszett.

– Low! – morogta. – Sajnálom, hogy ekkora pöcs voltam! – Az ujjai erősebben nyomtak, amitől felnyögtem. A pöcs felnevetett. – Sajnálom, hogy elhagytalak azok után, amit aznap majdnem átéltünk! – Az ujjai lejjebb csúsztak, és megrándultam, amikor keményen a csiklómhoz nyomódtak, és simogatni kezdte. – Leginkább azt sajnálom, hogy megbántottalak.

– Azt tetted – ziháltam. – Két hét – nyögtem. – Már túl – nyögtem. – Késő – csattantam fel, és gyorsan legurultam a térdéről, a fenekemre pottyanva a földön. De azonnal felpattantam, és máris az ölébe ugrottam. Elégedetten vettem tudomásul meglepett pillantását, aztán hozzá hajolva sziszegtem: – Még nem bocsátok meg neked, de hajlandó vagyok használni téged. – Ezzel megcsókoltam. Forró, heves és sötét csók volt, amit nagyon élveztem, különösen, amikor beletúrt a hajamba, és oldalra billentette a fejemet, hogy elmélyítse a csókot. A nyelveink egymásra csúsztak, mintha memorizálni akarnák a mozgásukat és ezt az érzést.

Előre-hátra ringatóztam a keménységén, amitől mélyen a torkából morgott.

– Mi folyik itt? – kérdezte egy rendkívül szórakozó hang. Szétváltunk, én pedig gyorsan felálltam, eltávolodva néhány lépésre vágyaim tárgyától.

– Dive – ziháltam. – Te, öhm, itthon vagy.

– Persze – vigyorodott el. – Jó, hogy újra itt vagy, Prez. Jönnék és üdvözölnélek, de úgy néz ki, mintha valamivel kiszúrhatnád a szemem. – Dodge ágyékára meredt, én pedig a számra csapva a tenyerem, próbáltam elrejteni a nevetésemet. Bár Dodge farmert viselt, a farka olyan kemény volt, hogy majdnem átszúrta a farmerét.

– Gondolod, hogy vissza tudnál jönni később? – vicsorgott Dodge a testvérére.

– Nem – röhögött Dive.

– Ő... – Megnyaltam kiszáradt ajkamat. Lehet, hogy Dodge elszívta az összes nyálat a számból? Kár, mert azt akartam, hogy újra megtegye. – Dive és én... ööö, valamit el kell mondanunk neked. Együtt vagyunk – esett ki a hazugság a számból, miközben keresztbe tettem a karjaimat a mellkasom előtt.

– Mi a fasz!? – csattant fel Dive. – Nem, nem vagyunk együtt. Semmiképp sem nyúlnék hozzá, testvér! – Dive hangja egyre magasabb lett, ahogy Dodge lassan felállt. Dive elhátrált, a közben rám villantott tekintete azt mondta: ’ezért még megfizetsz’! – Meg akarsz ölni, te nő? Miután befogadtalak, azt akarod, hogy a saját testvérem öljön meg, mert azt hiszi, hogy hozzád nyúltam?

– Minden rendben, testvér – jelentette ki Dodge, Dive pedig láthatóan megkönnyebbült.

– Áááá, már értem! Ha Beast mondta volna, hogy semmi sem történt köztünk aznap este, akkor inkább neki hittél volna, mint nekem? Ó, várj csak, nekem még esélyt sem adtál, hogy elmondjam, Dodge! Nem, ehelyett inkább kirúgtál, és ocsmány szavakat köptél felém. – Farkasszemet néztem vele.

Elvigyorodott. – Azt hiszed, hogy most már biztonságban vagy, mert itt a testvérem? Nem vagy. Hívj még egyszer ’Dodge’-nak, asszony, és megnézheted, milyen műsort fogunk rendezni neki. – Megvonta a vállát. – Dive-ot nem fogja érdekelni. Szeret kukkolni. Olyan lesz neki, mint a pornó.

– Nem tennéd – fintorogtam.

– Nem tenném? – tesztelt összevont szemöldökkel.

Csatt. Tényleg megtenné.

– Látom, most új játékba kezdtél a bosszantásomra, hogy ne akarjak a közeledbe kerülni. – Közelebb lépett hozzám, megfogta az állam és felemelte a fejem, hogy a szemébe nézzek – Nem fog működni, kismadár. Tudom, hogy fasz voltam, és bocsánatot kértem. Most te viselkedsz ribancként, mert nem tudod túltenni magad rajta, és nem fogadod el a bocsánatkérésemet. Ettől függetlenül, azt hiszem, élvezni fogom ezt a játékot. – Izzott a tekintete. – Úgy tűnik a legutóbbi is nagyon tetszett neked.

Amikor látta, hogy lecsukódik a szemem, felnevetett, amitől megacéloztam a tekintetem. – Hamarosan beszélünk, Low – mondta, megcsókolt, és kisétált a szobából. Pillanatokkal később hallottam, hogy becsukódik a bejárati ajtó.

Felugrottam, amikor Dive megszólalt: – Átkozottul jó ember. – Már el is felejtettem, hogy egyáltalán a szobában van.

– Ez a fickó egy púp a hátamon.

Felnevetett. – Igen, jól van, asszony. Mi lenne, ha bevinnéd a szobádba a kéjvágytól fűtött testedet, és elintéznéd magad. – Szünetet tartott. – Még jobb lenne, ha hagynád, hogy nézzem, miközben csinálod.

– Dive – róttam meg. – Nem kaptál ma este semmit?

– Dehogynem. Éppen ezért csak nézni fogom, és elraktározom a kiverő-bankomba.

Horkantva forgattam a szemem, és válaszoltam: – Nem, Dive! Nem hagyom, hogy végignézd, ahogy kényeztetem magam.

– Észrevettem, hogy azt nem mondtad, hogy nem fogod csinálni.

Fintorogva kérdeztem: – Akarod, hogy elmondjam Trey-nek, hogy mire kértél az előbb?

Elvörösödött. – Nem.

Felé sétáltam, és amikor elhaladtam mellette, megpaskoltam a karját. Amikor az ajtóhoz értem, hallottam, hogy a nevemet mondja. Visszanézve, sóhajtottam: – Igen, Dive?

Elvigyorodott. – Trey-nek hívtad. Úgy látszik, tanulsz.

Megráztam a fejem, mosolyogva integettem neki, mielőtt távoztam volna. De vajon akartam tanulni? Hát a végeredmény élvezetes volt.

Trey ’Dodge’ Monroe volt a legidegesítőbb, legszexibb, legbirtoklóbb férfi, akit ismertem. A bőröm alá bújt, felbosszantott és megbántott. Mégis, a szavai, amikor bocsánatot kért, édesek és gyengédek voltak, sőt, gondoskodóak.

Meg tudnék neki bocsátani?

Rájöttem, hogy már meg is tettem. Mégis, hagyni fogom, hogy egy darabig még szenvedjen.

Egyébként is túlságosan jól szórakoztam.

 

Tizenkilencedik fejezet

 

Dodge

 

Fordította: Sweety

 

Az én kismadaram a tűzzel játszott. Már két hosszú hét telt el azóta a kibaszott perzselő csók óta, és én többet akartam. De hogy a picsába, amikor az élet az utamba állt. Így csak maradtam a kacér pillantásoknál, könnyed érintéseknél, amire apró mosolyokkal válaszolt, miközben a recepción dolgozott.

A farkam állandóan kemény volt, és a kezem az elmúlt néhány hétben több akciót látott, mint egész rohadt életem során. Egy pillanatra sem maradhattam vele kettesben, és ez megőrjített. Valahányszor egyedül találtam az irodában, valaki rögtön utánam jött. Mintha azt mondta volna a testvéreimnek, hogy jöjjenek utánam, ha meglátnak bejönni. Ha ez volt a helyzet, akkor jobb, ha vigyáz, mert viszketett a tenyerem, hogy megint a seggére tehessem. A fenekére, a melleire, a testére, a puncijára. Bassza meg, bárhová a testén.

A gyerekek szintén megkeserítették a szexuális életemet. Persze nem mintha ezt tervezték, vagy tudatosan tették volna. De lefoglaltak az iskolával kapcsolatos dolgaik, a ház takarítása és a főzés. Úgy tűnt, minden napom ugyanúgy zajlott. Kemény farokkal ébredtem, kivertem a zuhany alatt, felkészítettem és elvittem a gyerekeket az iskolába, amit úgy tűnt, még élveztek is, és a tanárok imádták őket. Aztán elindultam dolgozni, korán végeztem, hogy elhozzam őket az iskolából, hazaérve segítettem nekik a házi feladatban. Ezután labdáztam Texszel vagy rajzoltam Rommyval. Egyiket sem bántam, mindkettőjükkel szívesen foglalkoztam. Aztán vacsorát főztem, majd lefektettem őket, ami Rommyval mindig nagy mutatvány volt. Mindig ébren akart maradni. Így aztán többször is felkelt, míg végül össze nem rogyott. Aztán már kurvára túl fáradt voltam ahhoz, hogy bármi mást csináljak, így lefeküdtem, és Low-ra gondolva kivertem a farkam, várva, hogy másnap újra kezdhessem ezt az egészet.

Ami szintén frusztráló volt, hogy Baxterrel sem jutottunk semmire. Olyan volt, mintha lehiggadt volna, és nem akarna már semmit Willow-val. Bár ez bizonyos szempontból jó volt, viszont ismerve azt a barmot, csak arra várt a pálya szélén, hogy valamilyen hibát kövessünk el. Ezért gondoskodtam róla, hogy Low mindig védelem alatt álljon.

Úgy tűnt, hogy a Venom MC még mindig baszakszik velünk, ezért le akartam leülni az elnökükkel, hogy megtudjam, mi a fasz baja van. Nem történhetett csak azért, mert a területünket akarta. Valami másnak kellett e mögött lenni. Szerintem Baxter csinált valamit, és a Venom elnöke ezért szarozott velünk.

Az egész egy elbaszott, pitiáner ügy volt, kisfiúk próbáltak játszadozni az igazi férfiak világában, és megleckéztetve, le kellett állítani őket. Eljött az idő, hogy megtegyem ezt.

Szarul éreztem magam, amiért nem hamarabb tettem, de előbb a gyerekekkel kellett foglalkoznom. Ha nem történtek volna velem ezek a dolgok, már régen leültem volna Switch-csel, a Venom elnökével.

Jobb későn, mint soha, gondoltam.

Hagyhattam volna a megoldást Pickre, vagy akár Dive-ra is, a sorban a második és harmadik emberre. A pokolba, akár Dallasra vagy Billyre is, de én akartam ezt megtenni. Meg kellett mutatnom nekik, hogy az elnök vagyok, nem pedig egy nyuszi. Nem bújtam a testvéreim mögé.

Amikor az utolsó testvér is belépett abba a helyiségbe, ahol a gyűlést tartottuk, megköszörültem a torkomat. Tudták, hogy ilyenkor be kell fogniuk a pofájukat.

– Első napirendi pont. Beast, Knife és Muff, ti srácok válasszatok egy sztriptízbárt, ahova elmentek ma este. Ismeritek a dörgést. Ha valaki bármi szokatlant lát, szóljon. Ne próbáljatok kibaszottul hősködni, mint Bottle tette. – Bottle egy klubban volt a múlt hétvégén, amikor jött egy hívás, hogy elkapták. Hála a fasznak, hogy csak egy kisebb sérüléssel megúszta, így Nurse össze tudta varrni. Nurse, aki szanitéc volt a seregben, egy éve jött a Hawkshoz. Kurvára örülök, hogy csatlakozott. Megspórolta nekünk, hogy minden apró szarral a kórházba kelljen mennünk, így kivédve az orvosok vagy a zsaruk kérdezősködését. – Jövő héten újra munkába áll, de addig is, ma este kell egy újabb látogatás az utolsó sztriptízbárban. Jelentkezik valaki önként?

– Én – jelentkezett Saxon. Ő még soha nem volt biztonsági ember. Gondoltam, itt az ideje, hogy kiderüljön, alkalmas-e rá. Egy állfelvonással megköszöntem, mire Billy felírta a nevét a klubhoz, ahol aznap este lesz.

– Rendben, haladjunk tovább. Van valakinek valami mondanivalója az üzlettel kapcsolatban? – kérdeztem.

– Prez, egy kis szabadságot kell kivennem – jelentette be Elvis. Idősebb, de jó tag volt.

– Mi a helyzet?

– Családi szarságok. Valami pöcs azt hiszi, hogy megdughatja a húgomat. Időt kell szakítanom, hogy elmenjek Geelongba, és a tudtára adjam, hogy nem illik a családommal szórakozni.

– Elintézve. Holnap indulhatsz, és vidd magaddal Edent is.

– Elbírok vele...

– Fedezzük egymást – szakítottam félbe. – Nem csinálod ezt a szart egyedül. Ha van veled egy testvér, az már jelzés értékű lehet.

Egy apró mosollyal az ajkán bólintott. Egyetértett velem és beleegyezett.

– Rendben. Handle jövő héten visszajön. – Morgás hallatszott az asztal körül. Ököllel az asztalra csaptam. – Megtanulta a leckét. A sérülései is bizonyítják, hogy megtanulta. A vér szerinti testvérét akarta védeni, de a végén mégis a mi hátunkat fedezte...

– Csak miután megölték a nőjét! – kiáltotta valaki. Minden testvér ismerte a helyzetet, hogy volt egy besúgónk a klubban, és hogy mi történt Baxterrel és Low-val. Már akkor is csodálták a nőmet, és azóta is dédelgették, hogy ilyen rohadt akaraterővel rendelkezik. És készek voltak bármit megtenni azért, hogy szétbasszák Baxtert.

– Nem számít, mi történt. Ha visszajön, nem akarom, hogy elkezdődjön a szarakodás vele. Testvériség teljes mértékben. Mindannyian basztunk már el dolgokat. Csak az számít, hogy látjuk-e a hibáinkat, és kijavítjuk-e őket. Ő megtette. Megfizetett érte. Most itt az ideje, hogy újra fedezzük a hátát. – Körbenéztem a szobában. – Mindenki megértett? – Igenek és okék kórusa zengett felém.

– Jó. Van még valakinek valami mondanivalója?

– Szükségünk van új klubpuncikra – szólalt fel Gamer.

– Mi a baj a meglévőkkel?

Elmosolyodott. – Megvolt már mindegyik. Valami újat akarok, amivel játszhatok.

– Ha több puncit akarsz toborozni, tedd meg, vagy szólj az egyik klublánynak, akiben megbízol, hogy szedjen össze tiszta lányokat. Én leszarom.

– Régen szeretted a lányokat, Prez. Hiányzol nekik – mondta Gamer.

– Jól mondtad, Gamer, régen.

– Most valami csokis dologra vetetted a szemed, Prez? – kuncogott.

Előre dőlve keményen a szemébe néztem. – Tanuld meg, testvér! Senki nem mondhat egy rossz szót sem Low-ról! Kurvára senki!

– Akkor igényt tartasz rá? – kérdezte az okostojás Dive.

– Te is tudod – morogtam, és mindenki mosolygott körülöttem. Néhányan még éljeneztek is. Bassza meg!

– Elég a punci dumából! Takarodjatok innen a picsába!

A szoba kiürült, kivéve Picket, Billyt és Dive-ot. Dallas részt sem vett. Ő már kint volt a Talon tulajdonában lévő legnépszerűbb sztriptízbárban, ahol biztonsági szolgálatot látott el.

Tudtam, hogy a testvéreim csevegni akarnak, de felálltam. – Még mindig nem bánjátok, ha egy kicsit tovább kell vigyázni a gyerekekre?

– A nőnk már ott van, minden rendben – mondta Pick.

– Köszönöm, hogy kölcsönadod a gyerekeknek. – Ha nem Josie, akkor Willow, ugrott be foglalkozni a gyerekekkel, amikor én nem tudtam. Elgondolkodtatott, hogy a nőm talán jobban szerette a gyerekeket, mint engem.

– Josie sem akarná másképp – mosolyodott el Billy.

– Hová-hová ilyen sietősen? – vigyorgott Dive.

– Meg kell szabadítanom a nőmet Lan karmaiból – mondtam, és már indultam is az ajtóhoz.

– Szóval, ma este bebizonyítod, hogy igazat mondtál? Hogy Low a tiéd? – tette fel a kérdést.

Megfordulva válaszoltam: – Már rég meg kellett volna tennem. De igen, az enyém lesz, nem játszadozunk tovább. Ami azt jelenti, hogy egy darabig ne gyere haza.

Kuncogott, és megemelte felém az állát, mielőtt kisétáltam az ajtón. A farkam már kemény volt, mert tudta, hogy hamarosan akcióba lendülhet.

 

* * * *

 

A hazaút hosszú és kínos volt. Soha nem voltam még ennyire zavarban. Az út akkor vált kínossá, amikor a Harley-n ülve az járt a fejemben, hogyan fogom megdugni a nőmet, és mennyire vágytam az édes puncijában lenni. Észre sem vettem, hogy a merevedésemet simogatom a farmeromon keresztül, amíg meg nem hallottam a zihálást. Oldalra nézve egy idős hölgyet láttam a kocsijában ülni a mellettem lévő sávban, undorral az arcán.

– Te – mutatott a farkam felé –, azt inkább a zárt ajtók mögött csináld! – szidott meg.

Azonnal elpirultam. Hála a fasznak, hogy a lámpák váltottak, és elhajtottam, mielőtt újra megszidott volna.

Kurvára el sem hiszem, hogy megint szinte tinédzserré váltam, aki nem tudott uralkodni az erekcióján, és magához nyúlt.

Behúzódva Dive kocsibejárójára, a házam felé nézve láttam, hogy égnek a lámpák, tudtam, hogy Josie bent van a gyerekekkel. Rohadtul hálás voltam azért, hogy ilyen szuper családom van.

A járgányomról leszállva, a sisakomat az ülésre raktam, és a bejárati ajtó felé indultam. Dive-val kulcsot adtunk egymás lakásához, így kinyitottam. Low a kanapén ült Lan mellett. Low hátát simogatta, miközben ő az arcára tett kezeibe zokogott.

– Mit műveltél vele? – Morogva becsaptam az ajtót, és elindultam feléjük, kész voltam kiverni a szart is belőle, még ha tiszteltem is a fickót.

Megmarkoltam a pólója elejét és épp le akartam rántani a faszt a kanapéról, amikor Low felnézett. Könnyek áztatták az arcát, miközben azt kiabálta: – Ne, ne! Lan nem csinált semmit. Én-én a My Sister’s Keeper-t néztem, és... ó, Trey, olyan szomorú volt. Ő ő, a nővére... – Elhallgatott és tovább sírt.

Elengedve Lant, lenéztem a szórakozó arckifejezésére. Az ajkai megrándultak, a szemében humor csillant.

– Ezt most rád bízom – mondta, aztán halántékon csókolta Low-t, felállt, megpaskolta a hátamat, és azt mondta: – Sok szerencsét! – Aztán lelépett.

Nem igazán jöttem ki a síró nőkkel.

Elveszett voltam.

Kurvára fogalmam sem volt, hogy mit tegyek.

Arra számítottam, hogy idejövök, és szexelni fogok. A fenébe is, meg akartam döngetni a nőmet, és a punciját a magaménak követelni.

Jézusom. Most nekem is zokogni támadt kedvem.

– Á, kismadár. Hozhatok… ööö… neked valamit?

Szipogott. Nem volt szép látvány. – Megszakadt a szívem, Trey – motyogta. Legalább Trey-nek szólított. A szörnyeteg az elmúlt két hétben Dodge-nak hívott, és viszketett a tenyerem, hogy megbüntessem.

– Bassza meg – morogtam. Rám bámult. – Nézd, ööö, akarsz egy felest, vagy valamit?

– Nem, nem akarok inni. – Felállt, és letörölte a könnyeit az arcáról. – Azt akarom, hogy segíts elfelejteni ezt a szomorú, szívfacsaró filmet – csattant fel, miközben csípőre tette a kezét.

Na, ezzel a hozzáállással már  tudtam mit kezdeni.

Vigyorogva kérdeztem: Hogyan szeretnéd, hogy ezt megtegyem?

– Játssz velem Monopolyt.

Mi. A. Faszom!?

Társasozni akart? Szerintem volt más is, amivel jobban szerettem volna, ha játszik. Bassza meg, a zokogás határozottan a ranglétra legmagasabb foka volt számomra. Szegény farkam legszívesebben összecsomagolt volna, és elment volna nyaralni, mert most épp én voltam punci.

– Oké. – Nagyot sóhajtottam.

Az arckifejezése megváltozott. A szemei felragyogtak. Szélesen elmosolyodott, megmutatva tökéletes fehér fogait, majd rám ugrott. Megfogtam a fenekét, miközben úgy mászott rám, mint egy rúdra. A farkam újra életre kelt.

– Csak vicceltem. Van jobb ötletem is, ami elfeledteti velem azt a filmet. – Az orrát a nyakamba fúrta, és a fülembe suttogott: – Bár örülök, hogy bármit megtettél volna értem.

– Low – morogtam, amikor beleharapott a fülcimpámba.

– Dive hívott – mondta, én pedig megfeszültem. – Azt mondta, hogy úton vagy, és a magadénak akarsz nyilvánítani. – Nevetett a vad tekintetemen, majd azt mondta: – Fiatalabb koromban a suliban azt mondták, hogy jó színész vagyok.

Játszott velem.

Kibaszottul kijátszott engem.

– Teljes mértékben elfogadom, hogy a magadévá teszel, amíg ez azt jelenti, hogy az enyém leszel, és senki másé. Azonban, ha még egyszer úgy bánsz velem, mint azon az éjszakán, én magam foglak kibelezni, és a belsőségeidet desszertként tálalom.

Elmosolyodott.

– Bassza meg, bébi! Hogy izgathatnak fel az ilyen szavak?

– Mert te, Mr. Bűn, egy csodabogár vagy.

A haját megragadva, hátrahúztam a fejét, hogy a szemébe nézhessek. – Te a nőm vagy? Az ’Old Lady’-m? A tested kibaszottul az enyém, én birtoklom! A tested, az elméd és a lelked is az enyém, hogy a leggonoszabb módon felfalhassam, ahogy csak akarom!

– Igen – mondta, majd a száját az enyémhez érintve hátra húzódott. Frusztráltan felnyögtem. – De mindezekért cserébe te pedig az enyém vagy. Ugye?

– Bassza meg, igen, kismadár!

Felnevetett. – Akkor jó! Most pedig vigyél az ágyba!

Huszadik fejezet

 

Willow

 

Fordította: Sweety

 

Amikor Dive hívott, a szívem hevesen kezdett kalapálni. A testem és a kezem remegett a döbbenettől és a várakozástól. Trey akart engem. Azt akarta, – Dive szavaival –, hogy én legyek az ’Old Lady’-je, vagyis a barátnője, az egyetlen, aki ülhet a motorján mögötte.

Furcsa volt, hogy Dive felhívott, és elmondta ezt nekem, de így akarta kimutatni, hogy mindkettőnkkel törődik. Engem védve, hogy eldönthessem, mit akarok. Trey-t védve pedig Dive így figyelmeztetett, hogy tűnjek el a barátja útjából, ha össze akarnám törni a szívét, mielőtt világossá tenné a szándékait.

Dive védelmező volt, mint a Hawks minden tagja.

Mégis, rögtön tudtam a választ. Trey-t akartam, méghozzá nagyon. Az elmúlt két hét kimerítő volt. Figyelni őt munka közben, vagy a gyerekekkel a hátsó udvaron játszva, vagy akár amikor együtt vacsoráztunk – próbára tette az akaraterőmet. Minden nap, minden órával egyre erősebbek lettek az érzéseim iránta.

Ez azonban nem jelentette azt, hogy nem tudtam egy kicsit játszadozni vele, és egyszer s mindenkorra megfizettetni vele azt, amit velem tett. Elmondtam Lannek a gonosz tervem. Tudta, hogy mint sok férfi, Trey sem tudna mit kezdeni egy síró nővel. Az a tény, hogy meg akarta ütni Lant amikor belépett, sokat elárult.

Mosolyogtam, amikor Trey megfogta a kezem és végigvonszolt a folyosón. Teljesen letörtnek tűnt, amikor megkértem, hogy társasozzunk. Én azonban rendkívül mulatságosnak és egyben kedvesnek is találtam. Engem helyezett előtérbe, a saját akarata elé, hogy megnyugodjak és elégedett legyek.

Boldoggá tett.

Nekem csak erre volt szükségem.

A szobámba érve megrántott, én pedig egy kislányos visítással hanyatt vágódtam az ágyon. A könyökömre támaszkodva néztem őt. Óh. Istenem! Ez a gyönyörű példány a pasim. Az enyém. E.N.Y.É.M. Egyetlen ribanc sem érhet hozzá. Ha bárki megteszi mégis, jogomban áll elkapni, és higgyétek el, Chucky menyasszonya lesz belőlem. A tekintetem végigsiklott a testén, miközben áthúzta a pólóját a fején. Imádtam, imádtam a tetoválásait a karján. Tetszett, és meg akartam nyalni a kockákat a hasán, és... ó, kapjátok ki, egyszerűen mindenhogyan akartam ezt a bűnös férfit.

– Trey – sóhajtottam. Felvonta a szemöldökét, miközben kigombolta a farmerját. Megköszörülve a torkomat kérdeztem: – Ki van a gyerekekkel? És Dive mikor jön haza?

– Josie és az emberei vannak a gyerekekkel. Ha bárki bejön azon az ajtón, és megzavar minket, megölöm. Ma este az enyém vagy, hogy a magamévá tegyelek, hogy igényt tartsak rád, hogy keményen, gyorsan és édesen megdugjalak.

A francba! Csodálatosan bánt a szavakkal.

Megnyaltam az ajkamat, miközben végig csúsztatta a farmerját a lábán, hogy felfedje a szűk pamut bokszert.

– Mindenki tudja, hogy ma este a magadévá teszel?

Megvonta a vállát, és elvigyorodott. – Nagyjából. Legalább így már tudják, hogy senki sem baszakodhat veled. – Felém intett. – Túl sok ruha van rajtad. Vetkőzz!

Tisztelegve felültem, és áthúztam a fejemen a pólómat. – Igen, főnök!

– A fenébe, kismadár, ez tetszik!

– Hogy félmeztelen vagyok? – kérdeztem.

– Az is, meg, hogy „főnöknek” szólítasz.

Elnevettem magam. – Ne szokjon hozzá, uram.

– Nadrág – mondta morogva. A keze a derekam felé lendült.

– Bokszeralsó – vigyorogtam.

Felhevült tekintettel nézett rám, aztán a hüvelykujját a bokszeralsója pántjába akasztva lassan lecsúsztatta.

Ott is volt. Felsóhajtottam.

Kicsi Bűnös pompás látvány volt. Legutóbb csak egy gyors pillantásra volt alkalmam. Büszkén és egyenesen állt. A rángatózásból ítélve tetszett neki, ahogy nézem. Hosszú volt és vastag. Örömmel láttam, hogy Trey körül van metélve; meg akartam nyalni a hegyét, hogy lássam, elő tudom-e csalogatni az előváladékot.

– Asszony – nyögte Trey. – A farkamat dugó szemeidtől éhes leszek. Nadrágot, kismadár! Most!

Nevetés tört ki belőlem. De azért megtettem, amit kért – vagy inkább, amit parancsolt. Csípőmet felemelve, a bugyimmal együtt lecsúsztattam a farmeremet.

– Bassza meg! – Trey mosolyogva nézett rám. – Gyönyörű!

Oldalra dobtam a ruháimat, és teljesen meztelenül feküdtem a férfi előtt, miközben a tekintete végigsimított a testem minden egyes centiméterén, simogatva közben a merev farkát.

– Te az én nőm vagy? – A hangja sűrű és mély volt az érzelmektől.

– Igen – suttogtam. – Te az én pasim vagy?

– A pokolba is, igen! Miután megkaptalak, igényt tartok rád, meg kell beszélnünk, hogy vissza gyere a házamba.

– Trey – figyelmeztettem.

– Ne! Azt akarom, hogy velem legyél! Melletted akarok ébredni, érezni az illatodat, megdugni az ujjammal, és magamévá tenni, amikor csak tudlak. Szükségem van rád a mi ágyunkban, a mi házunkban. Egyelőre a nőmnek a pasija farkára van szüksége. Látom, hogy milyen sóvárgó vagy a szükségtől, bébi, és ez kibaszottul csodálatos.

– Akkor gyerünk, Trey! Tégy a magadévá! De később majd beszélünk.

Elvigyorodott. – Fogunk, és aláveted magad annak, amit akarok.

– Beképzelt!

– Igen, kismadár. Elég beképzelt ahhoz, hogy ha egyszer megkóstolod a farkamat, minden kibaszott nap többet akarsz majd belőle.

A szememet forgatva felnevettem. – Mibe keveredtem?

– Semmibe, Low, de én hamarosan benned leszek.

– Kevesebb beszéd, szépfiú! Inkább több akciót.

– Négykézlábra, kismadár! – morogta. Izgalom lüktetett a gyomromban, amikor megfordultam, és négykézlábra emelkedve, felé fordítottam a fenekemet. – Menj egy kicsit feljebb az ágyon! – Megtettem. Éreztem, ahogy a súlyától megsüllyed az ágy. Amikor megfogta a combomat, hátra néztem, mert arra számítottam, hogy a csípőmre, vagy a fenekemre teszi a kezét.

Nem, Trey nem térdelt mögöttem. A hátán feküdt, és feljebb csúszott, hogy a feje a lábam közé kerüljön.

– Dugd meg az arcom, Low! – parancsolta. – Meg akarom kóstolni, mennyire kívánsz!

Ó, a francba!

A testem megremegett. De nem kellett megmozdulnom, mert ő türelmetlen volt. Megragadta a fenekemet, és a szájához húzta a puncimat. Nem volt időm megdugni az arcát, mert rám tapadt a szája. Az első nyalásnál felnyögött, ahogy a nyelve alulról felfelé siklott. Ziháltam és felnyögtem. Ismét magához húzott, és belém csúsztatta a nyelvét, miközben az orrával végigsimított a megkeményedett csiklómon.

Megvadított, és minden pillanatát élveztem.

 – Trey – nyöszörögtem, és a csípőmet előre és hátra mozgattam a száján. Ő helyeslően morgott. – Igen, bébi! Istenem, igen! – nyögtem. Azt akartam, hogy a farka a számban legyen, miközben kielégít. Ugyanezt akartam tenni vele. – Hadd csináljam én is! – mondtam. Éreztem, hogy ide-oda rázva a fejét nemet int. – Trey! – csattantam fel. – Le akarlak szopni! – Megint nemet intett a fejével.

Felcsókolta magát a csiklómig, és különös figyelmet szentelve neki, elvitt a végsőkig. Kezemmel végigsimítottam a hasamon, a mellkasomon, majd megmarkoltam a mellemet, megcsípve a mellbimbómat, miközben Trey nyalt, és gyengéden harapdálta a csiklómat.

– Én-én el fogok... – Nem tudtam befejezni, mert felkiáltottam az orgazmustól, tovább ringatva a puncimat a száján, miközben nyögve nyalta a nedvemet.

A könyökömre dőltem, a testem még mindig remegett a kemény orgazmustól. – Adj egy percet, bébi – motyogtam a lepedőbe.

Az ágy megbillent, ahogy megmozdult. A derekamra nevetett. Végignyalta a kétségkívül sós bőrömet a gerincem mentén, majd gyengéden beleharapott a vállamba. – Soha nem láttam még nőt ilyen keményen elélvezni, kismadár. Jó látni, hogy rendesen elkaptam a nőmet.

– Elengedem az önelégültségedet, Trey. Egyelőre. – A fenekemre csapott, én pedig felkacagtam. Megfordulva átkaroltam a nyakát, és a száját az enyémhez húztam.

Szenvedély fűtötte a csókunkat, ígéretekkel megtöltve. Hátrébb húzódott, merev farkát az oldalamba nyomta, és finom, morgó hangon azt mondta: – Kurvára szeretem, hogy nem bánod, ha az ajkaimon és a nyelvemen megízlelheted magad. Megőrjítesz, asszony!

Mielőtt bármit is mondhattam volna, újra megcsókolt, nem mintha ellenkeztem volna. A kezem végigsimított a hátán, le a tökéletes fenekéig, amit megszorítottam. A számba morgott, és anélkül, hogy megszakította volna a csókot, rám feküdt. Széttártam a lábaim, hogy elférjen a hatalmas teste.

– Imádom a szádat – mondta. – Szeretem a tested, a kibaszottul sima bőrödet. Krisztusom – ismét végigsimított a szájával az enyémen, majd a nyelve a számba merült.

Közénk nyúlt, és végigsimított a farkán. Fel és le, újra és újra. Felemeltem a csípőmet, jelezvén, hogy azt akarom, bennem legyen. A számra kuncogott, én pedig visszamorogtam. Elegem lett az incselkedésből, és átfogtam a combjait a lábammal. Elrántottam a kezét a farkáról, és feljebb emeltem a fenekemet, miközben a lábaimmal magamhoz húztam őt, így felnyársalva magam a farkára. A szánk elvált egymástól, és mindketten felnyögtünk.

Nagy volt, hosszú és baromi jó érzés bennem.

– Trey – nyögtem, amikor lassan kifelé húzódott.

– Mohó vagy, kismadár, és én ezt kurvára szeretem. Akartad a farkamat, most megkapod. – Keményen és gyorsan tolta vissza belém. Hátrahajtottam a fejem és felkiáltottam a gyönyörtől. Ő azonban még nem fejezte be. Megfogta a fenekem és magához húzva dugott. Vastag farka teljesen kitöltötte a szűk puncimat, megérintve azt az édes pontot bennem. Megremegtem. A vállába kapaszkodva belemélyesztettem a fogaim a válla és a nyaka közötti bőrbe.

A fülembe nyögött, amikor megharaptam. – Bassza meg, igen! Erősebben! – vicsorogta, és én így tettem. – Jézusom, hagyd abba! Bassza meg, mindjárt elélvezek!

Megnyaltam a nyakát, és azt válaszoltam: – Még nem. – Mert már én is nagyon közel voltam. A hajába túrtam és szorítottam, amikor elárasztott az orgazmus.

Még háromszor belém nyomult, majd hátrébb húzódott, és kicsúsztatta belőlem a farkát. Letérdelt, és én csodálkozva néztem, ahogy simogatja a farkát. Az ondója a hasamra és a mellkasomra spriccelt. Felnyögött a kielégülése közben.

Utána rám mosolygott, megsimogatta a vénuszdombomat, majd két ujját becsúsztatta az érzékeny lyukamba. – A legjobb punci, amiben valaha voltam. Az egyetlen punci, amit akarok. Az én puncim. Az én nőm és asszonyom!

– Igen – suttogtam. Párszor ki-be csúsztatta az ujjait, visszahúzta őket, majd rám nézve leszopogatta őket. – Kibaszottul gyönyörű. Legközelebb benned akarok elélvezni, kismadár. Védekezel?

– Igen.

– Tiszta vagyok – ajánlotta fel.

Hangulatromboló, mégis azt válaszoltam: – Én is. – Helyeslően felmordult.

Aznap este nem maradt, vissza kellett mennie a gyerekekhez. De vigyázott rám, a nőjére. Megtisztogatott, majd beletett egy kád meleg vízbe. Egy gyengéd csók után hagyott ázni, és megígérte, hogy reggel találkozunk.

Nem tudtam, mit hoz a következő egy-két nap, de egy olyan férfival – a pasimmal –, mint Trey, alig vártam, hogy megtudjam.